"Máshol volt valami szolidság" - interjú az egri színiigazgató-pályázat másik jelöltjével

2011.03.27. 14:30

Barta Dóra azért pályázott, hogy ne egyetlen jelölt legyen az egri színházigazgatói posztra. Vesztett, és most már az általa eddig vezetett egri tánctagozat jövője sem biztos. Szerinte nem igaz, hogy az egriek elpártoltak a színháztól, ő az eddigi irányvonalat vitte volna tovább. Interjú.

- Blaskó Balázstól is megkérdeztem ugyanezt: ön szerint az egri miben volt más, mint az eddigi igazgatóváltások? Miért kavart ez nagyobb vihart?

- Más színházak esetében is megtörtént a váltás, de volt benne valami szolidság, visszafogottabb újrakezdés, ami, úgy gondolom, egy ilyen érzékeny intézmény életében nem rossz. Illetve, ami még itt, Egerben különleges volt, hogy nem egy távolról érkező pályázó lett az igazgató, hanem egy munkatársunk, akit a színház dolgozói régóta ismernek, tehát van róla véleményük. Ismerve Blaskó Balázst, nagyjából mindenki tudta, mivel kell azonosulnia. Az, hogy sokan elmentek, azt jelzi, hogy ők nem akarnak ilyen módon létezni, üzenni, fogalmazni.

- Több helyről lehetett hallani, hogy az előző igazgató, Csizmadia Tibor azért nem pályázott, mert a jobboldali politikai vezetés úgysem szavazna neki bizalmat. A színház dolgozói mit gondoltak erről?

- A levegőben ott volt már, hogy az új igazgató nem ő lesz.

- Hogy van az ilyen a levegőben?

- Csak van.

Barta Dóra, a Gárdonyi Géza tánctagozatának vezetője

- Ön hogy látja, az egri közönség valóban olyan mértékben pártolt el a színháztól, ahogy arról Blaskó Balázs beszél?

- Én nem így érzékelem. Úgy látom, a köztudatban elhinttettek tíz mondatot, amit sokan megtanultak és skandálnak, például hogy nem járnak a színházba az emberek, vagy csak nézhetetlen előadások születnek Egerben. Minden színház életében van egy évadon belül sikeresebb darab és kevésbé sikeres darab. Nálunk is. De arról van szó, hogy a közönség nem homogén. Úgy érzem, Csizmadia Tibor figyelembe vette a különböző, sokszor eltérő korosztályi és ízlésbeli igényeket. Blaskó Balázs "180 fokos fordulata" úgy tűnik, inkább egyfajta "közönségigényt" szolgál ki, azokét, akik szerinte elpártoltak a színháztól az utóbbi években. Természetesen őket is jó lenne visszacsábítani, de mellettük ott van az a számszerűen is jelentős réteg, amelyik pont az utóbbi években kezdett színházba járni. Félek, hogy őket most elveszítjük, és elveszítjük a fiatal nézőinket is, akik nem tűrik az "ízlésterrort".

- Az egri színházba járó közönség miért nem nyilvánít véleményt?

- Ez számomra is kérdés. Csöndes beletörődés van, én ezt nem szeretem. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy aktív fórumélet folyt a színház honlapján, ott intenzíven cserélődhettek a vélemények. Azután technikai okok miatt szüneteltették. Mostanra csak beazonosíthatóan lehet élni a véleménynyilvánítás lehetőségével, és a régi bejegyzéseket is törölték. Egriként mondhatom, én azt szerettem, amikor szurkot öntöttek a törökök fejére Egerben. De valljuk be, a színház ritkán mozgatja meg az embereket a mai nehézségek mellett.

- Ön valóban az utolsó pillanatban döntött úgy, hogy megpályázza az igazgatói széket, hogy legyen más pályázó is Blaskó Balázson kívül?

