Miki egeret Hitlernek - Egy kiállításon a Führer és a nép

2011.02.22. 17:46

Valószínűleg a valaha volt legnagyobb Hitler-kiállítás látható Berlinben, amely a nép és a diktátor viszonyának boncolgatását ígéri. A téma 66 éve folyamatosan foglalkoztatja a németeket, és bár a kiállítás sok mindenre választ ad, a bonyolult viszonyt nem fejti meg. A tárlatot a nagy érdeklődésre való tekintettel három héttel meg kellett hosszabbítani, az [origo] a helyszínen tolongott.

"A náci múlttal való szembesülés a jelen politikai kultúrájának része. Részben ez is az oka annak, hogy még messze nem vagyunk túl Hitleren." A trauma, amelyet Hitler maga után hagyott, még 66 év elteltével is érezhető a német népen, amely a mai napig gyakran teszi fel magának a kérdést: hogyan "történhetett meg" Hitler. A Hitler und die Deutschen - Volksgemeinschaft und Verbrechen (Körülbelül: Hitler és a németek - Népközösség és bűntett) című kiállítás nyolc termen keresztül keresi a választ arra, hogy milyen volt ennek a népnek a viszonyulása a hitleri Németországhoz. Az idézet a tárlat helyszínén, a Deutsches Historisches Museumban (Német Történeti Múzeum) olvasható Berlinben.

A tárlat ígérete szerint a történelmi eseményeket követve boncolgatja a német nép szerepét, felelősségét az NSDAP (Nemzetiszocialista Német Munkáspárt) müncheni megalakulásától egészen a Harmadik Birodalom összeomlásáig.

A cím szerint itt legalább annyira szó van a német népről, mint magáról a Führerről. A jelen németjeit alaposan megmozgatta a téma, az október közepén indult kiállításra december végéig 120 ezren voltak kíváncsiak. Voltak már korábban hasonló próbálkozások a témában, a mostani kiállítás 600 kiállított tárggyal az eddigi legnagyobb lélegzetű. A rendkívüli érdeklődés miatt a kiállítást három héttel meghosszabbították, február 27-én zár.

Miki egértől Chaplinig

Az utolsó előtti hét vasárnap délutánján akkora a tömeg, hogy több kiállítási tárgy előtt is türelmesen várakozni kell, mire odafér az ember. Ha a cím nem lenne eléggé egyértelmű, a belépés után vizuálisan is nyilvánvalóvá válik a felelősség megosztásának ábrázolására irányuló igyekezet: a belépőt három nagy Hitler-portré fogadja, amelyek a rájuk irányuló fénytől függően halványulnak el, vagy válnak élessé. Olyankor, amikor elhalványulnak, a hátterükben lévő fotókollázs válik láthatóvá, amely a nácik rémtetteit és győzedelmes napjait mutatja be. 
 
A kiállítás címének szereplője néhány teremben erősen jelen van, máshol kevésbé. Eleinte mellszobrokon megformázva, aranyban, dicsőségesen; majd Chaplin által parodizálva; végül a háború utáni időszak karikatúráin nevetséges, szánalmas figuraként.

Fotók és feliratok mutatják be a kezdeteket, amikor az osztrák származású Hitler a húszas években már bajor szalonok szívesen látott vendége volt; beindult körülötte egy mecénási kör, és müncheni rajongói is szegszaporodtak. Más fotókon azt látni, ahogy - a kapcsolódó szöveg szerint - az alsó középosztály füstös sörözőkben hallgatja a művészetről és építészetről elmélkedő Hitlert. Növekvő erejéről és a nép szimpátiájáról a húszas évek elején készült kép tanúskodik. A címe "Hitler beszél", de a szónok nem látható a képen, csak a hatalmas tömeg, amely lelkesen hallgatja.

Forrás: AFP
A kiállítás további képei a fotóra klikkelve!

