Totemfával tér vissza Sopronba egy 56-os menekült

Lazacokat ábrázoló, négyméteres totemoszlopot faragott ki egy Kanadában élő, '56-ban emigrált magyar férfi. Az a terve, hogy a szoborral és 12 magyar menekült diáktársával együtt Sopronba utazik, és a totemfát felállítja a Nyugat-magyarországi Egyetem bejáratánál.

"Lazac-triptichon kíséretében tér vissza a menekült Németországba" címmel írt cikket a kanadai Vancouver Sun című lap egy magyar férfiról. A cikkben egy Józsa Les (a Les a Leslie, azaz László rövidítése) nevű 56-os menekült totemfájáról és tervezett magyarországi látogatásáról van szó. A címbe tévedésből került Németország, Jozsa Les ugyanis az 56-os magyarországi forradalom után érkezett menekültként Kanadába.

A 73 éves férfi azért faragott ki egy négyméteres totemoszlopot, hogy így emlékezzen meg egyetemi diplomázásának ötvenedik évfordulójáról. A szobrot sárga cédrusfából készítette, a törzsén úszkáló lazacok az ő életútjának allegóriái - írja a lap. (Itt tudja megnézni Józsa Lest és totemfáját.)

Józsa 1956-ban 18 évesen menekült el Magyarországról, és Kanadában kötött ki. "Most az a terve, hogy visszatér egykori egyetemére, hogy diplomázásának 50. évfordulóján átvegye aranydiplomáját" - írja a lap, hamar hozzátéve, hogy a fafaragó művész sosem diplomázott le a Soproni Egyetemen. Tanulmányait ugyanis a kanadai University of British Columbián (UBC) fejezte be 1961-ben, majd erdészeti szakemberként kezdett el dolgozni.

Nem egyedül kötött ki a UBC-n: a Soproni Egyetem 141 erdészeti hallgatója menekült el '56 után, és a menekülttáborokból végül szintén a kanadai egyetemre került. "A soproniak közül 23-an jártunk a UBC-re, de az osztályunknak körülbelül a harmada már meghalt. Tizenketten fogjuk meglátogatni a Nyugat-magyarországi Egyetemet - ahogy most a Soproni Egyetemet hívják - hogy átvegyük az aranydiplománkat" - idézte Józsát a lap. A totem is velük utazik, a kis csoport ajándéka lesz. A szobrot az egyetem bejáratánál szeretnék felállítani.

Élete, mint a lazacé

A faragáson úszkáló lazacokról Józsa azt mondta, hogy "mi mindnyájan kicsit olyanok vagyunk, mint a lazacok, akik a vég felé közelednek. (...) Lassan bezárul a kör. Néhányan közülünk meghíztak, mások megkopaszodtak, és bár nem szeretjük annyira hallani, de mi is életünk végső szakaszához közeledünk, mint az a lazac, mely a tengerről hazatér."

1956-ban több egyetemista, például Józsa bátyja is kint volt a Sopron határában felhúzott barikádokon, hogy megállítsák az orosz tankokat. Mint a lapnak elmondta, főleg a felsőbb évesek mentek ki a barikádokra, mert korábban ők vettek részt katonai gyakorlaton. Amikor az oroszok megérkeztek, a csapat parancsnoka azt mondta nekik, hogy pár órájuk van, hogy eltűnjenek onnan, és felszívódjanak a városban. Néhányan azonban maradtak, az ő ágyúikat Józsa szerint szétrombolták a tankok.

Mivel az egyetemisták tudták, hogy csak idő kérdése, hogy elkapják őket, elmenekültek. Háromszáz egyetemista és 36 tanár hagyta ott az egyetemet, közülük mintegy 200-an Kanadában kötöttek ki. Józsát anyja, apja és öt testvére követte, 1956 novemberében egyszerűen átsétáltak Ausztriába. Kanadába 1957 februárjában érkezett meg a család, az ország befogadta őket, amiért a magyar férfi nagyon hálás. A szívében viszont, mint mondja, mindig marad egy kis meleg hely Sopronnak.