"Ha a zenét elveszik tőlem, meghalok." Julio Iglesias a Quartnak

Szerda este az Arénában lép fel Julio Iglesias, minden idők legsikeresebb spanyol nyelvű énekese. A 68 éves énekes interjúnkban elmondta, miért nem ül a babérjain; elmesélte, miért tud fejlődni még most is, és hogy tervez-e duettet a fiával, Enriquével.

Másodszor jár Budapesten, milyen emlékei vannak az első magyarországi fellépéséről?

Jól emlékszem rá, a Népstadionban léptem fel, huszonnégy éve volt. A közönséggel úgy érzem, egyből sikerült megtalálnom a hangot, de már jóval régebb óta nagyra tartottam a magyarokat. Én ugyanis húszéves koromig a Real Madridban voltam kapus, és számomra a magyarok Kubala Lászlót, Czibor Zoltánt jelentették, no és természetesen Puskás Ferencet. Ezek után nem is lehetett rossz véleményem a magyarokról, nem igaz? [nevet]

Jövőre tölti be a hetvenet, és az ember azt gondolná, mindent elért, amit elérhetett, és most már nyugodtan hátradőlhet, mégis hónapok óta turnézik.

Fiatalnak tartom magam, nem jelent az gondot, hogy tegnap Prágában ébredtem, ma pedig Budapesten, holnap meg esetleg Kínában. Pont azon gondolkodtam, hogy én legfeljebb 36-38 évesnek érzem magam. Tudom, hogy az útlevelemben más születési dátum szerepel, de tényleg nem öregként tekintek magamra, és a színpadon is ugyanolyan szenvedéllyel tudok énekelni, mint harminc vagy negyven évvel ezelőtt. Én unatkozom, ha huzamosabb ideig egy helyben kell maradnom, és eszem ágában sincs horgászni vagy ilyesmivel elütni az időmet. Nekem a zene a mindenem, és ha ezt elveszik tőlem, akkor meghalok.

Ennyi év után is izgul még a színpadra lépés előtt?

Persze, az izgalom örök, az embernek sosem mindegy, hogyan szerepel ekkora közönség előtt. Az viszont igaz, hogy régebben ez nagyobb problémát okozott: amikor elváltam az első feleségemtől, az például egy érzelmileg rendkívül megviselő időszak volt, és akkor bizony a lámpalázzal is jobban meg kellett küzdenem. De az idők folyamán megtanultam kontrollálni ezt.

Mit gondol, mi a legnagyobb változás a szakmájában azóta, hogy elkezdett énekelni?

Én egyértelműen az elektronikus zenét mondanám. Amikor én kezdtem, gitár vagy zongora alapú dalok voltak csak, egész más folyamat volt a dalszerzés, mint most, amikor elég csak egy loop, vagyis egy folyton ismétlődő alap, ami mára már gyakran fontosabb is, mint maga a dal.

Még mindig úgy érzi, hogy tud fejlődni énekesként?

Ó, nagyon is! Százszor jobb énekes vagyok, mint húsz vagy harminc éve voltam, folyamatosan próbálok javulni. De az is belejátszik ebbe, hogy ennek az úgynevezett crooner műfajnak ez a sajátossága, mi halálunkig fejlődünk. Nézze meg Frank Sinatrát vagy a kései Elvist, ők is folyamatosan jobb és jobb énekesek lettek, ahogy ment az idő.

Köztudott, hogy egy balesetnek köszönhetően lett énekes. Sorsszerű volt ez, és ön valójában tényleg erre a pályára született?

Nem gondolom ezt. Ha nincs az a baleset, sose lett volna belőlem énekes. Azért maradtam a pályán, mert ezt kellett csinálnom, és csaknem harminc évembe került, amíg igazi énekes lett belőlem. Először csak számokat írtam, és bizony elég gyenge énekes voltam, nagyon sokat kellett tanulnom, hogy eljuthassak arra a szintre, hogy Sinatrával, Stevie Wonderrel vagy Placido Domingóval énekelhessek együtt.

Annak idején az Eurovíziós Dalfesztiválon lett ismert, követi még ma is a versenyt?

Mivel főleg Amerikában élek, nagyon ritkán van alkalmam nézni, ott ugyanis azt se tudják, mi az az Eurovízió. Amióta odaköltöztem, párszor láttam csak, de természetesen nagyon hálás vagyok a dalversenynek, ami nélkül nem tartanék most itt.

Mennyire tudja nézni az Európa-bajnokságot?

Sajnos nem mindig, hiszen általában fellépésem van közben: a mai spanyol-portugál meccset sem fogom látni a koncert miatt. De az állásról természetesen tájékoztatni fognak, és ilyenkor szeretem megnézni a meccseket felvételről is. Nagyon jó csapatunk van, a legjobb a világon jelenleg, és csak remélni tudom, hogy a következő generáció is képes lesz majd ilyen szinten focizni.

Egyszer azt nyilatkozna, szívesen készítene közös lemezt a fiával, Enriquével.

Hát lehet, hogy mondtam ilyesmit, de ez egy kicsit túlságosan is kiszámított, üzleties lépésnek tűnhetne, úgyhogy én nem erőltetem. Nagyon büszke vagyok egyébként Enriquére, de ő egy független, szabad ember és egy igazi bajnok a saját erejéből.

Mik a tervei a turné után?

Énekelni az utolsó pillanatig, nem is lehet más. Szerda estére pedig szeretném átvenni a magyaros életérzést, és egy jó hangulatú, szenvedélyes koncertet adni a közönségnek. Ez az én kötelességem és felelősségem is.