Figyel a kakukkos óra: kiállítás a szocialista állambiztonságról

2011.09.25. 9:59

Babakocsiba rejtett fényképezőgéppel cirkáltak a kismamák, hónuk alá csapott táskájukkal fotózgattak az öltönyös urak, Örkény Istvánt pogácsahalmok takarták. Az egykori állambiztonsági szervek működésébe enged bepillantást a szocializmus időszakában készített titkos felvételek bemutatásával az OSA Archívum kiállítása.

"Belső megfigyelés esetén figyeljünk arra, hogy táskánk asztalra való feltétele a fénykép készítésekor mindig indokolt legyen! Használjunk zsebkendőt vagy cigarettatárcát erre a célra! Utcai megfigyelésnél ügyeljünk a táska megfelelő szögben tartására! A helyszín egyértelmű bemutatásáról sem szabad elfeledkezni." Ezek a tanácsok az állambiztonsági munkára felkészítő, szigorúan titkos oktatófilmből származnak. A film több hasonló célú felvétellel és mintegy 250 állambiztonsági fotóval együtt az OSA Archívum Operatív fotó című kiállításán látható. A tárlat a titkos megfigyelés módszereinek bemutatásán keresztül a szovjet mintájú állambiztonság működésének logikájával is megismertet.

Fotó: Vorigon Dóra
Sosem szabad két ügynöknek egyszerre készítenie felvételt, mert az feltűnő (a képre kattintva megnézheti galériánkat)


Az OSA Archívum kiállítóhelyén, a Centrális Galériában farostlemezekből kialakított labirintus fogadja a látogatót. A kanyargó falakon fényképek: utcarészletekről, beszélgető emberekről készített, elmosódott, ferde, fekete-fehér, csúnya fotók. Ezeket a képeket nem esztétikai céllal, hanem rejtett fényképezőgépekkel, titokban készítették az állambiztonság munkatársai olyan embereket követve, akiket valamilyen okból gyanúsnak vélt a hatalom, és titkos nyomozást folytatott ellenük.

Az állambiztonsági fotókat bemutató prágai vándorkiállítás meghívása adta az apropót az OSA Archívum munkatársai számára, hogy a cseh tárlat mellé elkészítsék annak magyar párját. Az Operatív fotó című kiállítás így két részből áll: a cseh részben négy-öt fotó és a jelentés egy rövid részlete mutat be egy-egy megfigyelési ügyet. A magyar rész nemcsak azért izgalmasabb, mert a képeken feltűnő embereket nagyobb eséllyel ismerhetjük: itt eredeti tárgyak is segítenek elképzelni egy erkölcstelen, végletekig paranoiás, körültekintő és profi rendszer mindennapi működését.

"Álcázó mechanika" és "konspirált dokumentálás"

A kiállítás elején egy kakukkos óra lóg hangsúlyos helyen. A lyukon azonban kakukk helyett egy fényképezőgép optikája néz ki. A preparált faliórát az Alkotmányvédelmi Hivatal raktárában találták. Szándékosan helyezték a kiállítás elejére, éreztetve, hogy milyen az, ha valakit titkos tekintetek figyelnek.

Fotó: Vorigin Dóra [origo]
A kakukkos óra fogadja a látogatót (a képre kattintva megnézheti galériánkat)

Beljebb az állambiztonság megfigyelési osztályánál leggyakrabban használt nyugatnémet gyártmányú, automata Robot fényképezőgép is megtekinthető egy vitrinben, méghozzá azzal a rafinált fémkerettel együtt, amelynek segítségével a masinát biztonságosan lehetett a táskában rögzíteni (az oktatófilm "álcázó mechaniká"-nak nevezi). Általában a táska csatját buherálták meg úgy, hogy a rejtett kamera optikája kikandikálhasson. A táska fedelét a helyére hajtva előállt a tökéletes álcázóeszköz: "a táskának csak a tetejét kellett nyomogatni az exponáláshoz"- magyarázza Mink András történész a kiállításon körbevezetve.

Az oktatófilm eligazít, hogyan kell a preparált táskát használni. A képkészítéshez az ideális távolság a megfigyelt célszemélytől számított négy méter, a leggyakrabban elkövetett hiba pedig a rossz szögben tartott táska. A földtől 120 centiméterre a hónunk alatt, egyenesen a célszemélyre irányítva, de nem feltűnően kell készíteni a fotókat - tudjuk meg a filmből.

