A bolgár csalga transznemű sztárja tévéműsort vezet, a román manele tiltva van a taxikban. Miben különböznek a magyar mulatóstól? Körkép a kelet-európai mulatós műfajokról.

Több kelet-európai országban is van egy-egy olyan műfaj, amit a lakodalmas, mulatós zene megfelelőjének lehet tartani - ám jelentős különbségek is vannak közöttük. A Quartnak Pulay Gergő antropológus, a CEU doktorandusza beszélt ezekről. Szerinte a magyar mulatós zenének kevésbé sikerült domináns helyzetbe kerülnie az ország zenei piacán. Ezzel szemben Bulgáriában a csalga szinte maga lett a mainstream kultúra - amit olyan példák is mutatnak, hogy a transznemű, botrányhős csalga-énekes Azis egy időben hatalmas nézettségű tévés talkshow-t vezetett. Romániában a manele ugyancsak nagyon népszerű, ám komoly antimanele kampányok is folynak - amelyek gyakran kapcsolódnak össze a helyi szélsőjobb érvelésével, hiszen sok manele-előadó roma származású. Így például miközben Traian Basescu román államfő egy nyilatkozatában egyenesen azt mondta, hogy "a románok 99 százaléka hallgat manelét", a tévékben, rádiókban nem hallhatók ilyen számok; mi több, egyes helyeken hatóságilag megtiltották, hogy a taxikban manele szóljon. A szerb turbófolkot - ami a nyolcvanas évek végén nagy hatást gyakorolt más országok hasonló zenéire, vagy éppen ennek népszerűsége indította el például a bolgár csalgát - Jugoszlávia szétesése után a nacionalista, háborús propaganda szolgálatába állították, ami rányomta a bélyegét a műfaj sorsára.

 

 

Pulay Gergő szerint komoly különbség, hogy míg a manele folyamatosan változik, addig a magyar mulatós műfajok viszonylag merevek és változatlanok. A maneák (vagyis az egyes dalok - a "manele" szó ennek a többesszáma) szövegei feldolgozzák az aktualitásokat, az emberek mindennapi tapasztalatait, azt is mondhatjuk az antropológus szerint, hogy ezekből kirajzolódik "a piaci átmenet alulnézeti krónikája". Szólnak dalok például a kivándorlás tapasztalatairól, hogy el kell menni, hogy legyen pénze a családnak, de azért a Nyugat sem a paradicsom. Még a szókincs is átalakul, minden szezonnak megvannak a maga "divatszavai", mostanában például énekelnek a "szofisztikált" nőkről, ami komoly elmozdulás a korábbi (gyakran kritizált) macsó hozzáálláshoz képest. A zene is magába olvasztja a legkülönfélébb hatásokat - még egy reggaetonnal kevert változata is létrejött -, ám közben felismerhetően megmarad manelének.  Ugyanezt a magyar mulatósról kevésbé lehet elmondani.

Ezek a műfajok beépültek az emberek mindennapi életébe, kommunikációjába. A Bukarest szegénynegyedeiben sokat járt Pulay Gergő elmondta, hogy ha ott az utcasarkon összeverődnek a fiatalok, akkor előbb-utóbb elkezdenek énekelni; ha mp3-at hallgatnak, azt sem csak passzívan fogadják be, hanem bekapcsolódnak. Mi több, nemcsak ismert slágereket énekelnek, hanem a műfaj dallam- és szövegvilága arra is lehetőséget nyújt, hogy maguk improvizáljanak egyéni szövegeket, dalokat.

