Régi gipszek, új tervek - a Szépművészeti Román Csarnokában jártunk

2011.03.16. 10:23

Egy hónap telt el azóta, hogy a kormány lefújta a Szépművészeti Múzeum négy évig tervezett föld alatti bővítését, Baán László főigazgató máris új tervekkel állt elő. Művészettörténeti korszakhatár szerint osztaná szét a Nemzeti Galéria és a Szépművészeti újraegyesített anyagát, a modern festőket az új múzeumi negyedbe költöztetné. A 65 éve lezárt Román Csarnokban letört fejű, szomorú gipszangyalokkal találkoztunk.

Műkincsek fólia alatt

A Szépművészeti Múzeum tervezett térszint alatti bővítését több muzeológus és művészettörténész támadta. A világháború óta raktárként szolgáló Román Csarnok a bővítést ellenzők egyik ütőkártyája volt a vitákban: miért akar a múzeum high-tech termeket a föld alá, amikor az épület maga romokban áll? A Román Csarnok, amire évtizedekig senki nem figyelt, egykettőre az érdeklődés homlokterébe került. Mit rejtegetnek a lezárt ajtók mögött? Körülnéztünk.

A Román Csarnoknak nevezett közel ezer négyzetméteres termet a látogatók irányából befalazott kapu őrzi, csak a múzeum dolgozói közelíthetik meg a szolgálati folyosók felől. Bent hatalmas szobormásolatok porosodnak a sötétben, a kopott falfestmények egykori pompát sejtetnek. A szobrok mögött letakart acél óriáspolcok állnak, rajtuk festmények. Az üvegtető a világháborúban elpusztult, utána az akkori technológiai szinten helyrehozták, de a nagy esőzéseknél a folyamatos karbantartás ellenére hol itt, hol ott nemegyszer beázik - tudtuk meg a főigazgatótól. 

A rendszerváltás után ugyan megindult a múzeum rekonstrukciója, de elsőként a jobb állapotban lévő csarnokokat hozták rendbe. A legtöbb pénzt igénylő felújítás, a Román Csarnoké csak halasztódott. Amit erre kellett volna költeni, abból inkább, amikor volt egyáltalán, mást oldottak meg. A főigazgató példaként a 90-es években megvalósított alagsori bővítést említi, ami körülbelül annyiba került, mint ami a Román Csarnok rendbetételéhez kellene. "De a bővítéssel nyert funkcionális terekből a múzeum egésze többet profitált, mint a Román Csarnokból "- magyarázza Baán László. A csarnok felújítási költségeit most két és fél milliárd forintra becsülik. A bővítésre szánt uniós pénz számszakilag fedezné a Román Csarnok felújítását - de uniós forrás jelen szabályozás szerint csak turisztikai célhoz szorosan kötődő kulturális célra költhető, a csarnok rekonstrukciója pedig nem ilyen, arra - ahogy eddig az eltelt húsz évben - állami forrásokat kellene találni.

Mi legyen a gipszekkel?

A Román Csarnok nagy problémája a benne tárolt gipszgyűjtemény is. Letört fejű gipszangyalok, Donatello egyik lovas szobrának másolata, cirádás építmények foglalják a négyzetmétereket. Száz évvel ezelőtt a gliptokéka (gipszmásolatok tára) a múzeum egyik legfontosabb attrakciója volt. Tömegturizmus és minőségi sokszorosítás híján akkoriban nemzetközi trend volt, hogy híres művek másolatait készítették el, hogy a látogatókhoz utazás nélkül helybe jöjjenek a nagy művek. A múzeum földszinti termeit mind egy-egy művészettörténeti korszaknak szentelték (innen erednek a csarnokok elnevezései is), és azokat többnyire az adott korszakból származó szobrok másolataival díszítették.

Fotó: Magócsi Márton [origo]
Gipszangyalok fólia alatt |  Nézzen még képeket a Román Csarnokról!  |  Fotó: Magócsi Márton [origo]

A magyar állam a századfordulón hatalmas összegeket szánt a gipszekre. Ez utólag nem bizonyult gyümölcsöző befektetésnek. Baán szerint, ha azért a pénzért akkoriban a nemzetközi műtárgykereskedelemben vásárolnak be - netán impresszionistákra, posztimpresszionistákra költik az összeget -, akkor ma a Szépművészeti Múzeum egy egészen más rangú múzeum lenne.

