Ahol pár száz forintért megveheti mások kincseit

Bárki megrendezheti a kertjében vagy a garázsában, nem kell bejelenteni, és ha szerény forgalmat bonyolít, adózni sem kell utána. Lassan mozgalommá fejlődik a garázsvásárok rendezése, amelyek során főleg baráti társaságok állnak össze, hogy eladják még használható tárgyaikat, vásárlóik pedig pár száz forintért lelhetnek kincsekre. Merthogy mindenkinek van otthon egy zacskónyi lomja. Van, aki szerint a középosztály mozdult meg, és ez is egy válasz a válságra. Mi a garázsvásár és a bolhapiac között a különbség? 

Ruhát próbálni a fészerben lehet, vásárolni pedig egy zsemleszínű labrador társaságában. Egy 15. kerületi garázsvásáron vagyunk egy családi ház kertjében, ahol hat asztalra pakolta ki feleslegessé vált lomjait néhány harmincas barátnő. Az asztalokon ruhák, ékszerek, táskák, gyerekjátékok, cipők, de kaphatók házi sütemények, limonádé, bodzaszörp, és még morzsaporszívó is.

Házi lekvárok és a garázsvásárt szervező Rózsa Szonja csíkosban (Klikkeljen a többi képért!)

Ruhacsereestből indult

"Nálunk ez úgy kezdődött, hogy a barátnőimmel vicces esték keretében ruhacseréket rendeztünk. Egyszer csak elkezdtek más cuccok is bekerülni, és Szonja októberben feldobta, hogy csináljunk egy vásárt. Nem kerestünk sok pénzt, de szuperül éreztük magunkat" - mondja a szombati garázsvásárnak már másodszor helyet adó Rózsa Szonjáról barátnője, a kerítés falánál árusító Osvárt Judit. Korábban mindketten az Elle Decor magazinnál dolgoztak, és azóta is lakberendezés- és designközeli munkáik vannak. "Abból indultunk ki, hogy mindenkinek van otthon egy zacskó lomja, és szeret olcsón vásárolni. Mindenki maga szabja az árait, az asztalokat és terítőket is maga szerzi be. Általában pár száz forintnál semmi sem kerül többe" - magyarázza irányelveiket Osvárt Judit.

A nagy roham reggel 10 és 11 között volt, dél körül kicsit megtorpant az érdeklődés, ami az eddigi tapasztalataik szerint ebéd után újraéled. Június első szombatján már a negyedik garázsvásárukat rendezik, de többször hangsúlyozzák, hogy nem ők a mozgalom elindítói.

Hanem valószínűleg Krivarics Ditta, aki már két évvel ezelőtt lefoglalta a Garázsvásárok.hu domaint. "Valamelyik blogon felvetődött, hogy itthon is lehetne garázsvásár, és akkor jött a szikra, hogy a nehézkes oldalnál sokkal jobb lenne egy Facebook-csoport" - idézi fel a műfajnak lökést adó második lépését. Ez 2011 augusztusában történt, ekkor hozta létre Ditta a Garázsvásárok-csoportot. Az azóta háromezer tagot számláló gyűjtőoldalra Rózsa Szonja és barátnői garázsvására is felkerült, így azokra ismerőseik mellett most már ismeretlenek is jönnek.

A középosztály mozdult meg

Valószínűleg nem túlzás mozgalomról beszélni, hiszen az oldal szerint tavasz végén már szinte minden hétvégére esik egy vagy két garázsvásár Budapesten. "Még mindig sokan nem értik, mi ez, volt, aki azt hitte, hogy garázsok árulása folyik" - mondja Krivarics Ditta. A másik általános tévedés az árulás mikéntjére vonatkozik: az alkalmi árusokat és a Facebook-oldal vezetőjét gyakran kérdezgetik, hogy hogyan lehet asztalt foglalni. Erre a válasz rendre az, hogy sehogy, mert általában szűk baráti körök vagy szomszédok fognak össze egy-egy garázsvásár erejéig.

Krivarics Ditta szerint főleg a középosztály mozdult meg - az árusok és a vásárlók között is -, és leginkább a húszas éveik közepén járóktól a negyvenesekig tartó korcsoport, akiknek sokszor már gyerekeik is vannak. De előfordul, hogy az utcáról esnek be az arra járók, ami persze azon is múlik, hogy a szervező korábban hirdetett-e a környéken. "Azon túl, hogy van egy Facebook-oldal, ez egy helyhez kötött esemény, érdemes promózni a szomszédos közértben, cukrászdában, postán, játszótéren, így egy kis rákészülésre szükség van, nem árt például szórólapokat nyomni" - mondja Krivarics Ditta.

Nagy az érdeklődés a gyerekcuccok iránt (Klikkeljen a többi képért!)

Egyelőre főleg Budapesten, és azon belül is a kertvárosokban terjed a műfaj, de volt már garázsvásár vidéki városban is. A belsőbb kerületek közül Újlipótváros, a Pozsonyi út és környéke aktív, itt már több vásárt is rendeztek.

Nem adóköteles

Az egyedüli lutri az időjárás, a garázsvásárok jogi hátterét ugyanis már a kezdetekben tisztázták. "Amikor megcsináltam az oldalt, mindenki azzal jött, hogy majd mindenkit jól megbüntet az APEH, de kiderült, hogy nem" - mondja Krivarics Ditta. A garázspiacozás szabályait fel is tette az oldalra. A lényeg, hogy nagyjából 800 ezer forint/éves bevétel még belefér, afölött viszont adózni kell - bár a 15. kerületi garázsvásár szervezői szerint ekkora bevételre még akkor sem lenne esélyük, ha minden hétvégén garázsvásárt rendeznének. Bejelentési kötelezettség nincs, mert kertben, garázsokban, gangon, teraszon pattintják fel az asztalokat, ami saját területen megtartott magánrendezvénynek minősül.

Feleslegessé vált tárgyak (További fotókért kattintson a képre!)

És hogy miért nem bolhapiac? Mert annál kisebb, családiasabb, és senki nem akar ebből megélni. Többen gondolják úgy, hogy ez is egy válasz a válságra és a globalizációra. Utóbbit jelzi talán az is, hogy párhuzamosan kezd népszerűvé válni több hasonló, a helyi értékek fontosságát hangsúlyozó kezdeményezéssel, mint a termelői piacok vagy a városi kertek. "Az is nagyon jó, hogy nincs tétje, nincs stressz, viszont közösségépítő ereje van, és személyes" - mondja Osvárt Judit. És ha ez idáig nem lett volna világos, miről beszél, egyértelművé válik, amikor háromszáz forintért megvásárolok egy terrakotta pulóvert: kiderül róla, hogy Szonja Kanadában élő nagynénje küldte évtizedekkel ezelőtt.

Made in USA
A műfaj már régóta népszerű az angolszász országokban, különösen az Egyesült Államokban, ahol garázs- vagy kerti vásár néven fut. Ott is magánszemélyek szervezik, akiktől szintén nem követelnek vállalkozói engedélyt, és nem kell megfizetniük a forgalmi adót. A vásárok szervezői legtöbbször azoktól a háztartásban felgyűlt, haszontalanná vált dolgoktól akarnak megszabadulni - sokszor költözések vagy lakásfelújítások előtt -, amelyek még használható állapotban vannak.