Lezárult az Emlékpontok nevű projekt, amelynek keretein belül középiskolások forgattak videókat a közelükben élő idős emberekkel. A projektet a "hazai történelemtanítás új és izgalmas 21. századi módszerének" nevezte a projekt vezetője, Schmidt Mária, a Terror Háza főigazgatója az általa vezetett intézményben tartott nyitórendezvényen. A megörökített emlékek körülbelül a negyvenes évektől a rendszerváltásig terjedő időszakról szólnak. A felvételekből 1656 publikus, ezek megtekinthetők az Emlekpontok.hu oldalon.
Szégyen nélküli kérdés és válaszadás
A filmeken jobbára idős emberek láthatók otthon vagy egy irodában, ők többnyire a középiskolások nagyszülei, szomszédai, művészek, illetve több egykori vagy jelenlegi polgármester. A filmeken különböző politikai beállítottságú közéleti személyiség is felbukkan, például Pozsgay Imre, Tamás Gáspár Miklós vagy Szájer József.
A Terror Házában tartott sajtótájékoztatón Schmidt Mária azt az interjút idézte fel, amelyben egy bizonyos Klári néni, a Rajk-per egyik vádlottja a beszélgetés közben kiszól az interjút készítő diáknak: "Ne sírjál édes, mert akkor én is sírok". Ezután a 86 éves asszony türelmesen elmagyarázza tájékozatlan kérdezőjének, mi is volt az ÁVH, és kik voltak a nyilasok. Schmidt szerint az egyik legfontosabb céljuk a szégyen nélküli kérdezés és a szégyen nélküli válaszadás lehetőségének megteremtése volt.
"A diákok egy videót hamarabb megnéznek"
A történeti interjúkat jobbára 11-12. osztályosok készítették, azaz éppen az a korosztály, amely a tananyagban épp a 20. századnál tart. "Amiről nem akart beszélni, azt nem erőltettük" - idézi fel munkamódszerét Török Lilla, aki a hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium tizenegyedikes tanulójaként vett részt a projektben. "Így sokkal közvetlenebb, személyesebb megmutatni, hogy mi volt régen. A diákok egy videót hamarabb megnéznek, minthogy bármit elolvasnának a korról, érdekesebb lesz így a törióra" - fejtegeti a projekt értelmét osztálytársával, Szabó Judittal, akivel összesen három embert kérdeztek meg, és körülbelül hat órát forgattak.
Schmidt Mária a Terror Háza főigazgatójaként koordinálta a projektet
"A megértést kell elősegíteni, átélhetővé tenni, amiről beszélünk" - foglalta össze a lényeget a történelemtanár szemszögéből Porogi András, a Toldy Ferenc Gimnázium igazgatója. Fontosnak tartja az "emlékezés kultúrájának terjesztését", illetve hogy megtörjék az idősek hallgatását, amit évtizedeken át a félelem és a szégyen elegye okozott.
Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter szerint azért "számítanak a hétköznapi történetek", mert az apró történetek "láncba fonódva adják meg az önazonosság élményét", illetve segítik a még meg nem született nemzedékek emlékezését. Szerinte az 1945 utáni magántörténetek nem tekinthetők intim vonatkozásúaknak, mert "bizonyos történelmi távlatból még az intimitás is történelmi ténnyé válik".
Navracsics Tibor beszél az egybegyűlteknek, a bal alsó sarokban Bajnai Gordon figyeli
Navracsics megköszönte a jelen lévő, a mellette az első sorban helyet foglaló Bajnai Gordon korábbi miniszterelnöknek, hogy még az előző kormány idején mint európai uniós forrásokért felelős miniszter támogatta a projektet.
Oktatási segédlet és kutatható anyag
Az 1656 filmet egyenként már most meg lehet nézni a projekt honlapján, tíz mintaóra szerdától lesz elérhető az interneten. Ezek az ún. mintaórafilmek összevágott interjúkat tartalmaznak, amelyeket a tanárok az órákon tudnak használni, például úgy, hogy az anyaghoz kapcsolódó filmet levetítik. De van más haszna is: a 3200 interjú fele nem publikus, kutatóknak viszont felbecsülhetetlen érték, évekre kutatási anyaggal látja el őket.
A projekt számokban
|