Baán László szerint a Pulszky-botrány miatt (lásd erről keretes írásunkat) vált túlzottan óvatossá a nagyszabású külföldi vásárlásokat illetően a kultúrpolitika és a múzeumvezetés.

A Raffaellónak tulajdonított Piombo-festmény a Szépművészetiből
PULSZKY-BOTRÁNY, 1896

Pulszky Károlyt, a Szépművészeti Múzeum elődjének számító Országos Képtár igazgatóját megbízták, hogy vásároljon műtárgyakat a művészeti gyűjtemény számára. Ő óriási összegeket költött e célra, s eközben egy kérdéses attribúciójú festményt, vitatott körülmények között, két körúti ház áráért vásárolt meg, amely műről időközben bizonyossá vált, hogy azt nem Raffaello, hanem egy kortársa, Sebastiano del Piombo festette. Az ügyből hatalmas botrány lett, az ellenzék részéről a Piombo név interpellációk hívószava, a visszaélés, a hozzá-nem-értés, a kormányzati tehetetlenség szinonimája lett a parlamentben. Pulszky elmegyógyintézetbe került, majd Ausztráliába emigrált, ahol aztán öngyilkos lett.

Az elhíresült szerencsétlen vásárlás és az elszámolási problémák a Szépművészeti Múzeum további műtárgybeszerzéseit is hosszú ideig befolyásolták. A gliptotéka divatja idővel lecsengett, a gipszmásolatokat szinte valamennyi nagy múzeumban szépen lassan raktárakba száműzték (az egyetlen ismertebb kivétel a moszkvai Puskin Múzeum, ahol az alagsorban bemutatják a gyűjtemény egy részét). Nálunk a gipszek a háború óta a Román Csarnokban porosodnak, az impresszionistákat pedig más múzeumokból kölcsönözzük.

A Román Csarnok nem alkalmas kiállítótérnek

Ahhoz, hogy a Román Csarnokhoz hozzá lehessen nyúlni, először a gipszgyűjtemény sorsáról kell dönteni - mondja a főigazgató. Az anyag bizonyos részei már szétszóródtak: a görög rész például Tatán van, egy másik a komáromi erődben. Baán szerint az egyik lehetőség a gipszgyűjtemény újraegyesítése. A Szépművészeti Múzeumban már nem férnének el, de nem is lennének idevalók. Másolatok számára luxus lenne itt fenntartani ennyi helyet, a múzeumokban amúgy is mindenekelőtt az eredeti műkincsekre kíváncsiak ma már a látogatók. A  főigazgató egy használaton kívüli, nagy belmagasságú ipari épületet látna ideálisnak, ahol a gipszgyűjtemény újra megtalálná oktatási-közművelődési célját, s egyfajta spektákulumként is szolgálhatna.

Fotó: Magócsi Márton [origo]
A romanikát idéző díszes festés restaurálásra szorul  |  Nézzen még képeket a Román Csarnokról!  |  Fotó: Magócsi Márton [origo]

Az is lehetőség, hogy a felújított Román Csarnokban néhány kiválasztott gipszmásolatot állítanának ki, emlékeztetőül a múzeum történetére. Időszaki kiállítások helyszínéül viszont Baán szerint a Román Csarnok rekonstrukciója után is alkalmatlan a díszes-színes falfestmények miatt, hacsak egy semleges installációval éppen rendre el nem takarnák ezeket a falakat. A főigazgató említi néhány múzeumi kolléga gondolatát is, akik azt szorgalmazzák, hogy a jó évtizede az épületen kívülre szervezett könyvtár költözzön a Román Csarnokba.

