A bossanova mellé jól csúszik az irodalom

2010.02.28. 19:00

Nem halt ki a hangjáték, ennek bizonyítására sorozatunkban olyan hangjátékokra hívjuk fel az olvasók figyelmét, amelyek ötletes megvalósításuk vagy esetleg más egyéb miatt többet tudnak a hangoskönyveknél. Második cikkünkben egy különösen nyomasztó, és épp ezért nagyon izgalmas hangjátékról lesz szó, amit a Tilos Rádió nagyjából kétfős kommandója készített Parti Nagy Lajos Hősöm tere című regényéből. Különlegessége, hogy az író maga olvassa fel művét, nem is akárhogy. A Tilos stúdiójában az alkotókkal beszélgettünk: főleg a főbuherátor Sanyi mesélt, de néha a technika embere, Atesz is besomfordált. A hangjáték - bónusz trackekkel - letölthető oldalunkról.

- A Hősöm tere csak egy a kábé öt hangjáték közül, amit Parti Nagy Lajossal csináltatok, az ő szövegeiből. Hogy jött ez a kapcsolat Parti Naggyal?

- Hú ez hogy is volt? Vajna Balinak (Lee Unflyable néven Sanyi vizuáltechnikáért felelős alkotótársa - a szerk.) Vida Tóni (a Tilos Rádió Tordas Party című műsorának gazdája - a szerk.) adta azt a kazettát, kiselejtezték a könyvtárból. Csak Parti Nagy hangja van rajta, teljesen oldszkúl hangoskönyv. Eredetileg egy négyrészes sorozat egyik darabja volt, Magos György szerkesztette, Kis brutáliák volt a címe. Közben addigra mi már csináltunk egy multimédiás felolvasóestet Peter Finch brit költővel a Merlinben, ami annyira jól sikerült, hogy gondoltuk, jó lenne csinálni ilyet magyar szerzővel is. Mivel addigra már a kazetta miatt - a hallgatókkal együtt - teljesen rákattantunk Parti Nagyra és a hangjára, írtam neki egy levelet, hogy lenne-e kedve ilyesmit csinálni. Nagyon aranyos volt, ő is meghatódott, mi is meghatódtunk: egyből visszaválaszolt, hogy jaj gyerekek, nagyon örülök, természetesen érdekel. Így csináltuk meg a Nemulasch-t, az volt az első közös munkánk, novella- és versfüzér zenével és vetítéssel, 2003-ban. A Nemulasch után Lajos hozta föl, hogy van a Hősöm tere című regénye, és mi lenne, ha azzal folytatnánk. A Magyar Rádiót régebben már megkereste ezzel, akik színészekkel akarták felolvastatni, azt pedig ő nem akarta. Tehát ő is kapva kapott az alkalmon, meg mi is.

- És benned felmerült, hogy a Hősöm tere jobb lehetne mással, akár színészekkel?

- Kerestek már meg ilyen ötlettel, legutóbb a Tilos mesések mondták, hogy A vak murmutér-t meg lehetne csinálni, megvannak hozzá a felolvasók. De Parti Nagy pont az, akivel nem. Ha már jól olvas föl, akkor csak vele, mással eszünkbe sem jut.

- Lehetett volna hasonlóan dramatizálni, mint Vajdaiék az Utas és holdvilág-ot, az is tud nagyon jó lenni, ha jó a dramaturg.

- Igen, de szerintem azt inkább holt költőkkel és írókkal kell csinálni. Ha kortárs, élő íróval lehet dolgozni, azt ki kell használni. Ráadásul Parti Nagy élvezi és fontosnak tartja, hogy olyanokhoz is eljutnak az írásai, akik még nem vették kezükbe könyv formában. És így olyan tálalásban kerül a hallgatók elé, ahogy ő elképzeli, olyan hangsúlyokkal.

- És hogy zajlott a felvétel?

- A Tilos stúdiója akkor még a Kultiplexben volt, de ott nem lehetett felvenni a hangot, mert túl zajos volt, ezért kedves barátaink közbenjárására egy irodát szereztünk egy hétvégére. Parti Nagy ott olvasta fel két nap alatt az egészet. A kész anyag körülbelül 12-14 óra, vagyis ha kiszámolod, látod, hogy elég hamar ment. Lajos profi, tök jól olvasta, nem vétett sok hibát.

(Atesz) - Meg ha hibázik, akkor tudja, mennyit kell visszamenni, és rögtön mondja tovább.

- Akkor nem is kellett instruálni, hogy Lajos, menjünk vissza oda, vagy légyszi ezt most kicsit másképp olvasd?

