Vitték a macaront, mint a cukrot

Vágólapra másolva!
A macaron finom, bár kicsit olyan, mint a napfogyatkozás: épp, amikor észleli jelenlétét az ember, már el is tűnik, ráadásul nem is olcsó. A színes sütemény évtizedek óta tartja kultikus státuszát Franciaországban, az első magyar macaronnapon tömegek rohamozták meg a mandulalisztből, cukorból és tojásfehérjéből készült édességet az Eiffel téren. Az [origo] a helyszínen kutatta, hogy mi a kétharapásnyi édesség körüli felhajtás oka.
Vágólapra másolva!

Úgy vitték, mint a cukrot - tökéletesen illik ez a mondás az első magyar macaronnapra, egyrészt, mert a szóban forgó édességnek több mint fele kristály- és porcukor, másrészt mert hatalmas tömeg zúdult rá kedd délután. Az említett cukrok, valamint mandulaliszt, tojásfehérje és ételszínezék elegye eredményezi a francia származású macaront, ami a kedd délután tanulsága szerint az egyik legújabb gasztrodivat Magyarországon.

"Amikor megérkeztem, jó értelemben sokkot kaptam a rengeteg embertől" - mondja a macaronvereseny háromfős zsűrijének nem magyar tagja, a francia Laurent Vandenameele. "Mivel francia vagyok, tudom, hogy nálunk mennyire kedvelt a macaron, de most látom, hogy Magyarországon is szeretik ezt az amúgy eléggé luxusnak számító terméket" - lelkendezett tesztelés közben a francia mesterszakács. Végig remek hangulatban és átszellemült arccal kóstolta a macaronokat, zsűritársaival, Mautner Zsófia gasztrobloggerrel és Kis Mariannal együtt (utóbbi arról is ismert, hogy ő főzött Angelina Jolie-nak és Brad Pittnek is, amikor azok itt forgattak).

Az elképesztő tömeg másfél óra alatt kifosztotta a fesztivál szinte valamennyi standját. Ekkora rohamot élelmiszer-ipari termékért utoljára az IKEA-ban láthatott Budapest, amikor levitték 200 forintra a húsgolyó árát, a kedvezményre pedig különbuszos tömegek érkeztek. A macaronnapon viszont egy prémium cukrászterméket érte a roham; kedd délután 5 és 8 között semmit sem lehetett érezni a 2008 óta tartó válságból. Persze a színes francia édesség nem azt a közönséget vonzza, amely minden áremelkedéskor rendre tízes csomagolásban veszi a cukrot és sót; a többség fiatal és jól szituált, húszas évei közepén járó nő. Az esemény elején Kulka János is felbukkan, ám épp olyan gyorsan el is tűnik, mint a macaron a szájban. Mint kiderül, a zsűribe kellett volna beülnie, de színházi kötelezettségei elszólították.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
A legtöbb stand másfél óra alatt szinte a teljes készletét eladta (Klikkeljen a fotóra a többi képért!)

Ekkora tömegre nem számítottak

Az Eiffel tér gödrének egyik klubjában rendezett eseményen az előzetesen megvásárolt belépőjegyek ellenére is várni kellett a bejutásra; az ötös nyitás után legalább két órán át kígyózott a sor, amely leghosszabb állapotában majdnem elérte a körutat szegélyező járdát.

Bent is hasznos erénynek bizonyult a türelem, volt ugyanis olyan stand, amely előtt nyolc-tíz percet kellett várni a tömött sorban. Az egyik legnépszerűbb cukrászda 800 darabbal készült, másfél órával a kapunyitás után viszont már csak kétféle macaronból maradt pár tucat (pedig, mint megtudtam, két napon át készítették őket). Olyan nagy cukrászda is akadt, amely hozatott utánpótlást este 7 körül, de a többség ekkorra már szinte mindenből kifogyott, és vidáman értékesítette a maradékokat.

Hogy sokan lesznek, azt néhány hete már észlelték a szervezők, de ekkora tömegre nem számítottak - mondta a helyszínen az [origo]-nak Boros Regina főszervező. Az eseménnyel a nemzetközi vérkeringésbe akarnak bekapcsolódni, 2005-ben tartották ugyanis az első Jour du Macaron-t, azaz macaronnapot Pierre Hermé macaronpápa kezdeményezésére. Azóta bekapcsolódott New York, Berlin és néhány kanadai nagyváros is. A macaronnapok fontos eleme a jótékonykodás is, a bevétel egy részét világszerte szociális-karitatív projektekre ajánlják fel. Itthon egyelőre csak egy árusító követte ezt a hagyományt és gyűjtött adományokat a Csodalámpa Alapítványnak, de Boros Regina reményei szerint jövőre hivatalosan is bekerülnek a programba, és akkor lesz jótékonykodás is. Mindenesetre a párizsi macaronnap felfigyelt a magyar kezdeményezésre, és honlapjukon üdvözölték Budapestet.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Laurent Vandenameele mesterszakács koncentrálva jegyzetel (Klikkeljen!)

