125 éve született Babits Mihály

Irodalmi vezér volt egy felforgató korban, egy folyóirat nagyhatalmú mumusa, aki döntött díjak, írók és szövegek felől. Ritkán jut eszünkbe, hogy ember is volt, aki reggel zoknit húzott, télen síelni járt, kocsmákban sört rendelt, falta a krimit, és úgy rajongott Bartókért, mintha az rocksztár volna. Babits november 26-án, szerdán lenne 125 éves, ennek apropójából idézzük meg a morcos Nyugat-hős emberi oldalát.

Mit tudunk Babitsról? Csak amit a tankönyvek sulykolnak belénk, pedig annál sokkal érdekesebb alak bontakozik ki előttünk, ha az irodalomórákon megismert portré mögé kukkantunk. Itt van egy ember - hiú, kemény és zárkózott, néha azt hinnénk, szégyenlős; talpig úriember; nyakkendője, mandzsettája mindig rendben, a nőknek adja a szikár gentlemant, de azt már nem tudni, volt-e igazi, bensőséges barátja.

Mi lenne, ha...?

Ha ma is élne, egy szerdai napon még akár mi is találkozhatnánk vele a Múzeum körút 6-8. szám alatt, amint csíkos-sálas bölcsészlányoknak és bőrtáskás filoszoknak fejtegeti, mit gondol Esterházy legújabb regényéről vagy a Nobel-díjat nyert franciáról. Talán a Ráday utca egyik kávézójában bukkannánk rá, amint épp Nádast, Borbély Szilárdot olvasna, vagy Nemes Nagy Ágnes kötetét forgatná. A Centrál Kávéházat már drágállaná, a mai nőket nem értené. Talán az Írók Boltjában ülne keresztbe tett lábbal, homlokát kezével támasztva, és épp a kortárs posztmodern irodalom legújabb ifjú felfedezettjének könyvbemutatóját hallgatná érdeklődéssel, de láthatóan kicsit értetlenül.

Kedvelné Cseh Tamást, még jobban Sebestyén Márta népzenéjét, de még az is lehet, hogy a világzene is tetszene neki, és járna taxival a Művészetek Palotájába. Valószínűleg írogatna a Holmi, a Jelenkor, az Alföld vagy a Parnasszus lapjaira, de az is lehet, hogy lemondana a hagyományos, zizegő irodalmi folyóiratokról, és inkább indítana egy internetes irodalmi site-ot, amelybe minden héten írna egy vezércikket.

Indiánok, sültalma és Tom Sawyer

Annyit lehet tudni, hogy Babits már kisgyerekkorában is élénk képzelőerőről tett tanúbizonyságot: imádta az indián történeteket, és kedvenc játéka az volt, hogy kilopkodta és magára aggatta nagybátyja vadászszerszámait, és indián vezér alakjában lövöldözött a verebekre. Máskor gyerekasztalból és székekből hajót épített, majd diadalittas kapitányként ágaskodott remekműve orrában, vagy az árboc felvonására intette segédtisztként serénykedő húgát. Olykor történelmi metszetekből gyártott fantázia-történeteket arról, hogy hogyan áldozná fel magát a királyért, majd annyira megrémisztette magát, hogy a félelemtől nem bírt elaludni. Könnyedén elhitte, amikor a nagybátyja felesége, a "tantika" azt mesélte, a kályhán megsütött almától okos lesz, ezért aztán ette szorgalmasan. Persze rengeteget olvasott: Tom Sawyer kalandjain nevelkedett, de rajongott Verne Gyuláért is. A gyerek Babits egyik meghatározó élménye volt, amikor meg akarta pödörni Lord nevű kutyájuk bajszát. A próbálkozás rosszul sült el, Babitsnak még felnőttkorában is megmaradt az a kopasz folt a fején, ahol a kutyus belekapott. "Lehet, hogy költői tehetségem onnan származik, hogy furcsa nyomást gyakorolt az agyamra, és így megzavarodtam..." - írta erről később ironikusan.

Micisapka és úszódressz

Babits szeretett sportolni, különösen a téli sportokat kedvelte. Huszonévei közepén három évet töltött tanítóként az erdélyi Fogarason, itt ismerkedett meg a síeléssel, amely később szenvedélyévé vált. Korcsolyázni is imádott. Ha mi is az 1900-as évek elején éltünk volna, láthattuk volna elsuhanni a Tátra lankáin, elcsúszni a Városligeti műjégpálya jegén vagy ütemes tempózás közepette a Széchenyi Fürdő egyik medencéjében. Sportszenvedélyét képek sora örökíti meg: hol micisapkában, egyujjas kesztyűben, síléccel a lábán, hol vicces egyrészes úszódresszben, fehér napellenzős sapkában és szemüvegben kalimpálva, hol evezőt forgatva hódol a testmozgás örömének.

Babits és a csajok

Nem is gondolnánk, Babits mennyit próbálkozott a nőkkel - összeállt cukrászlánnyal, későbbi sógorának húgával, egy gyönyörű, ámde jegyes asszonnyal, de próbálkozásai Tanner Ilona felbukkanásáig nem voltak túl sikeresek. Ilona egy napsütéses délután fogta magát, felvette legékesebb selyemruháját, és bekopogott Babitshoz, akinek akkor épp Szabó Lőrinc volt a lakótársa. Onnantól, hogy az ifjú Szabó Lőrinc ajtót nyitott az ambiciózus, 25 éves nőnek, meglehetősen rövid út vezetett kettejük szerelmi kalandjaihoz. Tanner Ilonát sem ejtették azonban a feje lágyára, hét találkozás után inkább Babitséra cserélte Szabó Lőrinc jegygyűrűjét.

Innentől kezdve akár harmonikusan is alakulhatott volna Babits és (Kazinczy feleségének, Török Sophie-nak a nevét felvevő) Tanner Ilona kapcsolata, de Csinszka bekavart. Ady bájos, fiatal özvegye kinézte magának Babitsot, aki az irodalmi életben is kezdett hallgatólagosan az elhunyt költőfejedelem helyére lépni. Ilona egyik barátnője idézte föl azt az esetet, amikor a fiatal házasok a Zeneakadémián, a ruhatárnál várakozva meglátták a bundáját hanyagul a pultra dobó, majd gyorsan elsuhanó Csinszkát. "Mihály bűvölten megy utána, otthagyva fiatal feleségét és a kifizetetlen kabátokat" - emlékezett a barátnő. Persze otthon Ilona jelenetet rendezett.

Bulizott is: 1931. szilveszter | Nézz még képeket!

Csinszka azt is megtette, hogy házasságuk hírét megjelentette egy erdélyi lapban, hogy így provokálja csodált Mihályát. "Csinszka tehetségtelen trampli volt, aki csak el akarta vetetni magát Mihállyal" - ez Ilona véleménye. "Márc. 6. Mihálynak találkája volt Csinszkával. Mindig meglátom rajta, hogy ha ezzel a kis nővel van dolga. Biztosan szerelmes. Márc. 12. Adynéval tegnap csúnyán és jó időre összekaptak. Adyné mással állt össze és Mihály így féltékeny" - írja Szabó Lőrinc kapcsolatuk szemtanújaként Kisnaplójában.

Hogy volt-e Babits és Csinszka között valami komolyabb affér is, vagy csak plátóian beszélgettek az időjárásról és az irodalmi élet változásairól, nem tudni pontosan. Barátságuk, levelezésük mindenesetre elég sokáig megmaradt, Ilonáról pedig azóta keringenek a pletykák, hogy talán a saját neméhez is vonzódott.