- Nem, nem. Iszonyú érdekes, ő előre kottát ír magának. Minden be van jelölve a szövegben, itt kell levegőt venni, itt lejjebb vinni a hangsúlyt stb.

- Ki van pingálva a szöveg?

- Igen, és így tökéletesen fel tudja olvasni akárhányszor. Hogyha Nemulasch-szerű élő felolvasóestet csinálunk, Lajos akkor is küldi előre, hogy pontosan hány perc és hány másodperc, amit fel akar olvasni. Leül stopperral és leméri. Nekem csak el kell olvasnom, hozzá képzelnem a hangját, átérezni a hangulatot és kulcsszavazni-jegyzetelni. Így nagyjából be tudom lőni a szükséges zenéket, nagyon nagy meglepetés nem érhet. Mondjuk mindig ér, mert nagyon érdekesen olvassa fel a kétértelmű dolgokat, sose lehet érezni előre. A fejedben érted, de nem tudod, hogy érzékeltetnéd legjobban kifelé, és ő mindezt a legtermészetesebben megoldja. Ha csúszik a tempó, arra az a módszerünk, hogy van valami kis összekötő hanghatás, például madárcsicsergés vagy zaj.

- Ez nagyon fura, mert az írók nem arról híresek, hogy jó előadók lennének, sőt inkább ellenkezőleg.

- Erre szokta mondani, hogy felolvasni meg lehet tanulni, ő se tudott mindig, nem így születik az ember. Szerencsénk van, "mi már így kaptuk".

PARTI NAGY LAJOS: HŐSÖM TERE (hangjáték)

Galambszárnyak suhogásával és burukkolással indul a Parti Nagy Lajos Hősöm tere című regényéből készült hangjáték, azonnal tudjuk, pesti bérházban vagyunk, a lichthofban randalíroznak az állatok. A 2000-ben megjelent regény a korunkról készült legbizarrabb könyv formájú szatíra, egyben leghívebb pillanatfelvétel is. Lajos, az író egyszer csak arra lesz figyelmes, szomszédai nagyon zajosak. A Tubica-házaspárról egyre furcsább dolgok derülnek ki, szándékaik nem egyértelműek. Csatornák és padlásterek körül készülődik a titkos diktatúra. Lajos már nem tudja menteni a bőrét, a Tisztabúza éjszakáján nála is kopogtatnak.

A baljóslatú, már-már horrorisztikus történethez annyira passzol szerzőjük mély, hátborzongatóan nyugodt hangja, hogy aki még nem olvasta, annak ajánljuk, csakis e hangjáték formájában vegye magához az alkotást, sokkal komplexebb élmény. Az író élvezetes előadásában kortárs irodalomból hátborzongató thriller lesz, alig várod a folytatást. Az effekt és hangkulissza kevés, legalábbis nem kiugróan hangsúlyos (az interjúból kiderül, szándékosan), de a faltól falig érő zenék rengeteget hozzáadnak a szöveghez, hangulatilag és élvezeti értékben egyaránt. Hogy úgy mondjuk, a bossanova és Nino Rota mellé észrevétlenül csúszik a kortárs irodalom.

Fotó: Hektor

Zenéjét összeállította és rendezte: Sanyi (Kovács Kinga)
Hang-designer: (Bósza) Atesz
Felvételi asszisztens: Klinkó Gyuri
Gyártásvezető: Mujzer András
Tilos Rádió produkció


Letöltés MP3-ban*:

Első rész (42:25)
Második rész (40:27)
Harmadik rész (47:04)
Negyedik rész (39:03)
Ötödik rész (40:41)
Hatodik rész (42:16)
Hetedik rész (40:09)
Nyolcadik rész (43:25)
Kilencedik rész (42:30)
Tizedik rész (43:19)
Tizenegyedik rész (45:23)
Tizenkettedik rész (39:27)
Tizenharmadik rész (63:38)
Tizennegyedik rész (46:57)

 

 

Bónusz trackek*:

Nemulasch (novellák, versek)

Majomparádé - Fagyott kutya lóbál (novellák)

Őszológia (versek)

Hangfürdő (eddig csak rádióban hangzott el)

* Jobb egérgombbal rákattintasz, "Cél mentése másként" ("Save target as"), és már indul is a letöltés.

- Szóval Parti Nagy két nap alatt felolvasta a szöveget. De a részek elején te mondod, hogy kapaszkodj?

(Atesz) -  Igen, a felkonf, az a Sanyi. (nevet) De az utómunka.

