Vágólapra másolva!
Ahogy a Nirvana berobbanása után mindenki az új Nirvanát, a Justin Bieber-láz kitörésekor pedig az új Justin Biebert kereste, most éppen az új Skrillex után folyik a vadászat. Persze vicces, hogy már az elektronikus zene új generációjáról beszélnek, hiszen az eredeti Skrillex, vagyis Sonny Moore is csak 24 éves. Igaz, erre a korára elérte, hogy ő legyen a második legtöbbet kereső DJ Tiësto mögött, a Forbes 15 millió dollárra (3,4 milliárd forint) teszi éves keresetét. Ebből az új generációból Madeon, Porter Robinson és Zedd nevét emlegetik a legtöbbször. Közös bennük, hogy nagyon fiatalon, viharos gyorsasággal törtek fel az élre. Tegyük hozzá gyorsan: egészen kiskoruktól kezdve foglalkoznak zeneírással.
Vágólapra másolva!

Madeon

A még mindig csak 18 éves - és a róla készült képek alapján ennél is kevesebbnek kinéző - francia srác, Hugo Pierre Leclercq két éve robbant be, de már 11 éves kora óta zenél. Akkoriban jött rá arra, hogy nem érdekli a suli, sem az, hogy irodában dolgozzon, ha nagy lesz. Aztán véletlenül találkozott a Daft Punk rajzfilmjével, és az élmény hatására elkezdett zenét írni a számítógépén. Egy időben csak az elektronikus zene érdekelte, aztán rácsodálkozott a Beatlesre: tőlük tanulta meg, milyen fontos a dallam, és hogyan kell felépülnie egy dalnak - hiszen ő háromperces popszámokban gondolkodik, ami nem egyértelmű választás a klubzenében. 2010-re annyira felfejlesztette a tudását, hogy megnyerte a Pendulum remixversenyét (bár a szabályok szerint csak britek indulhattak volna, úgyhogy eltitkolta, hogy francia). A sikert újabb remixfelkérések követték, köztük egy Deadmau5-tól, aki annyira elégedett volt az eredménnyel, hogy szárnyai alá vette Madeont.

Ezután már a műfajon belül jól csengett a neve, de igazán sokan 2011 nyarán figyeltek fel rá (mi is) a Pop Culture című videó miatt. Ez hamar sokmilliós nézettséget szedett össze (most 13 millió fölött jár). Madeon itt három és fél percben 39 zeneszám részleteit keveri össze, mégpedig élőben, a Novation Launchpad nevű eszközt használva: a slágerekből szoftverrel kivágott rövid hangminták a világító gombokra vannak kiosztva. Az igazán meglepő az, hogy az eredmény mégis kerek, hallgatható popszám lesz - még ha egyébként a Daft Punk és az annak nyomán kibontakozó franciaelektró bűvköréből nem tud vagy inkább nem akar kiszakadni, amúgy azóta sem. Nemrég egyébként tudta fokozni a Pop Culture-ben mutatott teljesítményt: a BBC Radio 1-on öt perc alatt 95 számból játszott részleteket, az eredményt itt lehet meghallgatni.

A kezdetben nagyobb zenekarok előtt fellépő Madeon ma már sok tízezer ember előtt játszik, vagy éppen százezres közönséget vonzó elektronikus zenei fesztiválokon. Bulijain is használja a Launchpadet, mint mondja, nem azért, hogy ezzel villogjon, hanem így igazán tud improvizálni, az adott helyzetnek megfelelően variálni a zenéjét. (Egyébként úgy látja, Európában az emberek sokkal vonalasabbak: azt a stílust kell játszani nekik, ami miatt ebbe a buliba jöttek, semmi mást. Ezzel szemben Amerikában nagyon nyitott a közönség, egy fellépés közepén tempót lehet váltani vagy éppen bedobni egy drum and bass-számot.) Újabb és újabb remixeket készít, és a saját számaival is komoly sikereket ér el. Olyanokhoz is eljut, akik amúgy nem hallgatnak elektronikus zenét: a Finale például az NBC sportműsorait hirdető reklámban szerepelt az olimpia alatt.

Madeon nem tartja magát csodagyereknek; ebben az interjúban inkább azt hangsúlyozza, hogy mennyi munka van a zenéiben. Heteket tölt azzal, hogy kitalálja, egyáltalán mit akar csinálni, aztán mindent a legapróbb részletekig kidolgoz. Alaposan tanulmányozza azt is, hogyan épülnek fel a sikeres popdalok. Hiába, hogy 18 évesen hatalmas sztár, ideje nagy részét a számítógép előtt tölti. "Munka, alvás, társaság - a három közül kettőt kell választanod" - vallja, úgyhogy nem igazán jár el otthonról. A sulit is abbahagyta szülei jóváhagyásával - de óva int mindenkit attól, hogy azt gondolja az ő példáján felbuzdulva, hogy "hagyd ott a sulit, és sikeres DJ lesz belőled!".

Ilyen kezdet után természetesen mindenki nagy jövőt jósol Madeonnak. Az előbb említett interjúban, 2011-ben arról mesélt ábrándozva, hogy szívesen csinálna Lady Gagával egy "nagyon bizarr" lemezt - és láss csodát, Hollandiában nemrég összefutottak, úgyhogy rögtön el is indult a spekuláció, mi lesz ebből. Érettebben gondolkodik a zenészi karrierről, mint sok idősebb pályatársa. "Hosszú távon kockázatos egyetlen stílus mellett elkötelezned magad, mert lehet, hogy az rövid életű divatnak bizonyul. Úgyhogy mostanában különböző, nem elektronikus zenei együttesek mellett végzek produceri munkát, nagyon jól szórakozom közben" - nyilatkozta. Arról is van elképzelése, hogyan lehet elérni, hogy az elektronikus zene divatja ne legyen rövid fellángolás: "Nagyon fontos, hogy minél szorosabb legyen a kapcsolat az előadó és a közönség között." Szerinte például jó lenne, ha az eddigieknél is látványosabb fényshow lenne a bulikon.