Egyszerű desszert, csak elkészíteni nehéz

Összefutunk Farkas Vilmos cukrásszal is, aki 18 darab macaronnal a kezében egyensúlyoz a tömegben. Szerinte a jó macaron titka, hogy az ember lépésről lépésre szigorúan betartsa a szabályokat: "Tilos az egyszerűsítgetés, és a hőmérséklet sem mindegy. Sokan első ránézésre azt mondják, hogy ez egy habcsók, de ez nem habcsók. Van egy kellemesen roppanós külső rétege, belül pedig lágy" - tartott gyors szakértést Farkas Vilmos.

Segal Viktor mesterszakácsot nem lepte meg a tömeg: "Szerintem inkább csak azok lepődtek meg, akik azt hiszik, hogy valami iszonyatosan sznob dolog, pedig ez egy nagyon egyszerű desszert, csak elkészíteni nehéz" - mondja. Ő egy négyszögletes, sós, libamájas-almás macaronnal szállt versenybe, annak ellenére, hogy a klasszikus macaron szerinte is kerek. A több mint tíz évig külföldön - egyebek mellett Franciaországban - tevékenykedő séf szerint a macaron a franciák kultúrájába ugyanúgy beépült, mint a miénkbe a szilvás papucs. A franciák szép kis dobozokban szívesen adják ajándékba a színes édességeket, melynek töretlen kultikus státuszáról az is árulkodik, hogy Párizsban az említett Pierre Hermé és Ladurée cukrászdái előtt mindennaposak az utcán kígyózó sorok (itt amúgy 2 eurót is elérheti a macaron ára).

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Két illékony falat 250 forintért

Lehet, hogy a macaron nem egy szob étel, de nem is az ár-érték aránya miatt lett óriási divat: a kétfalatnyi gömb átlag 250-be kerül. Talán ezért is hangoztatja szívesen a szervező, hogy a macaron nem egy édesség, hanem egy életérzés és filozófia. A tömegben megkérdezett emberek véleménye szerint az egyik legjobb a pisztáciás macaron, de nagyon ment a citromos, áfonyás és a csokoládés is. Az extremitásokkal is meglepően sokan próbálkoznak, különlegesebb kombinációk a mogyorós-szarvasgombás, mozzarellás-pizzás, kacsamáj mousse-os vagy a lazacos.

A macaron tényleg finom, bár tény, hogy éppoly illó élvezetet nyújt, mint a napfogyatkozás: épp, hogy észlelné a jelenlétét az ember, már el is tűnik. Viszont nem kell belőle sok: átlag öt-hat után még akkor is telítettséget okoz, ha van közte néhány sós. A popartos élénk színeket ételszínezőkkel érik el, hogy ezek mennyiben hasonlítanak gyerekkorunk rossz emlékű szintetikus anyagokban gazdag műételeire, nem lehet tudni, de az árak alapján valószínűleg nem sokban.

Díjak

Kétszer huszonkét macaron végigkóstolása után este 8 után a zsűri profik és amatőrök között hirdetett eredményt: egyetértenek abban, hogy az amatőrök a profikat meghazudtoló minőséget hoznak. A profik közül az első helyezett a mangós és passion fruitos macaront készítő Royal Croissant lett, toronymagasan verte a mezőnyt, a második helyezett Zazzi citromos, a harmadik a Villa Bagatelle libamájas macaronja. Az amatőrök közül Balogi Csilla nyert egy yuzus-csokoládés darabbal Pierre Hermé receptje alapján, és ez volt a mezőny legjobbja összességében is (a profikat is beleértve). Második a Juliette Macaron néven induló résztvevő lett az amatőrmezőnyben.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Nagy egyetértésben hozta meg a végeredményt a Kis Mariann, Laurent Vandenameele és Mautner Zsófia alkotta zsűri (Klikkeljen!)

Egy mini édesség története
A legenda szerint egy szerzetes köldökéről mintázták a macaront, amelynek eredete egészen a 8. századig nyúlik vissza. A mai macaron elődjéről az első említés a francia Cormery közösség kolostorjából származik, de vannak olyan nézetek is, amelyek szerint az arab világból érkezett, és Szicílián keresztül terjedt el előbb Olasz-, majd Franciaországban. Annyi biztos, hogy a középkorban már a francia kolostorok specialitásaként ismerték a macaront, és éltek ekkor olyan apácák is, akik kifejezetten macaronárusításból tartották el magukat. A kolostorokból aztán elterjedt egész Franciaországban. A 20. század végén a világhírű cukrászmester, Gaston Lenotre tanítványa, Pierre Hermé csiszolta tovább az édességet és adott neki új ízeket. A kétezres években a gyorsétteremláncok is rákaptak, így ma már lehet kapni macaront a Starbucksban, a Costa Coffee-ban és egyes országok McDonald'saiban is, amitől a gasztronómiai szakemberek óva intenek mindenkit. A leghíresebb macaronok a mai napig a francia Lenotre-házból kerülnek ki, Magyarországon néhány éve tucatnyi cukrászda készít vagy hozat macaront.