(Sanyi) - Volt egy hosszabb körünk utána, mert túleffekteztük. Ahogy Vili is pszichedelikusan szétzúzta az Utas és holdvilág-ot, mi is tettünk bele sok visszhangot meg mindent. Majdnem kész voltunk, de éreztük, hogy valami nem jó, teszteltük másokon is, és valahogy a visszhangtól túl lassú lett az egész. Ahogy a Parti Nagy olvassa, eleve nagyon hipnotikus, nem kell más rá. Nagy levegővétel, és újra nekiestünk.

Fotó: Hektor
Nézz képeket a Tilosról és Sanyiról!  |  Fotó: Hektor

- Rengeteg zenét használsz fel. Hogy választod ki, melyik jó mi alá?

- Mindig vittem be lemezeket egy-egy epizódhoz, aztán több napon és héten át hallgattuk a stúdióban, próbálgattuk össze, és amelyik megtetszett nekünk - és a stúdióban épp velünk együtt hallgató tilososoknak, barátainknak  - azokat felvettük. Aztán jött a neheze. Mindig van több olyan zene is, ami illik a témához, a hangulathoz. Sokat gondolkozom én is azon, hogy mitől is függ, hogy épp melyik tűnik a legjobbnak, és általában arra jutok, hogy a legerősebb befolyás a "soktényezős véletlen". Épp mit vettem, milyen a hangulat, milyen film, zene ugrik be róla stb.

- Iszonyatosan nehéznek képzelem, hogy annyi zene van a fejedben, amit valahogy rendszerezni kell. A gépeden vannak ilyen folderek, hogy melankolikus zenék meg vidám, dinamikus zenék, vagy hogy csinálod?

- A polcomon vannak, meg a földön hosszú sorokban. Az a legnehezebb, amikor a fizikai térben kell keresni a zenét. Egy számítógépen csak beírja az ember a kulcsszót, és előbb-utóbb meglesz, amit keres. A bakelit meg azért nagy előny, mondjuk az írott CD-vel szemben, mert színe van, borítója, és ahhoz is kötöd a tartalmát. Nagyjából emlékszel, mikor játszottad utoljára, hogy azóta visszakerült-e a kategóriájába,  vagy esetleg az ágy végének döntött sorban van...

- És honnan vettétek a hangeffekteket, például a galamb-burukkolást meg a mentőautó-szirénát?

- A Tilosból lehet kölcsönözni hangfelvevőt, amivel rendszeresen járok villamoson meg ide-oda. A Nemulasch-hoz például kellett metróhang, a Fröcskös című novellában elhangzik hogy "Arany János utca", ezt mi magunk vettük fel. Meg használunk olyan lemezeket, amiket régen, amikor még nem voltak hordozható hangfelvevők, a rádiókban készítettek. Kiadtak egy csomó ilyet bakeliten, újrahasználható hangokkal. Az ilyen hangeffekteket ma már az internetről is le lehet szedni, a zeneszerkesztő programokba meg már be is vannak építve, de mi elsősorban a saját környezetünkből szedjük. A mentőautó-sziréna a felvezető szpotban pedig úgy emlékszem, pont egy számban volt.

- Tök érdekes, hogy ti, akik sokat dolgoztok hangokkal, már eleve máshogy járkáltok a világban meg néztek tévét? Nyitott füllel, hogy milyen hangokat lehet begyűjteni?

- Hát igen. Szeretünk hangvadászni. Például A tévé ügyvédjé-ből szedtünk le múltkor szövegeket. Még nem használtuk fel, de olyan szövegeket mondtak, hogy az hihetetlen - máshonnan beszerezhetetlen mondatok, szavak.

Fotó: Hektor
Nézz képeket a Tilosról és Sanyiról!  |  Fotó: Hektor

- Belehallgattál Parti Nagy-hangoskönyvekbe, amiket a boltokban lehet kapni? Több is készült: a Csákányi olvassa fel A test angyalá-t, Cserhalmi meg A pecsenyehattyúk-at, a verseket meg Parti Nagy maga.

- Ezeket pont nem hallgattam még meg, pedig A pecsenyehattyúk-at megkaptam karácsonyra. De szeretem őket, mindig keresem a nyerseket, ami alatt nincs zene. Ami alatt zene van, azt már nehezebb szétvágni és újrafeldolgozni.

- A "nyerseket"? (értetlenül nézek) Ja, mert te ezekre úgy tekintesz, mint nyersanyagokra.

- Igen, pontosan. A műsorban használom őket.

