Zúgolódnak a régészek, veszélyben a feltáratlan műkincsek

2011.11.24. 12:23

Egy januárban életbe lépő törvénymódosítás az eddigieknél szigorúbb határidőt szab és kevesebb pénzt ad az autópályák mentén folyó régészeti feltárásokra. A régészek szerint ez ellehetetleníti a feltárásokat, képtelenség teljesíteni az új törvényben előírtakat, amelyeket szerintük íróasztal mellett fogalmaztak meg, ezért januárig egy alternatívát nyújtanak be a kormánynak. Miért csak autópálya régészetről esik szó manapság, ha a régészet szóba kerül Magyarországon, és mi lesz a feltárt leletekkel?

 

Ha valahol Magyarországon nagyberuházás indul - ami az elmúlt húsz évben főleg az autópályák építését jelentette -, előtte kötelező úgynevezett megelőző feltárást, leletmentést végezni, amelynek költségeit a törvénynek engedelmeskedő beruházó állja. Ma ez teszi ki a régészeti tevékenységek 95 százalékát, amit a régész szakma szerint egy január elsején hatályba lépő törvénymódosítás könnyen ellehetetleníthet.

Kevesebb idő és maximum 200 millió forint

A november 14-én megjelent Magyar Közlöny szerint január elsejével lép hatályba az örökségvédelmi törvény módosítása, amely több pontban változtat az érvényben lévő szabályozáson. Míg eddig a nagyberuházásokat - mondjuk egy autópálya építését - megelőző próbafeltárás akár hónapokig vagy egy-két évig is eltarthatott, időtartamát januártól 30 plusz 30 régészeti feltárás végzésére alkalmas napban szabják meg, kivéve, ha a beruházó és a feltárást végző intézmény másban állapodik meg.

Nem csak a határidő változik kedvezőtlenül, hanem a munka finanszírozása is. A megelőző régészeti feltárásra fordítható teljes költséget továbbra is a beruházó fedezi ugyan, de míg ezt az összeget eddig a törvény a beruházás értékének minimum 9 ezrelékében szabta meg fölfelé nyitott határral, addig január elsejével ez is módosul. Az összeg nagysága "legfeljebb a beruházás teljes bekerülési költsége egy százalékának megfelelő összeg, (...) ami nem haladhatja meg a 200 millió forintot". Kivételes esetekben a kormány növelheti ezt az összeget, amennyiben megállapítja, hogy "a beruházással érintett lelőhely hazánk múltjának kiemelkedő jelentőségű, egyedi vagy pótolhatatlan forrása, vagy az elfedés a beruházás jellege miatt műszakilag lehetetlen, vagy az a lelőhely fizikai állapotromlását eredményezné".

Több régész szerint az újonnan megszabott pénz és idő is túl rövid: nem életszerű a 30 munkanapban megszabott határ, sem az egyszázalékos küszöb, hiszen az elmúlt húsz évben többször előfordult, hogy a nagyberuházás 2-3 százalékába került az előzetes feltárás befejezésére. A harminc nap nem egy naptári hónapot jelent: régészeti szerződésekben a munkavégzésre alkalmas munkanapokban határozták meg, vagyis a vis maior napok - pl. eső, hó, fagyott talaj, stb. - nyújtják a munka végső határidejét. Ennek ellenére sem lenne elegendő a kétszer 30 nap, amint azt a Régészeti  Emlékhelyek Szakbizottság (ICOMOS) november elején kiadott nyilatkozatában megjegyezte.

Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum/Nemzeti Örökségvédelmi Központ
Perkátán a 62-es elkerülő út nyomvonalában folyt szeptemberig ásatás

"Ez a törvény a gazdasági érdekekkel is ütközni fog"

Visy Zsolt elnök szerint az örökségvédelmi törvény módosítása több ponton sérti a régészeti örökségvédelem, és így a Magyar Állam tulajdonosi érdekét, mivel a földben rejlő régészeti objektumok és műtárgyak pusztulásához, szakszerűtlenül elsietett, és ezért hiányosan dokumentált feltárásához vezethet. Ezért Visy a törvén több módosítását is javasolja és felhívja a figyelmet arra is, hogy a beruházások előkészítése gyakran hosszabb időt vesz igénybe, mint maga a feltárás. "Az ügymenet felgyorsítása, a feltárások minél korábbi kezdése a jelenleg tapasztalható feszültséget már önmagában is a legtöbb esetben feloldaná" - írja. 