- Igen. A tánctagozat vezetőjeként nekem első körben a tánctagozat volt a legfontosabb tényező a színház új életében. Megkérdeztem Blaskó Balázst, hogy milyen elképzelései vannak a tánctagozattal, de kitérő válaszokat kaptam. Nem volt bizonyos, mi lesz a mi sorsunk. Ugyanakkor ismerve a színházat, illetve egriként a közeget, úgy gondoltam, hogy van rá mód és lehetőség, hogy pályázzak. Komoly rendezők álltak mellém, ami hitet adott, hogy tovább lehet vinni egy olyan típusú progresszív vonalat, ami új arculatot teremt Egerben, de megőrzi az előző évek értékeit.

- Felmerült önben, hogy elnyerheti az igazgatói posztot?

- Kezdetben az esélytelenek nyugalmával indultam neki. Aztán a finisben úgy alakult, hogy jóformán egy szavazaton múlt.

Barta Dóra és Zachár Lóránd

-Blaskó Balázs azt mondta, ő nyolc igen szavazattal és egy tartózkodással nyert. Ez elsöprő győzelemnek tűnik.

- Ez a szakmai bizottság meghallgatásának az eredménye, vagyis a három fordulóból az egyik. A szakmai bizottságról úgy érzem, hogy akik ott a szakmát jelentékenyen képviselték, azoknak a támogatását élveztem. A többi meghívott vagy megyei köztisztségviselő volt, vagy a színháznak olyan művészei, akik annak a szakszervezetnek a tagjai, amelynek Blaskó Balázs az elnöke. A színházon belül nem volt egyeztetés. Azt gondolom, ha ők egy közösséget képviselnek, akkor szükség lett volna legalább egy-egy fórumot teremteni arra, hogy a pályázók szembesüljenek a színház dolgozóival, elmondhassák pályázatuk tartalmát, és a társulat tagjai - ha kell, titkos - szavazással jussanak eredményre.

- Milyen most a hangulat a színházban?

- Óvatosságot érzékelek. Figyelni kell arra, az ember, mikor mit mond. Ezt sosem tapasztaltam színházon belül. Sokan vannak, akik hisznek az igazgatóban, hiszen általában azok a színészek, akik vele együtt érkeztek a színházba, nagyjából azonos érzelmi talajból táplálkoznak.

- Valóban háttérbe szorította ezt a generációt az előző igazgató?

- Számtalan olyan színházban dolgoztam, ahol az új igazgató nem foglakoztatta tovább azt a színészt, akiben nem látott fantáziát. Ezek a színészek itt maradtak, sőt sokan szép szerepeket játszottak. Elgondolkodtatónak tartom, hogyha valaki annyira nagyon rosszul érzi magát egy intézményen belül, akkor hogyan bír ki tíz évet. A mellőzöttség érzése azonban hosszútávon megkeseríthet egy művészi karriert. Aminek következményei lehetnek.

- Azt hallottam, a tánctagozatot, ami eddig kicsit olyan színház a színházban formában működött az ön vezetése alatt, az új igazgató tánckarrá akarja átalakítani. Luxus a tánc az egri színháznak?

- A tánctagozat viszonylag új az egri színház életében: 2009-ben alakult. A tánctagozat annyiban más, mint a tánckar, hogy nemcsak kiszolgálja a színház minden egyes darabját, ahol szükség van táncosra, de önálló táncelőadásokat is létrehoz. A tánctagozat az egyik legerősebb gazdasági egysége ma az egri Gárdonyi Géza Színháznak. Az előadó-művészeti törvény ezt a műfajt kettes számú szorzóval látja el, ami azt jelenti, minél több a táncos előadás, annál több központi támogatást kap a színház. Ezenkívül rengeteget pályáztunk, sok pénzt vittünk be a színházba. Abban a pillanatban, ahogy az igazgató úr tánckarrá degradálja a tánctagozatot, minden plusz tartalomtól elesik a színház.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK