Nyugat-Európát a globalizáció, Kelet-Európát a technológia hiánya vezette ugyanoda: 2011-ben a kézi megmunkálással készült tárgyak uralják az európai designt. A Design Hét két kiállításán Vivienne Westwood tapétái mellett nemzeti önirónia és egy uniós izompacsirta, gemkapocsból készül holland bicikli és összegraffitizett weimari porcelán, valamint a lengyel kortárs design termékei, többek között egy kereszt alakú rádió készteti összefüggések keresésére a látogatót.

Európa színei

A tíznapos Design Hét fesztivál Couleur Locale - Európa színei tárgyakban című nyitókiállítása az egész eseménysorozat hívószava, illetve vezérfonala is egyben: "Van-e az európai nemzetek designkultúrájának karakterisztikája, egyértelműen megfogalmazható egyedi vonása 2011-ben, a visszafordíthatatlanul globalizálódó világban?" - teszi fel a kérdést a bejáratnál a kiállítást nyitó tábla. A kérdésre Szépvölgyi Viktória társkurátor a teremben adott választ az [origo]-nak: "Az egyik legfőbb tanulság az, hogy azok a nemzetek, ahol erős az ipari-gyártói háttér, kevesebb technológiával, inkább manufakturális dolgokkal jelentkeztek. Náluk ez nem kényszer, hanem választás. Azzal, hogy újra a manufakturális termékekre helyezték a hangsúlyt, a globalizációra adnak választ" - magyarázta Szépvölgyi, miért láthatók kézműves termékek a fejlett iparral rendelkező hollandok és osztrákok standján. 

A kontinens keleti felének aktuális designarculatát viszont inkább a kényszer határozza meg: ott a fejlett technológia hiánya miatt erősebb a kézműves hozzáállás. A Kelet és Nyugat közti különbség a felhasznált anyagokban tetten érhető: a bolgárok, lengyelek, litvánok munkáiban gyakran bukkan fel az olcsóbb rétegelt lemez. Az viszont az alkotók szabad választásának tűnik, hogy sokszor már meglévő tárgyakat értelmeznek újra más anyagból, gyakran humoros formában. Ilyen a mogyorófa és balti borostyán kombinációjából készült litván kaleidoszkóp; vagy a lengyelek díjnyertes bútora, a papírból készült felfújható kanapé: a Malafor designcsoport Blow névre hallgató munkája olyan papírból készül, amelyet a szállítmányozásban rögzítő légzsákként használnak, ennélfogva nagyon ellenálló.
 
Minden ország maga választott
 
A két magyar kurátor, Halasi Rita és Szépvölgyi Viktória helyett a kiállításon megjelenő közel harminc európai ország társkurátorai döntötték el, mi képviselje országukat, kikkel mutassák meg, hol tart náluk 2011-ben a design. Alapvetően három aktuális tárgyat küldhettek, de volt, ahonnan kettő, máshonnan négy tárgy érkezett. A ministandok alatt elhelyezett, szőnyegbe vágott országnév-rövidítések segítenek eligazodni, a postai küldemények bézsszínű csomagolására rímelő tárolók pedig gyakran formájukban is megidézik a kiállított tárgy alakját. "Arra szerettünk volna reflektálni, hogy az európai országok csomagot küldenek nekünk" - magyarázza a társkurátor. Az országok szupersztárjaik mellett - Vivienne Westwood tapétával, Ronan és Erwan Bouroullec térelemmel, Alessandro Mendini egy Alessi-kávéfőzővel, Fabio Novembre az olasz piazzaépítészetet ábrázoló tálcával van jelen - a nagyvilágban még kevéssé ismert, ám annál tehetségesebb (illetve a társkurátorok által tehetségesnek ítélt) tervezők munkái is láthatók.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
A hollandok szétbontott gemkapcsokból raktak össze biciklit (Klikkeljen a többi fotóért)

Önirónia

Előfordulnak országokhoz kapcsolódó sztereotípiák, de azok legtöbbször önreflektálva, egy régi, ismert formát újrakeverve jelennek meg: így a hollandok például olyan városi biciklit küldtek, amelynek alakját kihajtogatott gemkapcsokból tervezték, a franciák habverőre és szakácssapkára emlékeztető lámpával jelentkeztek, a németek egyik tárgya pedig - az idén 300 éves német porcelángyártás előtt tisztelegve - egy graffiti-tagekkel ellátott weimari porcelánkészlet.

