Pesti zsidók életéért alkudozó diplomaták - kiállítás a Holokauszt Emlékközpontban

Ellenszegültek országuk akaratának, és ezzel budapesti zsidók tízezreit mentették meg - a deportálásokat hatalmukkal fékező diplomatáknak állít emléket az Életmentő vízumok című kiállítás a Holokauszt Emlékközpontban. A svéd nagykövet még a józsefvárosi pályaudvaron is a zsidók életéről alkudozott, a katolikus egyház keresztelési igazolásokkal mentett meg embereket. Többen minimum állásuk elvesztésével fizettek mindezért.

A diplomatákról kialakult, kényelmes fotelben szivarozó, zászlós autóban közlekedő, csiszolt modorban mellébeszélő képpel szakít a Holokauszt Emlékközpontban csütörtökön nyílt kiállítás. A tárlat külföldi diplomatákat mutat be, akik 1944-45 között a rájuk jellemző távolságtartással szakítva és országaik akaratának ellenszegülve, saját elhatározásból mentették meg embertársaik tízezreit.

Az Életmentő vízumok című kiállításon elsősorban rövid szöveggel ellátott fotók láthatók a megmentőkről, mellettük védlevelek, oltalomlevelek, a Vöröskereszt emblémája (a Vöröskereszt a felirat szerint 11-15 000 zsidót mentett meg a deportálástól) - eredetiben kiállítva, rajtuk hivatali aláírások és pecsétek. Többek között Déry Tibor fényképes védlevele is látható, amelyet a közép-amerikai Salvador állított ki az írónak.

A tárlat egyik szervezője, a Svájcban élő Agnes Hirschi (Carl Lutz svájci diplomata nevelt lánya, aki több tízezer budapesti zsidót mentett meg a deportálástól) valószínűnek tartja, hogy a több százezer budapesti zsidó ember életét megmentő diplomaták maguk sem voltak teljes biztonságban. A védleveleket gyakran jogosulatlanul állították ki, nem egy esetben a nagykövetségeken vagy saját otthonaikban rejtegették a budapesti zsidókat.

A kiállítás ötlete több mint tíz évvel ezelőtt pattant ki Eric Saul amerikai történész fejéből, aki kezdetben három diplomata munkásságán - köztük a budapesti zsidóság egyik legnagyobb megmentőjeként ismert Raoul Wallenbergén keresztül - mutatta be a jelenséget. Ahogy teltek az évek, úgy nőtt az utazó kiállítás anyaga, most már tucatnyi különböző nemzetiségű életmentő ismerhető meg.

"Nem engedhetem meghalni ezeket az embereket"

Miután a németek 1944 márciusában megszállták Budapestet és megkezdődtek a deportálások, a Budapesten tevékenykedő diplomaták úgy trükköztek, ahogy tudtak: a portugál nagykövetség egyik ügyvivője például mindenkit védelme alá vett, akinek Portugáliában, Brazíliában vagy bármely portugál gyarmaton voltak rokonai. A tabló alapján nem egyértelmű, hogy az idézet tőle vagy felettesétől származik: "Kormányom visszautasította minden menekült vízum iránti kérelmét. Én azonban nem engedhetem meghalni ezeket az embereket" - írja, majd a portugál alkotmányra hivatkozik, ami szerint senki "vallási vagy politikai meggyőződése nem használható arra, hogy megtagadja tőle a menedéket Portugáliában."

Nem véletlen, hogy pont augusztus 4-én nyílt meg a tárlat: ekkor lenne Raoul Wallenberg egykori svéd diplomata 99 éves. Születésnapját a Humánum Napjaként is ünneplik Magyarországon. Wallenberg svéd védlevelek ezreit adta ki, és legalább 20 ezer ember deportálását akadályozta meg. A kiállítás tanulsága szerint szakadatlanul dolgozott, az egyik fotón a józsefvárosi pályaudvar peronján éppen az összegyűjtött zsidók szabadon bocsátásáért alkudozik. Az is kiderül, hogy ha szép szóval nem ért el eredményt, vesztegetéssel és fenyegetéssel is próbálkozott.

Emberéletekért küzdő diplomaták és védlevelek (A kiállítás képeiért klikkeljen a fotóra!)

A diplomatákon és a Vöröskereszten kívül a katolikus egyház is tevékenyen kivette részét az embermentésből: a Vatikán és Angelo Rotta pápai uncius pedig 1944-45 között 15 ezernél is több oltalomlevelet adott ki, és az egyház katolikusok keresztelési igazolások kiadásával is mentett meg embereket.

"A diplomaták és a többi embermentő nem egyedül tevékenykedett, nem szabad megfeledkezni arról, hogy ott álltak mögöttük a magyar és külföldi segítők" - mondta Szita Szabolcs, a Holokauszt Emlékközpont ügyvezető igazgatója a megnyitón (vele készült korábbi interjúnk erre olvasható). A megnyitón több emlékérmet is átadott, egyebek mellett a Wallenberg munkáját segítő Forgács Gábornak, aki Wallenberg oldalán maga is tevékenyen részt vett az embermentésben.

Bár elfért volna a tárlatra még néhány tárgy vagy a mentésekben személyesen közreműködők visszaemlékezései, a kiállítás így is figyelemreméltó: nemcsak a diplomatákról alkotott általános képet, hanem a történelemnek egy olyan szeletét árnyalja, amelyről sokaknak a Schindler listája című Spielberg-filmből van csak némi fogalma. Pedig a kiállítás bevezető tájékoztatója szerint a diplomaták és munkatársaik 150-200 ezer zsidót és nem zsidót mentettek meg a deportálásoktól, miközben jó páran ezért később karrierjükkel - néhányan pedig életükkel - fizettek.

Az Életmentő vízumok című kiállítás november 8-ig látható a Holokauszt Emlékközpontban.

Mi az a védlevél?
A semleges államok (elsősorban Svájc, Svédország és a Vatikán) budapesti képviseletei által kiadott ideiglenes útlevél, amely azt volt hivatott igazolni, hogy tulajdonosa személyéhez az illető államnak különleges érdekei fűződnek. A zsidómentés egyik tömegesen alkalmazott és hatékony eszköze volt. Hasonló szerepük volt a védleveleknek (Schutzbrief) is.
Forrás: Holokauszt Emlékközpont