"Azt gondolom, hogy ez a törvény meg fog bukni, a szakma egységesen gondolkodik erről és nem fog elmenni szó nélkül a pusztítás mellett" - mondta az [origo]-nak Lassányi Gábor régész. "Januárra elkészítünk egy tervezetet, amit alternatívaként fogunk kínálni a törvény helyett. A törvénymódosításhoz azt a hasonlatot szeretem alkalmazni, hogy olyan ez, mintha orvosi beavatkozásokat maximalizálnának másfél órában és félmillió forintban, függetlenül attól, hogy az egy szemölcseltávolítás vagy egy szívműtét". Mint mondta, a kulturális örökség védelméről szóló törvénymódosítás szövegét íróasztalnál gondolták ki, bármiféle szakmai egyeztetés nélkül született meg.

Abszurdnak tartja, hogy a feltárásokra szánt összeg plafonját egységesen legfeljebb egy százalékban vagy 200 millió forintban szabják meg, függetlenül a beruházás nagyságától - legyen szó óriási autópálya építésről vagy egy elkerülő útról. Az eddigi gyakorlat szerint a nagy munkák teljes beruházási értékének 3-4 százalékát fordították örökségvédelemre. "A 3-4 százalék nagyon magasnak tűnik, de ezek rosszul előkészített beruházások voltak - a beruházások helyének gondosabb megválasztásával, a legsűrűbb régészeti lelőhelyek elkerülésével jelentősen lehetett volna csökkenteni ezt az összeget a múltban is" - magyarázta Lassányi.

Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum/Nemzeti Örökségvédelmi Központ
Perkátai lelet: ruhadísz

"Ez a törvény a gazdasági érdekekkel is ütközni fog: a kiszámíthatatlan lépések miatt nem fog kedvezni a kivitelezőknek. Óriási adminisztrációs csapdákat eredményez majd, amikor a régész észleli, hogy a megszabott harminc nap alatt nem tudja elvégezni a munkát, ezt jelzi a kormányhivatalok örökségvédelmi irodái, a beruházó felé, és hosszú bürokratikus úton jut el a kormányhoz. Ez hatalmas csúszásokat fog eredményezni. Ráadásul az is teljesen irreális, hogy mondjuk egy tíz kilométeres autópálya-szakasz mentén található nyolc lelőhelyet egyszerre, harminc nap alatt fel lehessen tárni" - mondta.

Az időhatár mellett a régészek keze eddig is kötve volt a feltárható terület nagyságában: csak a nagyberuházás vonalán, de ott kötelezően fel kell tárniuk, a nyomvonaltól viszont a szabály szerint egy centire sem térhetnek el. Ami pedig a mélységet illeti, az ásatások csak olyan területet érinthetnek, ahol a tervek szerint az építő 30 centinél mélyebben be fog avatkozni, így például egy autópálya építkezés során feltárt területet úgy kell elképzelni, mint egy hosszú nadrágszíjat. "Ha emellett faültetésre is lesz, akkor ki kell hagyni egy csíkot, és pár méterrel mellette, ahová majd a fák jönnek, egy párhuzamos sávban ismét lehet ásni" - mondta Kovács Loránd.

Kiszámíthatóság a beruházónak

L. Simon László, a kulturális bizottság fideszes elnöke augusztus közepén mondta, hogy időszerűnek tartják az örökségvédelmi törvény teljes felülvizsgálatát. A kulturális örökségvédelmi törvény módosításával szeretnénk olyan feltételrendszert teremteni, amely Magyarország versenyképességéhez járulna hozzá - jelentette ki L. Simon, hozzátéve, hogy ezt azért tartják fontosnak, mert sok hazai nagyberuházás kerül veszélybe amiatt, hogy a beruházó nincs tisztában azzal, az általa megvásárolt vagy tartós bérletbe megszerzett terület milyen régészeti leletanyagot rejt. Kifejtette: voltak olyan esetek, amikor a beruházók azért álltak el befektetési szándékuktól és választottak más közép- vagy kelet-európai országot, mert nem volt előzetesen megbecsülhető, hogy az általuk fizetendő régészeti feltárásnak mekkora lesz a költsége.

Mint akkor mondta, az örökségvédelmi törvényt olyan módon szükséges módosítani, amely az előzetes régészeti dokumentáció fogalmának törvényszintű bevezetésével kötelezővé tenné, hogy már a beruházás megkezdése előtt olyan régészeti feltárás álljon rendelkezésre, amelyből kiszámítható: a beruházónak nagyjából milyen költségekkel kell számolnia.

L. Simon László akkor azt mondta: a módosító indítványt a régészeti szakma, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, illetve a Nemzeti Erőforrás Minisztérium egyértelműen támogatta; így e lépéssel nemcsak a nagyberuházóknak fognak majd kedvezni, hanem a tudományos élet, a régészeti szakma számára is garanciákat nyújtanak. A törvénymódosításról szóló indoklásban nem olvasható, mi indokolta a régészeti feltárásokra vonatkozó rész megváltoztatását.

A bemutatásig már nem jutnak el

Gyakorlati okai vannak, hogy az utóbbi bő húsz évben miért kapcsolódott össze a magyar régészet a nagyberuházásokkal, főleg az autópályák és elkerülő utak építésével: másfajta régészet jelenleg Magyarországon nem igazán létezik. A törvény kötelezi a régészeti szakmát arra, hogy minden nagyberuházás előtt - legyen az autópálya, vagy elkerülő szakasz építése, netán plázaépítés - előzetes régészeti feltárást végezzen. Általános szakmai vélekedés szerint a teljes régészeti feltárások 95 százaléka nagyberuházások mentén zajlik. Hogy miért a beruházó fizet? "A feltárások költségét annak kell fizetnie, akinek a lelőhelyet eltűntetni érdekében áll. Amint kiépül az országban az infrastruktúra, a nagyberuházásokhoz köthető ásatások is megállnak" - idézi az általánosnak mondható szakmai véleményt Kovács Loránd Olivér, aki a Fejér megyei Perkátán a 62-es elkerülő út építését megelőző ásatásokat vezette szeptemberig. A kilencvenes évek eleje óta az úgynevezett tervásatás szinte teljesen kiveszett műfaj, az NKA-nál lehet ugyan pályázni, de ezek a pénzek jobbára négy-öt ásatás egy-két havi költségére elegendők.

Összességében elmondható, hogy a kötelező feladatként kapott autópálya régészet egyszerre átok és áldás a régészek szemében: jó, hogy legalább ez létezik, másrészt teher, főleg azért, mert a megelőző feltárásba belekezdeni kötelező, viszont az ásatás befejezésére gyakran már nincs idő. "Minden régészeti munka értelmes vége csak az lehet, ha a széles közönség is megismeri, sőt, talán még profitál is belőle. Sok régész ott követi el a hibát, hogy nem viszi végig a folyamatokat, nem jut el a bemutatásig. Így sokan nem értik, miért jó az nekik, ha még ezer csontot tárnak fel valahol, ami aztán bekerül egy raktárba" - mondta Kovács Loránd.

A régészek szerint az sem könnyíti meg a helyzetüket, hogy az ásatási pénzt tudományos feldolgozásra már nem használhatják fel, mert az csak az elsődleges feldolgozásra, azaz a dokumentálásra jár. Ez a leltározást, a restaurálást, a rajzolást, a fotózást foglalja magában. Pedig Kovács Loránd szerint éppen a száraz tények kombinációjából álló tudományos rész szolgálna a hétköznapi ember számára legizgalmasabb tanulságokkal, például, hogy az adott kor emberére milyen szokások, viselet, lakáskultúra, tárgyhasználat volt jellemző. Optimális esetben a folyamat egy kiállítással, monográfiával és népszerűsítő kiadvány megjelenésével zárulna - miközben az érintett útszakasz aszfaltján már rég dübörögne a forgalom. 