Az egyik legviccesebb stand a gazdasági válság súlyát nyögő görögöké, akik többek között remek háromperces animációs filmet küldtek. Készítője a No mint nevű athéni animációs cég, címe Will Greece ever be happy again? (Boldog lesz-e még valaha Görögország?). A film egy több elemből álló sorozat része, amely a görög válságot magyarázza el az amerikai rajzfilmek stílusában: Görögország egy kék-fehér masnit viselő kislány, akinek legjobb barátja egy bárány, az államadósság egy fenyegető szörny, az IMF egy szúnyogszerű lény, az EU pedig egy izompacsirta.

A görög válság történetét bemutató videó első egy perce (a folytatás itt tekinthető meg)

Ezt az önmagában is szimpatikus videót a görögök még két vicces - és a designshopok kínálatába tökéletesen beillő - tárgycsoporttal fejelték meg: a Hermaphrodite-gyertyákkal és a Build your myth súlyzókkal. Előbbi Hermész és Aphrodité napszemüveges büsztje gyertyába öntve, utóbbi egy-egy súlyzó formájában megjelenő jón oszlop.

Vannak példák az ipari formatervezés újdonságaira is. A német stand hozza 21. századi imidzsét, a környezettudatos szemlélet és a technikai innováció ígéretét. Az egyik kiállított tárgy egy Yill névre hallgató, hordozható lítium-titánium energiatároló eszköz, amely napokig áramforrás nélkül is képes áramot biztosítani, a másik pedig olyan speciális műanyag szék, amely száz százalékosan lebomlik. Technikai újítással rukkolnak elő a dánok is: az ő Archetype nevű lámpájuk olyan új technológiával készült, melynek során a ledeket egyenesen a lámpatestbe integrálják.

És, hogy mi került be rólunk? A Tisza cipő, a Rubik-kocka szellemi örökségét tovább vivő Co&Co Cocodice Red Dot-díjas fejlesztő játék és a pesti bérházak színpompás csempéit és járólapjait megidéző Ivanka beton.

A lengyel design az Unpolished című kiállításon

Az uniós lengyel elnökség okán Unpolished (Fényezetlen) címmel a kortárs lengyel design külön is bemutatkozik az Iparművészeti Múzeumban. A budapesti a kiállítássorozat kilencedik állomása, a részt vevő 18 designer és designercsoport tagjainak nagy része a harmincas éveiben jár, sokan közülük nem csupán alkotói, de gyártói és menedzserei is munkáiknak.

A kiállításnak nem tárgya az ipari formatervezés, sokkal inkább a prototípusos, kis szériás vagy egyedi darabokra koncentrál. Itt is jellemző a kézműves hozzáállás, a komolyabb technológia hiánya. A múzeum nagy fehér terében visszafogott színek láthatók: a fekete, barna, bézs és fémszínű tárgyak a kiállítás ismertetője szerint a lengyel design közös pontjait igyekeznek megtalálni.

Elsőre feltűnik, hogy sok a fa, illetve, hogy a régió többi országához hasonlóan a lengyelek is szívesen használnak egyszerű, olcsó és könnyen hozzáférhető anyagokat: rétegelt lemezt, farostlemezt, filcet és újrahasznosított anyagokat. Feltűnnek a szokatlan anyagkombinációk: a szerves a szervetlennel, fém a fával, fa a műanyaggal, üveg a kerámiával párosul.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Kosmos Project csoport munkája antennával (További fotók a lengyel kiállításról a képre klikkelve!)

A kiállítás egyik legerősebb darabja a fából készült, kereszt alakú rádió, amelyből fémantenna nyúlik ki az ég felé - a Kosmos Project csoport munkája. Itt is látható a Design Terminálon is kiállított Malafor-szófa, szintén az ő munkájuk a belül fa, kívül fémborítású, mutatós Farönk ülőke. Különleges technikákat alkalmaz a felfújható fémszék, amely a Plopp ülőke nevet kapta, és Oskar Zieta munkája. És bár anyagában homogén, a régi csipkemotívumot gondolja újra és lábasalátétként hozza vissza Joanna Bylicka Csipke alátét című munkája.

A két kiállításról itt olvashat bővebben: http://designhet.hu/couleurlocale illetve  www.unpolished.pl