Újratervezés

Nem a gipszgyűjtemény az egyetlen dolog, ami döntésre vár a Szépművészeti Múzeumban. Az egy hónappal ezelőtti kormányzati bejelentéssel új helyzetbe került a múzeum. Négy év után kellett újragondolni, hogy ha nem az eddigi tervek szerint terjeszkedik, akkor hogyan. Kétféle terv van. A kezünkbe nyomott sajtóanyag a minimálprojektet tartalmazza. Eszerint a Szépművészeti Múzeum marad a régi tereiben, de a történeti épület két évtizede folyó rekonstrukciójának befejezéséhez így is 17 milliárd forintra van szükség: mindenekelőtt a korszerű energikai rendszerek kiépítéséhez, az állandó tárlat tereinek klimatizálásához, a Román Csarnok felújításához, új terek kialakításához (pl. foglalkoztatóterek, kiállítótér, étterem a két üvegtető között) és a tetőcseréhez. (Az összehasonlítás kedvéért: a lefújt föld alatti bővítés 4 milliárd forintba került volna.)

Ehhez az anyagi forrásokat csak az Uniótól lehet várni. Baán László hallott híreket arról, hogy a következő, 2014-től 2020-ig terjedő uniós költségvetési ciklusban esetleg már műemléki örökség megóvására is lehet pályázni (eddig csak a turisztikai célra lehetett), de egyelőre még az is kétséges, hogy Budapest milyen formában és mértékben részesülhet a jövőben az uniós forrásokból. És ez csak a szerényebbik ötlet.

Fotó: Magócsi Márton [origo]
Nézzen még képeket a Román Csarnokról!  |  Fotó: Magócsi Márton [origo]

A nagyobb szabású terv a Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum összevonása lenne Baán szerint. A főigazgató nem először veti föl, hogy a Nemzeti Galéria anyagának, amelyet 1957-ben szovjet mintára "kioperáltak" a Szépművészeti Múzeumból, vissza kellene kerülnie eredeti helyére. A főigazgató elmondta, ő ezt mindig is úgy képzelte el, hogy az egyesített gyűjtemény két épületben helyezkedne el, hiszen az a Szépművészetiben már semmilyen módon nem férne el. "Most a megosztásra kézenfekvő megoldás adódik" - utalt a főigazgató a múzeumi negyed tervezett fejlesztéseire.

Régi Képtár - Új Képtár

Baán László javaslata az lenne, hogy a két múzeum egyesített gyűjteményét a modernitás határvidékén, a 19. században vágják ketté, ahogy ezt a nagy nyugat-európai múzeumok is teszik, ne pedig a nemzeti izoláció elvén, ahogy ez 1957-ben a szovjet modell alapján nálunk megvalósult. Külön mutatja be a régi és a modern műveket a Louvre és a Musee D'Orsay Párizsban, a Prado és a Reina Sofia Madridban, Münchenben pedig már a 19. században megtették ezt a szétválasztást az Alte Pinakothek és a Neue Pinakothek formájában - sorolta a főigazgató.

Baán szerint a régi mestereket - magyarokat és külhoniakat immár újra együtt - mutatná be egyfajta Régi Képtárként a Szépművészeti, a modern festészeti gyűjtemény pedig az Andrássy-terv keretében épülő új múzeumi épületbe kerülhetne, amelyet Új Képtárnak lehetne nevezni.

Fotó: Magócsi Márton [origo]
Nézzen még képeket a Román Csarnokról!  |  Fotó: Magócsi Márton [origo]

Az új épület a főigazgató becslése szerint nagyságrendileg 30-35 milliárd forintba kerülne, bár ehhez hozzáadódna a felújítás költsége is, hiszen a Szépművészeti Múzeum műemléki épületének rekonstrukcióját sem lehetne megspórolni. Baán szerint meg kell várniuk az Andrássy-terv kidolgozását, amelyet ez év végére ígért a kormány. Az dönti majd el, hogy a Szépművészeti Múzeum fejlesztése melyik irányba indulhat.

Baán számít a szakmai vitára: "ha valaki azt mondja, jó a magyar művészetnek, hogy az európaitól elkülönítve mutatják be, hallgassuk meg az érveit". Szerinte bármelyik megoldás valósul is meg, mindenképpen hosszú időre kell számítani. A rendszerváltás óta - reálértéken - ugyanannyit tett bele a Szépművészeti rekonstrukciójába a magyar állam, mint amennyire most szükség lenne a hátralévő feladatok elvégzéséhez. Ha az ütem nem gyorsul, akkor ez bizony még 20 év - számolja a főigazgató.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK