Sokk és taps: romagyilkosságok a színpadon

Hasukat téglával verő roma kismamák, leszámolásra gyűlő gárdisták, trehány rendőrök jelentek meg PanoDráma műhely romagyilkosságokat feldolgozó dokumentumszínházi előadásában, amelyet márciusban három este játszottak a Trafóban. A darab alkotói interjúrészletekből és fórumbejegyzésekből állították össze a szövegkönyvet.

Nyolc színész ül székeken, közöttük monitorok hevernek a földön, hátuk mögött vászon. A szereplők félbemaradó mondatokat dadognak, valódi emberek élő szövegeit. A Katona József Színházban már színre vittek egy, a romák elleni gyilkos támadásokkal foglalkozó darabot, de a PanoDráma műhely Szóról szóra címet viselő produkciója még erősebb eszközt használ: a valóság, úgy tűnik, drámaibb, mint amit író ki tud találni.

Tizennégy ember több héten keresztül járta kamerával a támadások színhelyeit, beszélgetett az ügy szereplőivel, gyűjtötte a médiában szereplő híreket. Hatvan órányi anyagból rakták össze az előadást. A kusza mondatokat nem egyengették ki, csak egymás mellé tették. A színészek ezeket a monológokat, rövid jeleneteket adják elő másfél órában.

Többször meghűl a levegő a nézőtéren. A diszkóból kiutasított roma srác azt mondja, a cigányok tényleg több balhét csinálnak, de ő is fog, ha sokat cigányozzák még. Az előadás legsokatmondóbb mondata egy idősebb nőtől hangzik el. A stáb arról faggatja, szeret-e Magyarországon élni. A válasz: utál. Elköltözne, alig van nyugdíja, megalázottnak érzi magát. Na meg a cigányok.

Az előadás finoman, észrevétlenül kutatja a gyűlölet okait. Nemcsak roma áldozatokról esik szó: előkerül a Lakon agyonvert idős asszony ügye is, az egyik gyanúsított - roma kiskamasz - nagymamája beszél arról, hogy alszanak egy ágyban mindannyian.

Nézzen képeket az előadásról! | Fotó: Hajdú D. András [origo]

A színházi kísérlet a tömény katarzis lehetőségét kínálja. Az ugyanakkor nem biztos, hogy jó, hogy a cigány Superman oda nem illő mesés kalandjai hagyják a nézőt megkönnyebbülten nevetgélni. Ugyanezért a cigányellenes tüntetések jelszavaiból komponált kórusművet is fura érzés megtapsolni.

"Paraziták!" - skandálja a kórus
(Figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy az előadás ezen részletében vulgáris kifejezések hangzanak el, a videót ne tekintse meg, aki ezt zavarónak találja - a szerk.)

A romák elleni támadásokra láthatóan a színházi világ reagált legérzékenyebben: eddig három előadás született a témában, és várható több is. A márciusban három este előadott előadást eddig összesen nyolcszáz, túlnyomóan minden bizonnyal fővárosi néző látta. Erre az előadás maga is reflektál: a romagyilkosságok egyik gyanúsítottjának barátnője azt kérdezi: és akkor mi van, ha ezt a színházi előadást látja egy tucat értelmiségi? Történik valami? Csönd lóg a kérdés után.

De akárhányan látják is végül, az előadás akkor is fontos dolgokkal foglalkozik. A cigányellenesség komplex problémahalmazát színpadra vinni - újságírók, szociológusok, tévériporterek, dokumentumfilm-rendezők munkáját vállalva - bátor vállalkozás. A PanoDráma műhelynek ez jobban sikerült, mint eddig bármelyik hasonló színpadi kísérletnek. A dokumentumszínházi forma meglepően jó eszköz arra, hogy ennek az egyáltalán nem színházi problémának a bonyolultságát megmutassa.

"Visszacsinálni nem tudjuk" (részlet az előadásból) | Nézzen képeket! | Fotó: Hajdú D. András [origo]

Az előadást szeptemberben a tervek szerint még néhány alkalommal műsorára tűzi a Trafó, illetve több vidéki város jelezte, hogy meghívná az előadást vendégszerepelni.

A politikusok felelőssége

Lengyel Annát, a Szóról szóra projekt vezetőjét és kreatív producerét kérdeztük arról, hogyan készült az előadás. Kiderült, két éve foglalkozik a témával, az Amnesty International önkéntes tolmácsaként kezdett el beszélgetni a támadások helyszínein élőkkel. A projektet az angolszász hagyományokkal bíró "verbatim" (szó szerinti) színházi formában akarta megcsinálni, aminek lényege, hogy a szöveg az előadáshoz készített interjúkból áll össze. 2011 januárjában-februárjában készítették a beszélgetéseket; de volt olyan helyszín, ahova nem mentek el. "Kislétán nem szívesen beszélnek"- mondta el a korábban a Krétakörrel dolgozó dramaturg. Ezenkívül blogokról, internetes híroldalakról vettek szövegeket. A haját szőkére festető cigány kamaszlány történetét az interneten találták, a cigány Supermanről egy roma kisfiú írt házi feladatot az iskolába. Egy huszonegy kérdésből álló kérdőívvel az utcára is kimentek, azt kérdezték az emberektől, mikor lesz az országnak cigány származású miniszterelnöke, és hogy szeretnek-e itt élni.

Lengyel Anna a politikusok felelősségét hangsúlyozza, úgy általában: ha elbagatellizálják a rasszista eseteket, üzennek a társadalomnak. Politikusi beszédeket végül nem használtak fel, az interjúk magukban is elég erősek voltak - mondta. A próbák kezdettől fogva kamerával zajlottak, az egyik legnehezebb feladat volt a munka során, hogy szóról szóra kellett a szövegeket visszaadni. A Szóról szóra projekt a PanoDráma műhely szocio-politikai sorozatának harmadik állomása, eddig drámapedagógiai műhelyt szerveztek, és Elfriede Jelinek Kézimunka című, szintén romagyilkosságot feldolgozó darabját adták elő.

Így készült a Szóról szóra című előadás - nézze meg a werkfilmet!