Feloszlik a Chumbawamba

Chumbawamba
Vágólapra másolva!
A harminc év után búcsúzó zenekar reméli, hogy volt, aki a hatására állt fel a tévétől és csinált inkább valami értelmeset.
Vágólapra másolva!

A Chumbawamba honlapján magyarázza, hogy miért búcsúzik el harminc év után - még néhány koncertet adnak, aztán a tagok más elfoglaltságaikat folytatják. Bár nem tartják kizártnak, hogy egyszer még megint lesz Chumbawamba (esetleg egészen másképp, mint most), ugyanakkor ez nem is túl valószínű - írják. A feloszlás oka az, hogy úgy érzik, hogy a zenekar mára beleszürkült "dalírás - lemezfelvétel - turné" folyamatba, holott mindig is az volt a céljuk, hogy ennél több legyen: "A Chumbawamba volt az eszközünk arra, hogy rámutassunk: a király meztelen; hogy elmondjuk a magunk igazságát. Többet adott nekünk, mint a zenélés örömét - esélyt adott arra, hogy tagjai legyünk az aktivisták, a kötekedők, a kérdezők és optimisták nagy közösségének." Ám idővel az élet egyéb elfoglaltságai megakadályozták a tagokat abban, hogy a zenekar dolgaiba annyi időt és lelkesedést fektessenek, amennyit az követelt.

A punktól a pop felé fordult, a szó zeneipari értelmében tulajdonképpen egyslágeres zenekar (Tubthumping, 1997) azt írja, hogy a sikerüket nem abban mérik, hogy mennyi lemezt adtak el, inkább abban, hogy voltak-e olyanok, akik a hatásukra "felálltak a tévétől és inkább valami értelmes dologba fogtak"; valamint nagyon remélik, hogy mások folytatják majd, amit megkezdtek, vagyis hogy a zenét eszközként használják arra, hogy "információt adjanak át, a dalokat történelemleckének vagy a kulturális vita terepének tekintsék." A levél így fejeződik be: "Harminc év beszólogatás, móka, eklektika, vita és furaság - micsoda kivételes helyzetben voltunk, micsoda jó időket éltünk meg együtt." Pontosabban egy 1956-os fotóval, a Sztálin-szobor csizmáját szétverő magyar felkelők képével ér véget a Chumbawamba búcsúüzenete.