Ha nem a panel nyer: kísérleti lakótelep Óbudán

2011.11.28. 10:59

Az óbudai kísérleti lakótelep házait és történetét bemutató kiállításon a látogatók fényképek, tervrajzok, kisfilmek, hangfelvételek segítségével, illetve egy életnagyságú modellen keresztül ismerhetik meg azokat a lakásokat, amely bár megújították a magyar lakáskultúrát, tömeggyártásuk végül elbukott az állami lakótelep mellett a hatvanas években. A "C" tervnek köszönhető többek között, hogy a fürdőszoba nem csak a szobából közelíthető meg.

 

A második világháború után fellépő lakáshiányt az ötvenes években építészeti pályázatokkal igyekeztek megoldani. Mivel olyan tervekre volt szükség, amelyek kevés költséggel, nagyon gyorsan, tömeggyártásban előállíthatók, a tervezők próbálkoztak mind a komfort, mind a rendelkezésre álló alapterület csökkentésével. A túl alacsony komfort elfogadhatatlannak bizonyult, így az ötvenes évek második felében a kétévente kiírt típuslakás-pályázatokon már kis területű lakások terveivel dolgoztak az építészek. 

A Kiscelli Múzeum Korszerű lakás, 1960 - az óbudai kísérlet című kiállítása az 1950-es években kiírt pályázatok tervei alapján felépített óbudai kísérleti lakótelep házait mutatja be.

A "C"-terv

Az 1958-ban kiírt lakástervezési pályázat, az úgynevezett "C"-terv célja a második ötéves terv (1961-1965) ideje alatt felépítendő, téglából épült házak megalkotása és a típuslakások tömeggyártása volt. Fontos szempont volt a lakáskultúra fejlesztése is, új építési módok alkalmazását is elvárták.

A tervezők új, praktikus megoldásokat találtak a kis terek kihasználására, amelyeket azóta is gyakran alkalmaznak kisebb lakásokban. A beépített konyhabútort is ebben az időszakban használták először, és az olyan térelválasztók is újdonságot jelentettek, mint a harmonikaajtó vagy a függöny. A kiállításon meghallgatható, lakókkal és építészekkel folytatott beszélgetésekből kiderül, hogy a korábbi viszonyokhoz képest ezek az öletek hatalmas változást jelentettek. Korábban a mosdó gyakran nem is volt benn a lakásban, a szobák egymásból nyíltak, s kis méretük miatt gyakran tologatni kellett a bútorokat, hogy ne akadályozzák a közlekedést, vagy ne gyulladjanak fel, ha be kell indítani a fűtést. Az ilyen körülmények között élő emberek számára nagy előrelépést jelentett például, hogy egy harmonikaajtó elhúzásával egybenyithatták az étkezőt a nappalival, egy másik ajtó elhúzásával pedig a konyhával, így jócskán megnövelve a választott helyiség méretét.

Forrás: Hartl Nagy Tamás[origo]
További képekért kattintson! (Fotó: Hartl Nagy Tamás)

A "C"-terv keretében hat épülettípusra lehetett pályázni, összesen 180 pályamű érkezett, amelyek közül minden kategória legjobbjainak tervrajzait és fotóit tekinthetik meg a Kiscelli Múzeumban látható kiállítás látogatói.

Feláldozták a virágablakot

Fontos szerepe van annak, hogy a kiállításon láthatók a pályaművek tervei is, mert a tervek és a megépült házakról készült fényképek között gyakran jelentős a különbség. Az építészek tudták, hogy alacsony költségvetéssel kell dolgozniuk, mégis figyelembe vették az esztétikai szempontokat is. A kivitelezésnél ezek a szempontok gyakran eltűntek, az elkészült házak homlokzatai egészen másképp festettek, mint a terveken. Előfordult, hogy az építész egymással harmonizáló színeket vagy virágablakokat tervezett a ház homlokzatára, a felépített házat azonban teljesen más színnel festették ki, a virágablakokat pedig akár már az építéskor, akár később, jellegtelen ablakokra cserélték.

A kiállítás fő érdekessége az egyik pályamű életnagyságú modellje. A Mináry Olga által tervezett lakásból később típuslakás lett, és az összes pályamű közül ebből építették fel a legtöbbet. A lakásban akkor újszerűnek számított a tér elosztása, a szűk folyosóról külön bejárat nyílik szinte minden helyiségbe, így a fürdőszoba például nem csak a szobán keresztül volt megközelíthető, ahogy korábbiaknál gyakran előfordult. Az egyes szobákba be van rajzolva a bútorok helye, így látható, hogy a fürdőszobába, a kis tér ellenére befért egy normál méretű kád is. A nappaliban és a konyhában valódi bútorok is láthatók, melyek ugyanabból a korszakból származnak, s valóban hasonló lakásokban használták őket.

Az állami lakótelep győzött

A díjazott művek közül nem mindegyikből lett típuslakás, de a modellezett lakáson kívül is akadnak olyanok, amelyekből többet is építettek, főleg a főváros budai oldalán. Branczik Márta kurátor az [origo]-nak elmondta, hogy egyes látogatók az ország más városaiban, például Győrben és Szekszárdon is ismernek a pályamunkákhoz hasonló házakat.

Forrás: Hartl Nagy Tamás[origo]
További képekért kattintson! (Fotó: Hartl Nagy Tamás)

A "C"-tervtől függetlenül bútortervező pályázatokat is kiírtak, hiszen a csökkentett alapterületű lakásokat olyan bútorokkal kellett felszerelni, melyek alkalmasak arra, hogy a korábbinál jóval kisebb szobákban ne akadályozzák a közlekedést. Építészeti pályázatokat korábban is írtak ki, ám ez volt az első, amely egy egész pályázatsorozattá kapcsolódott össze.

A tervek ellenére a kísérleti lakótelep házai a később felépült állami lakótelepekre nem voltak nagy hatással, mert a hatvanas évek elejére világossá vált, hogy a középmagas, téglából épült lakóházak sem jelentenek elég jó megoldást a problémára. A sokemeletes panelházak gyártása még helytakarékosabb volt és kevesebb költséggel járt, így a későbbi lakótelepeken, a pályázatra érkezett tervek tipizálása helyett már ezt a módszert alkalmazták. A pályázat mégsem volt teljesen sikertelennek mondható, az állami elit lakásaiban és az akkoriban kezdődő társasházépítésben számos pályamű elemeit felhasználták és széles körben elterjesztették.

A Korszerű lakás, 1960 - az óbudai kísérlet című kiállítás december 4-ig tekinthető meg, a zárónapon tárlatvezetésen is részt vehet az, akit behatóbban érdekel a téma. A kiállításnak a napokban elkészült a katalógusa is.

KAPCSOLÓDÓ CIKK