A propaganda keltette rajongói viszonyt ábrázolja az a képeslapgyűjtemény, amelyet civilek, főleg gyerekek vagy szüleik küldtek a Führer 43. születésnapjára. Ez a tabló a kiállítás egyik legerősebb darabja. Egy drezdai ház lakóközössége kíván minden jót az ő lieber Hitlerjének, egy kislány egy saját kezűleg barkácsolt, emlékkönyvlapra emlékeztető oldalon fogalmazza meg szeretetét, de mind közül a legfurcsább, hogy egy kisfiú egy autós-Miki egeres levelezőlapra írta le jókívánságait. A Führerhez intézett személyes, intim hitvallások kontrasztjaként néhány teremmel odébb olyan napló- és képeslapbejegyzéseket is kiállítottak, amelyek a felszabadított koncentrációs táborokból származnak.

A Führer és a nép kapcsolatát boncolgató tárgyi és írásos emlékek mellett a történelmi háttér is állandóan jelen van. Kivilágított tablókon peregnek a súlyos képek: népgyűlések, gettók, koncentrációs táborok, harcterek, diadalmi menetek stb. Olykor olyan témákat is testközelbe hoznak, amelyeknek semmi közük nincs a német néphez: egy óriási vitrin mögött például a különböző náci egységek egyenruháit lehet megtekinteni katonás sorba-oszlopba rendezve, a légierőtől a Vöröskeresztnél szolgálatot teljesítő nővérek kötényes ruhájáig. Néhány teremmel odébb - újabb kontrasztként - a koncentrációs táborok foglyainak elfoszlott ruháit állítják ki hasonlóképpen.

Hiányzó viszonyok

A kurátorok abbéli igyekezete, hogy ne csupán Hitlert és a népet mutassák meg, hanem a teljes Harmadik Birodalmat, egy-két teremben inkább a könnyed ismeretterjesztés oldalára billenti a mérleget. Néha az az érzésem, hogy a múzeum a nagy közönségsiker érdekében populista megoldásokhoz sem átall nyúlni. Az egyik vitrinben például 1930-ból származó úgynevezett verőtárgyakat állítanak ki: "A Weimari Köztársaságot átjárta az erőszak" - ennyi a magyarázat, plusz a tárgyak neve. Semmi részletezés, mondjuk, hogy mit ki és mire használt. Aki pedig nem szeret olvasni, annak a szöveges-fotós táblák fölött a legfontosabb fotók láthatók kinagyítva.

A legérdekesebb - és a címben ígértekhez leginkább közelítő - tablók a hétköznapokat mutatják be. Az egyik naplóbejegyzésből kiderül, hogy hiába az NSDAP segítő keze, a nagy tömegüdüléseket csak a jobb anyagi helyzetben lévők engedhették meg maguknak. Egy 1935-ös törvény szerint csak olyan ember köthetetett házasságot, akinek nem volt örökletes betegsége. Bemutatják azt a táblát is, amellyel a német kisiskolásokat okították az árja német faj alfajairól, és a Hitlerjugend szerteágazó tevékenységére is fény derül. Mindezek egyértelművé teszik, hogy a népet keményen megdolgozta a náci propaganda. Mind-mind nagyon érdekfeszítő, sokak számára ismeretlen téma, na de hol van itt a hatalom gyakorlói és a hétköznapi emberek közötti tényleges viszony?

Ahhoz képest, hogy a kiállítás címe ennek a viszonynak a kivesézését ígéri, az olyanokról, akik mit Leib und Seele, azaz szívvel-lélekkel azonosultak a hatalommal, és a hátországban vettek részt a nemzetiszocialisták tevékenységében - azaz pozíciót szereztek, karriert építettek, presztízsre tettek szert -, keveset tudunk meg, éppen az ilyen mindennapi emberek és a nácik viszonyából nem mutat sokat a kiállítás.

KAPCSOLÓDÓ CIKK