Amíg Madonna új klipjében körömszakadtáig ragaszkodik két évtizeddel ezelőtti dicsőségéhez, addig a videoklipeket észrevétlenül elönti az erőszak: transzvesztita prostituált, a londoni fosztogatók, a hipsztereket gyilkoló Jake Gyllenhaal és egy drogterjesztő banda küzdelmes mindennapjaiba tekinthetünk bele csak az elmúlt két hét termésén belül. És ez még nem is minden.

Madonna: Girl Gone Wild

A rövidesen megjelenő Madonna-album első videója is tartalmazott némi múltba nézést, de a most elkészült Girl Gone Wild aztán végképp a "régen minden jobb volt" mondás jegyében fogant. A fekete-fehér, tánckoreográfiás klip egyértelműen a kilencvenes évek legelejének platinaszőke, a hangsúlyt minden korábbinál inkább a szexualitásra helyező Madonnáját idézi (lásd Vogue és Justify My Love), és próbál nem tudomást venni az azóta eltelt két évtizedről.

Ez azért nézőként nem könnyű, hiába van a klipben Madonna újra szexszimbólumként bemutatva, azért lassan megtanulhatna együtt élni a tudattal, hogy korban sokkal közelebb van Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszterhez, mint Beyoncéhoz vagy Rihannához. A klipet rendező Mert and Marcus divatfotós duó talán megpróbálhatta volna rábeszélni egy olyan klipre a művésznőt, amely inkább megőrzi a méltóságát.

Spiritualized: Hey Jane

Tízperces, brutálisan nyers klippel harangozza be soron következő lemezét a mára a brit pszichedelikus rock alapintézményévé vált Spiritualized. Maga a Hey Jane című dal is csaknem ilyen hosszú, de AJ Rojas rendezőt nem ijesztette meg a hosszúság, hanem pont egy rövidfilmre inspirálta, melyben egy gyerekét egyedül nevelő travi prostituált életébe nyerhetünk az igényeltnél jóval részletesebb betekintést.

Az amerikai low-life filmek elengedhetetlen helyszínei (motel, sztriptízbár), az élethűen erőszakos jelenetek mellett van azért egy tündéri kisfiú, ellensúlyként. (AG Rojas kedveli a gyerekét egyedül nevelő szülő témáját, korábban már egy ilyen bokszolónőről is rendezett videót.) És persze, szigorúan 18 éven felülieknek.

Lana Del Rey: Blue Jeans

Tavaly Lana Del Rey a saját rendezésűként feltüntetett, montázsszerű klipjeivel tűnt fel, most viszont már befutott énekesnőként nem engedheti meg magának a luxust, és a Blue Jeans hivatalos videóját Yoann Lemoine rendezte, aki egy a számtalan feltörekvő francia kliprendező közül.

Lemoine korábban a Shoesnak és Mobynak is rendezett klipet, és akkor is inkább a képi világával ragadta meg a nézőket, nem pedig a sztorival vagy váratlan ötletekkel. A Blue Jeans lassított, elképesztő aprólékosan fényképezett klipjében Lana Del Rey egy kaliforniai luxusvilla medencéjében ölelkezik egy tetovált homlokú férfival.

Plan B: Ill Manors

Plan B két éve még egy jól sikerült klasszikus soul lemezzel hódította meg a brit listákat, most viszont visszatért a kályhához, és rapperként terrorizálja a szigetországot. Sőt, egy Ill Manors című filmmel is támad májusban (ő hiphop musicalnek nevezi), és ennek a címadó dala már nagy port vert fel Nagy-Britanniában, miként a Yann Demange által rendezett klip is.

A szám témáját ugyanis a tavalyi, fosztogatásokba torkolló brit zavargásokkal jelentik, és ez jelenik meg a klipben is, erőszakos jelenetek tucatjaival együtt.

The Shoes: Time To Dance

A francia elektro-duó legújabb klipjéhez egy világhírű filmsztárt hív segítségül, és neki köszönhetően rövid idő alatt a Shoes eddigi legnézettebb videója lett a Time To Dance. A lassan trenddé váló erőszakos klipek közül tényleg leginkább Jake Gyllenhaalnak köszönhetően tűnik ki a videó, melyben a főhős egy hipszterekre szakosodott sorozatgyilkost játszik nyolc percen keresztül.

A rendező a korábban már a Shoesszal és Plan B-vel is dolgozó Daniel Wolfe, és természetesen csak 18 év felettieknek stb.

Miike Snow: The Wave

Február elején mutattuk be a Miike Snow Paddling Out című klipjét, melyben földönkívüliek operálták nagyorrú Dépardieu-kópiává a főszereplő táncfenomént, Jean Noelt.

Az Andreas Nilsson rendezte klipnek most elkészült a folytatása is, mely talán még szürreálisabb és még kevésbé érthető, mint az előzmény volt, bár vannak, akik tudni vélik, hogy a klip valójában csak megmutatja, hogyan manipulál bennünket is a zeneipar.

The Horrors: Changing The Rain

A Horrors remek tavalyi lemezének nyitószámához Pete Fowler szörnymániás walesi grafikus rendezett egy nem túl eseménydús animációs klipet.

Őt leginkább a Super Furry Animals-lemezek borítótervezőjeként szokás ismerni, és most sem hazudtolta meg magát: egy pszichedelikus, rajzfilmes LSD-utazásra invitálja a Horrors-tagokat, akik pillanatokra felbukkannak Fowler saját agyszüleményei között is, rajzfilmfiguraként.

Moonbootica: Iconic

A hamburgi dj páros legújabb videójához már mondani sem kell talán, hogy egy erőszakos és sexual-erotikus jelenetekben tobzódó klipről van szó.

A Skinny trió (korábban Cee-Lo Green, Yuksek) által rendezett klipben egy drogbandába beépülő nyomozót láthatunk, meg rajtaütést, szexet, halált, erőszakot, szemétkedést, amit csak akarunk. Egyébként ez is egy komplett kisfilm, lassításokkal, mintha generikusan a 2012 márciusi klipszemlébe találták volna ki.

Fish: Mi vagyunk itt

A tavalyi Sav című lemezen szereplő dalhoz most márciusban készült el az új klip, melyben 110 szerencsés rajongó mellett számos haver és zenésztárs is szerepel, úgyhogy jó játék is a "ki hány magyar zenészt ismer fel?", miközben ezt a videót nézzük.

Mindenesetre ott kiabál a klipben a Supernemtől az Isten Háta Mögöttig számos magyar zenekar képviselője, és még sokan mások, egész biztosan bombajó buli lehetett a forgatás.

Heaven Street Seven: A réten

A magyar klipeket gyakran éri az a vád, hogy már az első képkocka minősége alapján meg lehet mondani, hogy magyar munkáról van szó.

Na, erre a klipre ez biztosan nem áll: a Hosszú Gábor által egy vidéki koncert délutánja alatt forgatott videó végig jó felvételekkel operál, mindenféle szokatlan kameraállással.