Nem mi mondjuk meg, mi az ízléses - interjú a Design Terminál vezetőivel

2011.09.10. 12:16

A magyar designerek piacra lépését segítené a budapesti Design Terminál élére került Englert Róbert és Ács Zoltán kreatív igazgató. A designhoz eddig nem volt közük, mindkettőjük múltja a médiához kötődik. Az [origo]-nak terveikről beszéltek: szeretnék elérni, hogy a legjobb magyar design-termékek sorozatgyártásba kerüljenek, új arculatot akarnak adni az évekig tetszhalott állapotban lévő Terminálnak, és azt szeretnék, ha a Design Terminál megállna a saját lábán.

Mindketten hangsúlyozták, hogy menedzserszemlélettel érkeztek a Design Terminál élére. Ugyanakkor egyiküknek sincs designnal kapcsolatos múltja (Englert Róbert korábban a Bakony-Balaton Média Kft. és a Vehir.hu ügyvezető igazgatója volt, Ács Zoltán újságíróként dolgozott - a szerk.), ami nyilvánvalóan szúrja a szakma szemét. Mit mondanának a szakma megnyugtatására?

Ács Zoltán (kreatív igazgató): Ez nagyon komplex feladat, mert egyszerre igényel menedzseri kompetenciákat, a designhoz is érteni kell, és az sem baj, ha ízlése van annak, aki a Design Terminált vezeti. Ez elsősorban menedzseri munka. Lehet, hogy egy esztéta vagy egy formatervező designban erősebb, de menedzseri kompetenciái lényegesen gyengébbek. Ne úgy képzeljenek el minket, mint egy kulturális bizottságot, amely elmondja, hogy mi ízléses, és mi nem. A szakmát azzal nyugtathatjuk meg, hogy az ő ízlésük és az akaratuk fog érvényesülni: mi azt fogjuk végrehajtani, amire nekik szükségük van. 

Englert Róbert (ügyvezető igazgató): Ha az én feladatomra akarjuk korlátozni a kérdést: üzemelni fog itt egy étterem, egy üzlet, egy rendezvénytér. Ezen kívül irányítani kell egy csapatot, intézni a ház átvételével kapcsolatos ügyes-bajos dolgokat. Minderre jönnek a designnal kapcsolatos tennivalók. A lényeg, hogy a szerteágazó területeket hatékonyan fogjuk össze.

Hogyan oszlik meg kettejük között a munka?

Ács Zoltán: Én felelek a szakmai színvonalért.

Az előzőekből logikusan adja magát a kérdés, hogy ha nincs szakmai múltja valakinek, hogyan felelhet a szakmai színvonalért?

Ács Zoltán: Vannak kapcsolataim a szakmával. Nem a MOME-n végeztem, hanem bölcsész- és közgázdiplomám van, és kulturálismenedzser-képzésen is részt vettem. Mindez nem zárja ki, hogy ismerjem a szakma szereplőit, van hozzájuk kapcsolódási pontom. Nyilvánvalóan ki tudom kérni a véleményüket hivatalos felkérés formájában is, és informálisan is. E nélkül bele sem vágtam volna.

Englert Róbert: Nekem fontos feladatom a kapcsolattartás a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériummal. Számomra az a fajta rendszerszemlélet szükséges, hogy egészében lássam a dolgokat, valamint összehangoljam a kreatív igazgató, a gazdasági igazgatók és a menedzserek munkáját. Emellett projektterveket és ötleteket kell prezentálnom és előremozdítanom. 

Említette a szakma szereplőit, kikre gondolt?

Ács Zoltán: Vannak köztük teoretikusok, mint a MOME-n tanító tanárok, magániskolákban tanító emberek és rengeteg művész, divattervező, grafikus stb.

Englert Róbert: Objektív szemléletet kell közvetítenünk, ha most kiemelnénk egy-két nevet, úgy kanyarodna a dolog, mintha kifejezetten velük szeretnénk dolgozni.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Balra Englert Róbert ügyvezető igazgató, jobbra Ács Zoltán kreatív igazgató

A sajtótájékoztatón elmondta, hogy egyelőre nem akarja nyilvánosságra hozni kreatív igazgatói pályázatát. Tervezi, hogy egyszer majd megjelenteti valahol?

Ács Zoltán: Mivel most már tisztában vagyok vele, mit tudok belőle megvalósítani, az a tervem, hogy ennek megfelelően aktualizálom a pályázatomat. Ez egyfajta hitvallásként, fogyasztható méretben fog kikerülni a honlapra. Egy-két hónap múlva olvasható lesz.

A pályázati kiírásban három év vezetői tapasztalatot is kértek. Önnél ez hiányzik. A huszonhárom pályázó közül mégis önt választották. Mivel nyerte el a pályázatkiírók tetszését?

Ács Zoltán:  Ezt szerintem azoktól kell megkérdezni, akik döntöttek.

Englert Róbert: A pályázati kiírás mindig iránytűként működik, ami azt jelzi, hogy milyen bázisból szeretnénk választani. Nekem azt is látnom és éreznem kell, hogy ki az, akivel együtt tudok dolgozni. Mivel - ahogyan ezt korábban is mondtam - annyira széles ez a terület, nem volt tökéletes pályázó, így objektív és szubjektív értékelést is figyelembe véve választottuk ki a Zoltánt. Kooperatív, jó helyzetfelismerő embernek tartjuk, aki nagyon jól meg tudja teremteni a szinergiákat. 

Ács úr a Figyelő és Figyelőnet korábbi újságírója, emellett a Burzsujblog egyik szerzője. Utóbbi tevékenységét összeegyeztethetőnek tartja új munkájával? Tervezi, hogy felfüggeszti a bloggerkedést?

Ács Zoltán: Ez csak egy blog, nem tartom összeegyeztethetetlennek a jelenlegi munkámmal. De azért átgondolom, mert nyilván kevesebb időm lesz rá. Egyébként nemcsak a Figyelőbe írtam, hanem a HVG-től a National Geographicon át a Playboyig számos helyre, és szerkesztettem a Toplista Luxus kiadványt is. Gazdasági újságíróként dolgoztam, specialitásom volt, hogy összekapcsoltam a gazdasági és életmódtémákat, például a divatágazatról több cikket írtam.

Mit jelent a menedzserszemlélet az önök olvasatában?

Englert Róbert: Éveken keresztül azt lehetett látni, hogy a komoly elméletek mellett maradt zárva ez a ház. Jó az elmélet, de látni kell, mikor jön a gyakorlat. Amikor átvettük a házat, feltöltöttük tartalommal, áthoztuk ide a csapatot, felépítettük a logisztikát, bővítettük az állományt, megkezdtük a tárgyalást a shopról stb. Ezek mind olyan lépések, amelyek gyakorlatiasságot mutatnak. Ezt értem menedzserszemlélet alatt. 

Ács Zoltán: Ha megnézzük, mi hiányzik a magyar tervezőknek, akkor az az, hogy nem tudnak kilépni a piacra. Megtanulják, hogyan kell megtervezni valamit, de a pénzkeresésig gyakran már nem jutnak el. Ezeket a hiányokat szeretnénk pótolni: jogi ismeretek, cégalapítás és így tovább. Mi nem akarjuk torzítani a piacot azzal, hogy mi döntjük el, mi ízléses, és mi nem. Erről a piac dönt.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Tehát a tervezők szintjét célozták meg, azaz a kézművesdesignra koncentrálnak. A gyártás fellendítését elképzelhetőnek tartják?

Ács Zoltán: Jó lenne, ha lenne erős magyar ipar, ahova közvetíteni lehetne a magyar designereket, de az ipar nem túl erős. Mindenesetre igyekszünk ebben is segíteni. Novemberben például lesz egy kiállítás a magyar járműgyártásról, ez remek példa lesz arra, hogy az emberek lássák, hogyan kapcsolódik a design a gazdasághoz.

A kortárs magyar designról - néhány kivételtől eltekintve - azt szokták mondani, hogy kedves-helyes, de megáll a kézművesség szintjén. A Design Terminálnak lesz ráhatása arra, hogy tovább lehessen lépni?

Ács Zoltán: Az a legjobb, ha egy designtermék sorozatban gyártható. Ha hierarchiát akarunk kialakítani, ez már a kézművesség felett áll. Vannak jó magyar designerek, szeretnénk, ha esetükben megindulna a sorozatgyártás, el is tudnák adni a termékeiket, és akár a külföld számára is láthatóvá válnának.

Erre vannak konkrét tervek?

Ács Zoltán: A legkézenfekvőbb az, hogy a Balassi Intézettel és annak kapcsolati hálója segítségével olyan országokba próbáljuk vinni a magyar tervezők kiállításait, ahova csak tudjuk. Ez egyrészt a szállítási költségeken, másrészt a másik oldal fogadókészségén múlik.

Englert Róbert: A finn kapcsolatok nagyon fontosak lesznek a jövőben. A finnek nagyon sokra jutottak az elmúlt húsz évben, és az ott jellemző benchmarkot mindenképp érdemes tanulmányozni.

Fontos az új Széchenyi-terv pályázati rendszere is, amely a kisvállalkozásokat szeretné támogatni, és ebbe vonnánk be a designereket. Hogy egy designer kis önrésszel be tudja indítani az üzletét. Ha a tervezőktől megkapjuk, hogy mit szeretnének, a Design Terminál Nkft. által felkért pályázatíró cég segítségével megteremtjük ezeket a csatornákat. Ez például olyan konkrét dolog, ahol támogatni tudjuk a gyártást. Jelenleg portfóliófelmérés folyik, azt vizsgáljuk, hogy kikkel szeretnénk hosszú távon együttműködni.

Lesz olyan területe a designnak, amely nagy hangsúlyt kap a Design Terminálon?

Ács Zoltán: Nagyon rossz üzenete lenne annak, ha kiválasztanék egy-két területet. És ez függ attól is, hogy mire találunk forrásokat. A cél az, hogy az egész designt átfogja a Design Terminál. Ezért én semmiképp sem emelnék ki senkit.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Személyes szívügyük azért csak van.