- Azért kérdeztem, mert belehallgattam ezekbe, és szerintem rém unalmasak. Nem lehet hosszú ideig odafigyelni rájuk. Ehhez képest emlékszem, hogy egyik télen hallgattam a  Hősöm teré-t a ti verziótokban, ültem a villamoson, néztem a galambokat meg a régi házakat, és teljesen odavoltam. Háromdimenziós élmény lesz valahogy a hangoktól.

- Én is azt gondolom, hogy a nyers hang manapság tök hülyeség magában, még egy rádiós beszélgetés alá is kell a zene, sokkal érdekesebbé teszi. Most itt nem a kereskedelmi rádiós idegesítő háttérzenére gondolok. Dolgoztunk már fel Mindentudás Egyeteme-előadást is csendben egyik vasárnap: ha magában szólt volna, a hallgatóink biztos eltekernek, a sok "ö-zést" és "okoskodást" hallva, mi pedig kiemeltük az izgalmas részeket, jó zenei aláfestéssel eljuttattuk egy tudós bácsi gondolatébresztő előadását az otthon punnyadóknak. De nagyon örülök, hogy egyre több dolog kijön hangoskönyv formában, mert fel lehet dolgozni. Csak nagyon drágák a hangoskönyvek.

Filmrendezőt is megihletett a szöveg: részlet a Hősöm tere című filmesszéből (rendezte: Miklauzic Bence)

- Mennyit húztatok vagy húzott az eredeti szövegből Parti Nagy?

(Atesz) - Nincs benne húzás, inkább igazgatott rajta. Egy kiadott regényt csak az olvasó érez véglegesnek, az író mindig talál egy jobb szót, ha már többször felolvasta, talál apróbb változtatnivalókat. A felolvasott szövegben egész biztos van néhány cserélt szó, ha úgy érezte, hogy az jobban hangzik vagy pontosabb.

- Mennyi idő alatt raktátok össze a kész verziót?

(Atesz) - Több mint egy év, mert még volt egy balesetem is, ami miatt csúszott az egész.

- De mégis, mit képzeljünk el, 12 óra anyag mondjuk nettó mennyi idő alatt készül el?

(Sanyi) - Hú... Nem tudom megmondani. Sok, nagyon sok. Többször végig kell hallgatnod eleve a szöveget, amíg megvan a zene, és akkor még összeállítod az arányt a gépen. Szóval végtelen.

Fotó: Hektor
Nézz képeket a Tilosról és Sanyiról!  |  Fotó: Hektor

- Ha jól értem, az összes Parti Nagy-os hangjátékotok először élő multimédiás felolvasóest volt, amit felvetettek, és aztán a rádióban is leadtatok. A Hősöm tere volt az egyetlen, ami stúdióban készült.

- Később a Hősöm teré-ből is rendeztünk multimédiás estet a Közgáz könyvtárában, egy olvasótermet átalakítottak, nagy tömeg volt. Jól sikerült, Lajos vágta össze a szöveget úgy, hogy kétszer háromnegyed órás lett az élő műsor. Mikor egy multimédiás estre készülünk, akkor is legelőször a rádióban szoktuk összepróbálni az anyagot. Aztán természetesen igyekszünk mindent archiválni. Ebben Atesz nagyon jó. Sajnos olyan multimédiás előadásunk is van, ami egyelőre nem tudott rendesen megvalósulni élőben, de a rádióhallgatók már kétszer is élvezhették, és le is lehet tölteni a Tilos site-járól.

- Melyik Parti Nagy-os hangjátékra vagy a legbüszkébb?

- Hát a Hősöm tere a legkomplexebb.

- Ugyanezt a Hősöm teré-t nem lehetett volna megcsinálni mondjuk a Kossuth rádión?

- Hát az biztos, hogy ha a Magyar Rádióban akarnám leadni, akkor biztos harcolni kellene. Itt a Tilosban meg élvezi az, aki hallgatja. Például most hallottuk, hogy Presser Gábornak nagy kedvence a Hősöm tere, mondta az egyik Tilos-műsorban. Ahogy hozzá valahogy eljutott, remélem, sok más emberhez is eljut, akár külföldön élő magyarokhoz is.

- Van valami jogi akadálya, hogy megjelenjen cédén?

- Már az elején mindenki mondta, hogy hú ezt ki kell adni, járjunk utána stb. A rádiók általában jogdíj-átalányt fizetnek, nem mennek utána mindegyik jogtulajdonosnak, de egy cédével bonyolultabb lenne. És ha már befolyásolná, hogy milyen zene kerül rá, vagyis minek tudjuk megszerezni a jogát, minek nem, akkor az már nem lenne ugyanaz.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK