Mindenki talpra! Szavaljon az [origo]-val!

Petőfi Sándor Nemzeti dalával sokmindent üzenhetünk sokféleképpen: nem mindegy, hogy szótagra, rímre vagy szókapcsolatra, esetleg a testbeszédre helyezzük a hangsúlyt. Az [origo] összeállításában a Nemzeti dal szenvedélyes és cuki, kamaszos és zúzós, félresikerült és jelképes. Nézze meg Eszenyi Enikőt, Cirip Károlyt és Nikolettet a versmondó versenyen, majd töltse fel sajátját és küldje el nekünk!  

Aki szabadon éltek, dolgoztak. A tanulás fázisai.

Na, Botond, mit fogsz nekünk szavalni? Pörzse Sándor konferál.

Nikolett a versmondó versenyen, a mikrofon takarásában.

Még gyerekek. Előd az osztályteremben, Kristóf a kanapén, Buba az interneten, kamasz fiú gitárral.

És egy klasszikus a kilencvenes évekből. Boér Ferenc színművész erős kezdés után fokozatosan jut el a csúcspontra a Magiszter műsorában, közben meglepő kérdéseket fogalmaz meg.

Még mindig a kilencvenes évek: a Croon együttes a Kölcsey Gimnáziumból, Nyíregyházán, kabátban és szintivel.

A felnőtt kor. Ferenczy Csongor a meggyőzés erejével, négyszemközt.

Eszenyi Enikő több oktávnyi érzelmen zongorázik, az egykedvűségtől a hisztériáig. Szolgaföldben nem nyughatnak, punktum.

Erre meghallgathatja a nem kevésbé szenvedélyes Kaszás Attilát is, illetve Sinkovits Imrét.

Aztán a Nemzeti rockdalt, a Hungarica fémes előadásában.

És az Illést.

Majd a Felvidéki Rockszínházat.

Illetve Kalapács Józsefet, egy szál gitárral.

Kiemelt hangsúlyok és világos tagolás Tímár Bence ünnepi előadásában, Putnokon.

A magyar kultúra iránti tisztelettel

és jelnyelven.

Cirip Károly élete, bölcsessége és egyszemélyes zenekara.

Töltse fel a Videára saját videóját és küldje el nekünk!