Ács Zoltán: Én finoman annyit mondok, hogy nekem a divathoz van a legszorosabb kötődésem, de ez nem jelenti azt, hogy a divaton kívül mással nem fogok foglalkozni.

Englert Róbert: A divatot én is említettem volna, de férfiból vagyok, az autók formatervezését szintén figyelemmel kísérem. Ugyanakkor én is hangsúlyozom, hogy ez személyes vonzalom.

Az állami támogatás nagyságáról a nyár közepén még nem tudott nyilatkozni. Ez továbbra sem fix? Amikor a megnyitón kérdeztem, azt mondta, hogy még több mindentől függhet.

Englert Róbert: Amikor az évet zárjuk, ki fogunk adni egy részletes tájékoztatást arról, hogyan alakult az idei költségvetés. Projektjelleggel össze kell hangolni azokat a támogatásokat is, amelyeket a minisztériumtól lehet becsatornázni pályázati struktúrák útján, illetve amelyeket a piacról tudunk szerezni. Hosszú távon szeretnénk önfenntartó módon működtetni a céget.

A Design Hét mennyibe kerül?

Englert Róbert: Hozzávetőlegesen 44 millió forintba, ami a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala által biztosított keretösszeg. Idén nyolcadik alkalommal valósul meg.

Ennek a szakmai tartalmán szeretnének változtatni a jövőben?

Ács Zoltán: Benne van ugyan a Design Hétben a Design Terminál is, de Halasi Rita a főszervező, így remek kézben van a rendezvénysorozat, a rendezvények sikere elsősorban neki köszönhető. De természetesen szoros szakmai egyeztetés van köztünk.

A sajtótájékoztatón elmondták, hogy két szakmai felügyelettel tartják szorosan a kapcsolatot: a KIM kommunikációs osztályával és a Balassi Intézettel. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemmel milyen a Design Terminál kapcsolata?     

Englert Róbert: Nagyon jó a kapcsolatunk, aktívan részt vettek a Gombold újra projektben is. Abszolút segítőkész, támogató hozzáállást tapasztaltunk a részükről.

2010-ben nyomozás indult a házban hűtlen kezelés és más bűncselekmények gyanúja miatt.

Englert Róbert: Ez még folyamatban van. Annyiban van hatással a napi munkánkra, hogy folyamatosan érkeznek kérdések ezzel kapcsolatban, ezt egy külön jogászcsapat kezeli. Folyó jogi ügyekről nem szívesen nyilatkozunk.

A Design Terminál honlapja egyelőre nem túl dizájnos. Mik a terveik vele?

Ács Zoltán: Arculatmegújítás előtt nem sok értelme van a honlappal foglalkozni. Először arculatpályázatot írunk ki. Szeretném, hogy még idén új arculatunk legyen. Az új arculattal párhuzamosan jön a honlap és az erős közösségimédia-jelenlét is.

Az év végég megnyílik a házban a designshop, amelynek üzemeltetőjét egyelőre nem hozták nyilvánosságra, majd ezt követi az étterem. Aki itt, a város közepén nyit éttermet, aranybányára fog rátelepedni. Lehet már tudni, ki a szerencsés?

Englert Róbert: Ez pályázat útján fog eldőlni. Tisztában vagyunk az ingatlan adottságaival, a bérleti díjat is ennek megfelelően kívánjuk megszabni, amelyet aztán visszaforgatunk a misszióinkra. A nyitást a jövő év első felére tenném, egyes részeit fel kell még újítanunk, és egységes arculatot is szeretnénk kialakítani. Azt is el kell döntenünk, hogy laza vagy feszes helyet akarunk, én a laza helyet preferálnám, amely a designhoz kapcsolódik.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Tegyük fel, hogy önök öt év múlva is ugyanebben a párosban ülnek itt. Milyennek látnák ezt a helyet?

Ács Zoltán: Legyen addigra ágazat a design, a terminál pedig pezsgő találkozóhely, ahol mindig össze lehet futni valakivel a szakmából, akár az Írók boltjában. Szűkös pénzek állnak rendelkezésre, amelyeket hatékonyan szeretnénk csoportosítani oda, ahol tényleg segít, hogy ágazatot csináljunk a designból.

Englert Róbert: Én csak a jövő nyárig mennék el: nagyon fontos, hogy tiszta és rendezett legyen a környék. Az a fajta színvonalemelés, amelyet itt elkezdünk a Terminál berkein belül, ki kell hogy vetüljön a környezetünkre is. Ha valaki erre sétál, tapasztalja azt, hogy a maró vizeletbűz, amely korábban itt volt, teljesen eltűnt.

Úgy tudom elképzelni, hogy ha valaki bejön, lásson egy élő, interaktív kiállítást, aztán betér a shopba, vásárol valamit, beül az étterembe egy kávéra vagy egy jó ebédre, esetleg megnézi a könyvtárban a folyóiratokat, és összefut valakivel. Egy élő, kulturális designközpontot szeretnénk.

KAPCSOLÓDÓ CIKK