 

 

Nagyon komoly iparág termeli ezeket a műfajokat Romániában, Bulgáriában. Pulay Gergő azt a példát hozta, hogy a manele néhány éve átállt az mp3-cd-k kiadására. Egy ilyen ugyanannyiba kerül, mint egy normál cd, de kb. 150 szám található rajta, általában persze több előadótól. Mindenhol lehet kapni ezeket, a piactól a benzinkútig, a "hivatalos" lemezboltokat leszámítva. Egy-egy sikeres számot gyakran átvesznek egymástól az énekesek, így egy csalga-slágernek akár manele-változata is kialakulhat, ahogy Bulgáriából Romániába vándorol. Közös csalga-manele dalok is születtek a két ország előadóinak együttműködéséből. Természetesen nemcsak a hagyományos bevételi forrásokra támaszkodik ez az ipar. A legfőbb bevételi forrást a privát meghívások jelentik, mint a lakodalmak, születésnapok vagy keresztelők. Ilyenkor a jelenlévők pénzért küldenek egymásnak dalokat, ám az előadók gyakran a felvételeken, klipekben is hasonlóképp "dedikálják" a számokat támogatóiknak vagy, ahogy gyakran mondják, "főnöküknek". Vannak 24 órás manele-adók is, amiken sms-ben lehet számot kérni. Péntek esténként, a bulizós időszakban nagy sms-csaták alakulhatnak ki különböző társaságok között: mindenki a maga kedvenc slágerét akarja hallani (amiből lehet, hogy csak egy perc megy le), és persze ez rengeteg elküldött sms-hez vezet.

Magyarországon ilyen iparágról nem beszélhetünk. Ennek az lehet az oka Pulay Gergő szerint, hogy Romániában, Bulgáriában a kommunista rendszerben az állam által irányított zenei piac korántsem volt olyan gazdag, mint a magyar. Néhány rockzenekaron kívül  általában az esztrádnak nevezhető zenét termelte, illetve Romániában létezett a "folk" nevű műfaj, ami nagyjából a polbeatnek feleltethető meg. Kevésbé volt az olyan zene, ami megjelenhetett lemezen, ámde a "sorok között üzent" és a hallgató belehallhatta a szabadságvágyát (mint ahogy egyébként a magyar táncházmozgalomnak sem volt megfelelője). Ennek volt köszönhető például az Omega népszerűsége a keleti blokkban. Kevésbé ismert példa, hogy a Kopaszkutya bolgár feliratos verziójának megjelenése sokaknak komoly kulturális ébredést jelentett. Amikor ez az állami irányítás megszűnt, olyan vákuum maradt utána, ahová benyomulhattak a népszerű műfajok, a '90-es évektől sokáig szinte csak ezek jelentették a popzenét általában. Magyarországon viszont nyilvánvalóan nem beszélhetünk arról, hogy a korábbi hivatalos, tűrt vagy támogatott zenei kultúra egészen új műfajoknak, előadóknak adta volna át a helyét; sokkal inkább megmaradtak a régi csatornák, még ha ezeken persze újfajta zenék is bekerültek a fősodorba.

 

 

Eltérő az "alacsony" műfajok megítélése is. Pulay Gergő úgy látja, hogy a (tág értelemben vett) "népi kultúra", főként a mulatós, vagy az "éttermi" cigányzene elutasítása máig erős Magyarországon. Ugyanakkor az is igaz, hogy ez az ellenérzés leginkább megmaradt a "primitív" vagy giccses zene (és a "műveletlen" hallgatók) elutasításának. A manele ennél sokkal erősebb ellenérzést vált ki, nem függetlenül attól, hogy "mindenhol ott van" - mint sok ellenzője fogalmaz. Nemcsak "bunkó", "igénytelen", de "veszélyes" is, ellenzői szerint összekapcsolódik a bűnözéssel (nem függetlenül a cigányellenes előítéletektől). A csalga viszont a mainstreammé válással együtt igyekezett ezektől a stigmáktól is megszabadulni. Pedig korábban itt is volt olyan, hogy egy-egy előadó egy üzletember / maffiózó
"udvari zenészeként" jelent meg. Romániában manapság is előfordul, hogy az előadók éppen elzárás alatt lévő ismert üzletembereknek címeznek egy-egy dalt vagy azok nemrég szabadult kollégáival együtt szerepelnek videoklipen. Ha vannak is kapcsolatok magyar zenészek és az alvilág között, ezek soha nem jelennek meg ilyen nyíltan, magukban a dalokban.