Fotó: Vorigin Dóra [origo]
Az ábrán látható az "álcázó mechanika" működése (a képre kattintva megnézheti galériánkat) 


Ugyanígy precíz tudománya volt a lehallgatókészülékek elhelyezésének. A vitrinekben látható pár rejtett készülék: az egyiket egy könyvespolc szegélylécébe csúsztatták, a másikat pedig egy öngyújtó rejtette. A lehallgatókészülékekben nem magnószalagot használtak, mivel annak nagy méretű változata is csak egy-két órányi anyagot tudott rögzíteni. Ezzel szemben az állambiztonságnál alkalmazott fémszálas technika akár 36 órát is felvett egyszerre.

Hogyan lesz az emberből ügynök?

A kiállítás elején a cseh ifjúságnak készített propagandafilm látható. Mink András elképzelhetőnek tartja, hogy az iskolában az osztályfőnöki órán vetíthették le a diákoknak. Magyar toborzófilm létezéséről nem tudnak, azonban propagandafilm nélkül is sokan jelentkeztek a magyar állambiztonságba. A jelentkezők gondos ellenőrzése után a kiválasztottak egyéves képzésen vettek részt. Ez idő alatt is kaptak fizetést, személyi igazolványukba valamilyen fedőfoglalkozás vagy belügyminisztériumi alkalmazás került. A hetvenes és nyolcvanas években az állambiztonság korülbelül négy-ötezer főnyi hivatásos állományt és polgári alkalmazottat foglalkoztatott, közülük hatszázan dolgoztak a belső elhárításnál. (A beszervezett ügynökök - besúgók - száma 1989-ben, a rendszerváltás idején  nagyjából 50 ezer volt.)

Fotó: Vorigon Dóra
Jobbra látható a hordozható vegyi üzem: egy tablettához 3 deci vodkát kellett hozzáönteni, így lehetett házi körülmények között fényképelőhívó oldatot készíteni (a képre kattintva megnézheti galériánkat) 


Láthatatlan állambiztonság

'56 messzebb volt, mint '68 - magyarázza a történész arra a kérdésünkre, a csehszlovák vagy a magyar állambiztonsági apparátus volt-e kiterjedtebb. Mink András szerint a csehszlovák, ha nem is kiterjedtebb, de mindenképpen durvább volt. A Kádár-korszakban - tanulva a Rákosi-korszak tapasztalataiból - az állambiztonságot megpróbálták láthatatlanná tenni. A lakosság körében gyűlölt ÁVO, később az ÁVH még demonstratív jelleggel jelen volt a mindennapokban: egyenruhában grasszáltak, vitték el az embereket, és rettegésben tartották az országot. "Kádárék ezt akarták elkerülni" - mondja Mink András. "A hatvanas évek elejétől, ahogy a hatalom konszolidálódott, a nép egyetértésének a látszatát úgy próbálták meg fenntartani, hogy úgy tettek, mintha állambiztonság nem is létezne."

Nincs kép a nyolcvanas évekből

"Jelenleg másfél tucat kép található az Állambiztonsági Levéltárban ezekről a megemlékezésekről" - mutatja a történész az 1972. és 1973. március 15-én készült fényképeket a falon. Szerinte több ezer kép és sok száz órányi videó készülhetett ezeken a márciusi megemlékezéseken, de nem tudni, hova lettek a felvételek.

Fotó: Vorigon Dóra
1945 és 1990 között körülbelül félmillió embert szerveztek be besúgónak (a képre kattintva megnézheti galériánkat) 


"A kiállítás nemcsak azt próbálja bemutatni, ami van, hanem indirekt módon arra is megpróbálja ráirányítani a figyelmet, ami nincs " - teszi hozzá Mink. "Miközben a cseh kollégák több tízezernyi fotóból válogathatták össze a kiállításuk anyagát, Magyarországon ez idáig a nyolcvanas évekből például alig került fotó az állambiztonsági levéltár birtokába.

"Elképzelhetetlen, hogy míg 1961-ben egy angol kereskedelmi ügynökről tucatszám készítettek a fényképeket, hogy a Szabadság téren hogyan ment vécére, addig a nyolcvanas években, amikor Magyarországon egyre aktívabbak lettek az ellenzéki csoportok, pont akkor ne csináltak volna fényképeket" - állítja a történész. "Ezeknek a képeknek a szisztematikus hiánya nem lehet a véletlen műve. Nem tudni, ezek a felvételek még megvannak valahol, vagy megsemmisítették, esetleg széthordták őket a nyomozást végző apparátus tagjai" - mondja.  

