Miért köhög a közönség?

William Christie karmester moszkvai koncertjére készül, köhögő közönség
Vágólapra másolva!
Egyes karmestereket dühít, másokat azonban a nézőtéri halál sem képes kizökkenteni. A komolyzenei koncertre látogatók réme a hallgatóság zaja: a zörejek közül pedig a köhögés a legidegölőbb. Tényleg hurutos betegséggel küzd a koncertek közönsége? Agresszió vagy unalom áll a háttérben? Külföldön is ennyit harákolnak? Az [origo] a koncerttermi köhögés nyomába eredt.  
Vágólapra másolva!

Még a legihletettebb zenei pillanatokat is képes azonnal szertefoszlatni a mögöttünk lévő sorból ránk zúduló kutyaugatásszerű köhögés. A karcos gége csillapítására aztán - általában a pianissimo idején - előkerül a cipzáras táska aljáról a zörgős papírba csomagolt, és legtöbbször csigalassúsággal kibontott gyógycukorka. Vannak persze olyanok is, akik kibírják a hangosabb részekig vagy akár a tételek közötti szünetig, de mintha ők lennének kevesebben. Közös a zajkeverőkben, hogy úgy harákolnak, krákognak, köszörülnek és köhintenek a kitűnő akusztikájú és még a legkisebb pisszt is felerősítő teremben, mintha mindannyian az életükért küzdenének.

Mácsai János zenetörténész szerint a koncerttermi köhögés százszázalékosan pszichés jelenség. Míg a félrenyelésből, vagy a gégeproblémából származó köhögőroham érthető, illetve adott esetben le is küzdhető, addig a zene alatti köhögés már nem szükséglet, hanem egyértelműen a figyelem elkalandozásának jele. Szerinte csak nagyon kevesen tudják úgy követni a zenei előadásokat, mint egy színházi produkciót: az 1600 nézőt befogadó Művészetek Palotájában átlagosan a közönség negyede képes erre, egy-egy erőteljesebb előadásnál ez persze jóval több lehet. "A többiek szabadidős tevékenységnek tekintik a koncertre járást, és a nyugton ülni nem tudók akkor szüneteltetik a pótcselekvéseket, ha felismerik a dallamot, vagy hangossá válik a zene" - mondja az [origo]-nak Mácsai, aki a köhögés hátterében olykor exhibicionizmust is lát: mivel a hallgató is szeretne szerepelni egy kicsit: hosszú percek óta nem beszélt, és már hiányzik neki a saját hangja.

Az udvarias országokban kevesebbet köhögnek

Fischer Iván (interjúnk vele erre olvasható) a Budapesti Fesztiválzenekar közönsége körében videokampányba (lásd lent) kezdett annak érdekében, hogy kevesebb zaj zavarja a zenét. Úgy érzi, hogy elindult egy változás, de lát még tennivalót azért, hogy a "Fesztiválzenekar közönsége a legjobb, vagyis a legkevesebbet köhögő közönség legyen".


Úgy tűnik azonban, hogy a köhögés egyben kulturális kérdés is, mert vannak olyan országok, ahol ha nem is mentes tőle a koncert, jóval kevesebbszer zavarja meg az előadást. Fischer Iván tapasztalata szerint az udvariasabb országokban, Angliában és Japánban kevesebb a köhögés; Mácsai János Hollandiát és Németországot említi; Kocsis Zoltán, a Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatója (interjúnk vele erre) pedig az utóbbi mellett Írországot és Oroszországot. "Bizonyos népek, szokások, életformák lecsapódnak és determinálják a reakciót, még a csönd is teljesen más tud lenni mondjuk egy német és egy japán közönségnél" - mondja Kocsis.

A zenehallgatás igénybe veszi a gégét

Dr. Kalóczkai Andrea ideg- és lélekgyógyász is úgy látja, hogy a koncerttermi köhögés egyértelmű alapja a szorongás, ami számos okból fakadhat. Az egyik lehet az agresszivitás, ez az agresszió azonban nem a kiváltója felé irányul. A másik típus a kényszerből köhécselő - erre a típusra valószínűleg nem koncerttermi környezetben is jellemző ez a cselekvés -, neki belső késztetése van erre. Az orvos szerint előfordulhat olyan szorongás is, amelynek az egyén nincs tudatában, ilyen lehet például a bezártságtól való enyhe félelem. "A köhögéskor azért nem jön elő a szorongás, mert mozgásba lendül a test" - magyarázza az [origo]-nak dr. Kalóczkai Andrea.

Forrás: AFP

A koncerttermi köhögés a járványoktól független - erről már Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar zeneigazgatója beszél az [origo]-nak, illetve ő is megállapítja, hogy többféle köhögés létezik: az egyik például elkerülhetetlen, ha a légutakba kerül valami, amit ki kell köhögni. A karmester szerint azonban számos krákogásféle van, amely visszatartható. Ezek felhangzásakor pedig egyértelműen megállapítható, hogy a krákogó hallgatja-e a zenét, kivárja-e a hangosabb részeket, vagy egyszerűen észre se veszi, hogy zavarja a többieket. Fischer szerint a köhögést egyébként az aktív zenehallgatás is kiválthatja, ugyanis a hallgató hangszálai együtt mozognak a zenével, és ez igénybe veszi a gégét. Kocsis Zoltán szerint is van olyan ember, akinek a magatartása a koncerttermekben az impressziók hatására változik meg. Ám a köhögés oka lehet még félrenyelésen kívül a légkondicionált koncerttermek túl száraz levegője is.

Dühös karmesterek és Pilinszky szavai

Kocsis az [origo]-nak azt mondja, nem ítéli el a köhögőket - már csak azért sem, mert ha elkezd zenélni, akkor kizárja a külvilágot, és nincs semmi, ami megzavarhatná. Az ő pályafutása során volt már a koncertje alatt imádkozó sáska a zongorán, és haláleset a nézőtéren, de soha nem zavartatta magát.

"Ha valakit kizökkentenek a külső körülmények, akkor talán még örül is, hogy van ürügye, miért nem sikerült olyan jól a koncert" - mondja Kocsis, aki színpadra lépéskor azonnal meg tudja állapítani, hogy az aznapi produkcióra a közönség vevő-e, vagy nem. "Egyszer azt mondta nekem Pilinszky János, hogy amikor a verseit szavalja , akkor úgy érzi, mintha üvegburával le lenne takarva, és ezen belül mondaná. Így vagyok én is, izolálom magam, és a közönségre bízom a befogadást, hiszen az annyit fogad be, amennyit tud" - magyarázza Kocsis.

Januárban a sajtó világszerte beszámolt arról a New York-i esetről, amikor Alan Gilbert karmester abbahagyta a vezénylést, mert Gustav Mahler IX. szimfóniájának utolsó tételénél megszólalt a nézőtéren egy mobil, és hosszan csörgött. Gilbert először csak morcosan nézett a közönségre, de mivel nem hallgatott el a telefon, ő hallgattatta el a New York-i Filharmonikusokat.

Forrás: AFP/RIA Novosti

Ugyanennek a monumentális alkotásnak a 2005-ös budapesti előadása sem ment le baj nélkül. Daniel Barenboim vezényelte a Chicagói Filharmonikus Zenekart: a szimfónia utolsó öt percében, amikor Mahler a halált egyre csöndesedő zenével idézi meg, az első sorok egyikében valaki köhögőrohamot kapott. Ahelyett, hogy az elején kiment volna a teremből, bent próbált lecsillapodni, tökéletesen tönkretéve a kétórás előadást. A karmester nagyon dühös volt.

Gázszerelő szakítja meg a szerelmi vallomást

Mácsai János szerint a koncerttermi zajokkal kapcsolatban az a félreértés, hogy az a zenésszel és a zenével szembeni tiszteletlenség jele. De ez nem mindig van így. Szerinte, ha elkezdődik egy zenei előadás, akkor a szereplők és a nézők-hallgatók között láthatatlan áramköri kapcsolat jön létre, amelynek az erőssége folyamatosan változik, és ez egyáltalán nem független az előadás színvonalától. Az áramkört még erősíthetik is bizonyos zajok, mint a felszisszenés, az együtt légzés vagy a belenevetés, mert ezek pozitív visszajelzések. "A köhögés vagy telefoncsörgés azonban már olyan zaj, amely ellenhatást vált ki, olyan, mintha valaki egy szerelmi vallomást azzal a mondattal szakítana meg, hogy holnap jön a gázszerelő" - teszi hozzá a zenetörténész.

A zenetörténész azt is elmondta, hogy Schiff András zongoraművész egyszer a Zeneakadémián kiszólt a közönségnek, hogy nem tud tovább koncentrálni abban a köhögésben, és utána valóban pisszenés se hallatszott. Tehát a zaj már korábban sem volt szükségszerű. A Jakobi-koncertek előtt pedig gyakorlat, hogy a koncertrendező kéri a közönséget, lehetőleg minél kevesebbet köhögjenek, és úgy tűnik, hogy a szavak hatnak.

A mozi nem hálás tér a köhögésre

A New York-i Metropolitan Opera mozis közvetítésének egyik tapasztalata, hogy a budapesti közönség a vászon előtt alig zajong, míg a New York-i székekben ülők az itthoni élő előadásokon tapasztalt módon köhögnek bele a szünetekbe és néha a produkcióba. Ha a nézők nem zavarhatják a zenészeket és az énekeseket, már nincs is inger a köhögésre?

Forrás: Ken Howard/Metropolitan Opera
Jelenet a New York-i Metropolitan mozikban is közvetített Ring-ciklusából

Mácsai János szerint ez így van, itt nem nyílik olyan hálás tér a "köhögés-szereplésre", és a filmszínházban a néző óriási vásznon és jóval nagyobb hangerővel kapja az impulzusokat, amelyek szinte belenyomják a székbe. Dr. Kalóczkai Andrea is osztja ezt a véleményt, hiszen a hatalmas kép és az erős hang dömpingszerűen látja el külső információval a befogadót, ennek a feldolgozása leköti az agyat, és ezzel elnyomja a köhögésre vagy mocorgásra való belső késztetést.

Mikor lehet köhögni?

"Ha nagyon köhögök, nem megyek koncertre, inkább megfosztom magam a zenei élménytől, mert ha elmegyek, akkor viszont felelőtlenül mindenki megfosztok" - magyarázta Kocsis Zoltán, aki szerint a zenészeknek az első számú dolga a produkció színvonala. "Mert túl lehet misztifikálni ezt az egészet, de mégis csak az a legfontosabb, hogy kiérlelt, markáns olvasattal álljunk a hallgatóság elé" - véli.

Fischer Iván praktikus tanáccsal látja el a köhögőket: tudatosan meg kell várni a hangosabb zenei részeket, vagy ha elkerülhetetlen a köhögés, akkor kézzel vagy zsebkendővel tompítani kell. Ez azért fontos, mert egy eltakaratlan köhögés hangereje egy mezzoforte kürthangnak felel meg.