Kun koponyákból emberi arcok

Voltak azonban olyan esetek, amikor ideálisan fejeződött be egy feltárás, az M3-as korábbi szakaszáról például rendeztek kiállítást a Nemzeti Múzeumban. És ilyen, a feldolgozás köztes állapotában megnyitott kiállítás az Arcrekonstrukciók címmel november elején nyílt tárlat is. Itt a Kovács Loránd által vezetett 2009 június elejétől 2011 szeptemberéig, a perkátai elkerülő út vonalán tartó ásatás eredményei személyesülnek meg a Képzőművészeti Egyetem rektorának, Kőnig Frigyesnek és diákjainak segítségével.

Forrás: Kőnig Frigyes:Arcrekonstrukció
Az Arcrekonstrukciók című könyv fedőlapja

A kiállításon három perkátai középkori temetőből származó emberi koponyák és emberi fejek rajzai láthatók általában három fázisban: előbb az izmok kerülnek az üreges szemű koponyákra, aztán lassan az arc kontúrjai is, végül kialakul egy hús-vér ember arca - így személyesültek meg a középkori kunok és magyarok. A tanulmányok a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének Andrássy útra néző székházában láthatók.

A kiállításból azonos címmel könyv is készült, így ez a feltárás a folyamat felénél már részben elnyerte értelmét, a nagyközönség számára láthatóvá vált. "Gyakori probléma, hogy hiába szeretnénk megmutatni egy elhunytat, senki nem tudja elképzelni egy koponya alapján, hogyan nézhetett ki. Előfordul, hogy a régészek sem. Így viszont meg lehet mutatni az átlagembernek" - magyarázza a Kovács Loránd, hozzátéve, hogy a rekonstrukció során az izomzatot elég pontosan vissza lehet adni, de az mondjuk, hogy sovány vagy kövér volt-e az illető vagy, hogy elállt-e a füle, már a készítő képzeletétől függ.

Fontos leletek, amelyek az oktatásba is beépülhetnek 
2009 júniusától 2011 szeptemberéig zajlott a 10. század végétől a 16. század első harmadáig tartó időszakot felölelő falu és temető feltárása Perkáta határában. Az eredeti lelőhelyeket már az 1990-es években ismerték, a terület feltárására azért volt szükség, mert ide tervezték a 62-es főút Perkátát elkerülő szakaszát.

A terület egy részén, az ún. nyúli-dűlői ásatás szinte pontosan 6 hektár kiterjedésű volt. 8661 régészeti jelenség került elő (pl. sírok, földbe mélyített házak, tároló vermek, telekhatároló árkok). Ezek között mintegy 5250 sír volt hat temetőben. Ebből három temető középkori volt (kora Árpád kor, Árpád kori templom körüli temető, kun szállástemető; összesen 5000-5100 sírral), két temető kora újkori (valószínűleg a mai Perkátát újranépesítő rácok temetői), egy pedig késő bronzkori.

Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum/Nemzeti Örökségvédelmi Központ
A perkátai ásatás felülnézetből: templom és temető

A feltárást a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat kezdte el, majd a törvényi szabályozás változásával jogutódja, a Magyar Nemzeti Múzeum - Nemzeti Örökségvédelmi Központja fejezte be. A munkálatokat a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. rendelte meg. A nyúli-dűlői ásatás eredeti határideje 2009 novembere lett volna, ám a lelőhely összetettsége - hat temető, és középkori, bronzkori és kelta település - miatt a határidő közös megegyezéssel módosult.

A Nyúli-dűlői lelőhely kiemelkedően fontos eredményeket hozott a középkor tekintetében, egyik legjelentősebb lelet egy bronz Krisztus-test, amely egy középkori körmeneti keresztről való. Ezek az eredmények annyira fontosak, hogy a feltárást vezető régész szerint előbb-utóbb az oktatásba is be kell majd épülniük. A perkátai leletek restaurálása a cikk megjelenésének idején éppen zajlik, az ásatás vezetője bízik abban, hogy el fognak jutni a végére; a 62-es út már áll az ásatás helyszínén.

 

KAPCSOLÓDÓ CIKK