Fotó: Vorigin Dóra [origo]
Az ismert képsorozat egyik darabján az látható, ahogy Kőszeg Ferenc szalad, nyomában az őt megfigyelő ügynökökkel (a képre kattintva megnézheti galériánkat) 


A nyolcvanas évekről a kiállításon különös fotók tudósítanak: ezeket a képeket a megfigyeltek készítették üldözőikről. 1982 nyarán az állambiztonság új fegyvert vetett be, az ún. szoros személyi követést: ez azt jelentette, hogy amikor az áldozat kilépett az utcára, azonnal hat-nyolc állambiztonsági ügynök vette körül, akik lökdösték, rugdosták, sértegető vagy mocskolódó szavakat suttogtak a fülébe, és egész nap a nyomában voltak. Ennek a módszernek nem a dokumentálás vagy a megfigyelés volt a lényege, hanem a megfélemlítés. Kőszeg Ferenc, Rajk László és Demszky Gábor ezekről a szoros személyi követési módszerekről próbált felvételeket készíteni 1982 nyarán.

Örkény Istvánt is figyelték

A szűkös magyar anyagból a kiállítás rendezői 16-17 ügyet választottak ki. Próbáltak olyan eseteket választani, amelyekben ismert emberek voltak a célpontok. Így tűnik fel néhány képen virágos nyári ruhában és szandálban Heller Ágnes, amint férjével, Fehér Ferenc filozófussal a Vígszínházzal szemben lévő vendéglő előtt búcsúzkodik egy baráti házaspártól. A jelentés részletesen beszámol arról, hogy a házaspár az ebédet követően hogyan ment közösen a Pozsonyi úti delikáteszboltba és hogy mit vettek a zöldségesnél.

Feltűnik a képeken Örkény István író is, aki egy presszóban írókollégájával (Fekete Sándorral) együtt kávézott. Az ügynök ebben az esetben nem tanulhatta meg rendesen a tananyagot: az Örkény Istvánról készített képekbe nagy pogácsahalmok lógnak be.

Fotó: Vorigin Dóra [origo]
Örkény István fogja a fejét a pogácsa mögött (a képre kattintva megnézheti galériánkat) 


Megjelenik a képeken Peter Doherty is, aki az ELTE angol tanszékének anyanyelvi lektora volt. Őt "tippszemély"-ként figyelték, vagyis abban reménykedtek, hogy mivel a tanár ír volt és baloldali, talán be lehet szervezni. "Ezt környezettanulmánynak hívták" - magyarázza Mink András. "Azt latolgatták, van-e olyan szegmense az életének, amivel meg lehet zsarolni, vagy vélt politikai meggyőződése okán önként is vállakozna-e erre."

ÁLLAMBIZTONSÁGI MÚLT

A volt szocialista országok közül Németország jár az élen az állambiztonsági múlt feldolgozásában. 1990-ben felállítottak egy intézetet, amelynek az volt a feladata, hogy az összes létező állambiztonsági dokumentumot összegyűjtse. Az iratokat lényegében azonnal és korlátozás nélkül nyilvánossá tették mindenki számára. Magyarországon ezzel szemben majdnem egy évtizedig nem lehetett az iratokhoz hozzáférni, és sokáig korlátozva volt az irattokban szereplő emberek azonosítása, megnevezése.

Jelenleg a történész kutatók szinte minden irathoz hozzájuthatnak, és bármilyen nevet nyilvánosságra hozhatnak, amennyiben a történeti rekonstrukció ezt szükségessé teszi. Dolgukat csak az nehezíti, hogy rengeteg irat vár még feldolgozásra: mintha egy olyan könyvtárban keresgélnének, ahol nem tudni pontosan, melyik könyv van meg és hol található. Magánszemélyek azonban csak a magukra és közvetlen családtagjaikra vonatkozó iratokba tekinthetnek bele.

2007 nyarán jött létre a Kenedi János vezette bizottság, amelynek feladata az volt, hogy felmérje azt az állambiztonsági iratállományt, amely még mindig nem került levéltárba. A bizottság jutott a nyomára azoknak a mágnesszalagoknak, amelyek az állambiztonsági szervezet egykori állományának, szervezeti struktúrájának az adatai tartalmazta, többek között több tízezer hálózati személy adatait. A bizottság javaslata az volt, hogy az adatokat civil felügyelet mellett dolgozzák fel, hogy ne lehessen alapos indok nélkül újra titkosítani, hosszú évtizedekre újra elsüllyeszteni fontos történelmi dokumentumokat.  2010-ben a bizottságot feloszlatták, a mágnesszalagok feldolgozását jelenleg az Alkotmányvédelmi Hivatal végzi.


Az OSA Archívum kiállítása október 30-ig látogatható ingyenesen az Arany János utcai Centrális Galériában.

KAPCSOLÓDÓ CIKK