Porter Robinson

A most húszéves Porter Robinson is a szüleivel lakik még a Chapell Hill nevű kis egyetemi városban, North Carolina államban, és az ő karrierje is 2010-ben indult meg viharos gyorsasággal. Bár minden adandó alkalommal hangsúlyozza, hogy akkor már hosszú évek óta zenélt: 12 évesen nagy videojáték-rajongó volt, és a Dance Dance Revolution nevű játékban hallott először elektronikus zenét. Azóta is csak ez érdekli, semmilyen más stílus nem izgatta fel soha. Szerinte nem véletlen, hogy olyan kevés a fiatal dance-sztár: ebben a műfajban ugyanis nem (vagy csak nagyon ritkán) csinálják meg az előadókat a lemezcégek, itt mindent magadnak kell elérned; ellenben majdhogynem "bármelyik szexi 19 éves csajból lehet popsztárt csinálni, ha egy kicsit tud énekelni" - nyilatkozta. Amúgy ő olyan nagyon nem is vágyott arra, hogy zenész legyen, "egyszerűen csak ebben voltam a legjobb".

Annyira, hogy első komolyabb megjelenése, a 2010-es Say My Name rögtön elképesztő sikert aratott, Tiësto, Paul Van Dyk, David Guetta is játszotta - mindezt úgy, hogy Robinson még soha nem járt egyetlen klubban sem, amikor írta. Egy nappal első saját DJ-fellépése előtt látta először élőben, hogy mégis hogyan megy ez. Később Skrillexnek megtetszett egy remixe, chatelni kezdtek, amiből néhány közös fellépés lett, ezekből meg közös turné; valamint szerződés a dubstepkirály OWSLA nevű lemezcégével. Tiësto is elvitte turnézni (az alábbi mini-dokumentumfilm erről készült, Robinson több száma megszólal benne), azóta pedig a legnagyobb fesztiválok kiemelt előadója. Eközben Madeonnal ellentétben befejezte a középiskolát: "a hétvégén játszottam, tömegek üvöltötték a nevemet - hét közben meg egy tök normális csávó voltam a suliban".

Kezdetben saját bevallása szerint nyálas Eurodance-számokat írt a gépén, aztán felfedezte a basszusnehéz zenéket. Nem igazán a groove-ok érdeklik, hanem inkább a hatalmas fokozások és nagy csúcspontok. Minden méltatója kiemeli egyedi hangzását, amiben az electro-house dallamai és energiái a dubstep bombasztikus megoldásaival és a trance érzelmességével találkoznak. Legutóbbi száma már ez utóbbi elemre koncentrál, elhagyja a dubstepes vonásokat. Mégpedig jól átgondolt terv alapján: "Mindig figyelem a közönség reakcióját, és úgy látom, hogy mostanában a minimalista sokkolás hat nagyon. Viszont - főleg itt Amerikában - sokkal kevesebben foglalkoznak a nagyon érzelmes zenével, amitől libabőrös lesz a hallgató." Szerinte a trance lesz a következő nagy trend, és "sokkal jobb a többiek előtt járni, mintsem követni őket", úgyhogy szeretne a változás élére állni.

Porter Robinson többször kifejezte a megvetését a popzene "elitista lenézésével" szemben. Készített hivatalos remixet Lady Gagának és Aviciinek - viszont meglepő módon azt visszautasította, hogy Katy Perryvel dolgozzon a slágergyárban. Egyrészt úgy látja, hogy ezzel tuti lerombolná a hitelességét; másrészt nem is érdekli az egész, és "azt szeretném csinálni, amit szeretek." Így is keres épp elég pénzt - bár részleteket nem árult el erről, mondván: "Azt hiszem, az apám nem örülne, ha erről a nyilvánosság előtt beszélnék."

Zedd

Az "új generáció" legtöbbet emlegetett triászán belül Zedd a legidősebb: most szeptember elején lett 23 éves. A német (ezen belül a Kaiserslautern nevű, Frankfurthoz közeli városból származó) Anton Zaslavski karrierje kicsit másként indult, mint fiatalabb társaié. Szülei zenészek, ő maga négyéves korában kezdett zongorázni, hatévesen már dalokat írt, 12 éves korától pedig dobol, azóta játszott fifikás metált vagy poszt-hardcore-t a Dioramic nevű zenekarban. Bár rockzenészként már megismerkedett a stúdiómunka rejtelmeivel, viszonylag későn (mármint a többiekhez képest) kattant rá az elektronikus zenére. A stúdióban, ahol a dobokat vette fel, belefutott a Justice 2007-es bemutatkozó lemezébe, ennek hatására kezdett aztán electro-house-t írni. Az első sikerek 2010-ben jöttek: megnyert két remixversenyt is (Fatboy Slim, Armand Van Helden: utóbbit nem is ismerte korábban, nem is nagyon tetszett neki).

Ezután megjelentetett egy elég sikeres számot, de a következő nagy lépés nem ez volt, hanem egy enyhén kapatos estén következett el: a MySpace-en látta, hogy Deadmau5 kirakott egy számot egy bizonyos Skrillextől; Anton fellelkesült, úgy gondolta, hogy különbözik minden mástól, amit az elektronikus tánczenében akkoriban hallott. Ezt meg is írta neki (szintén a MySpace-en), és elküldte egy számát, amit akkor a legjobbnak gondolt. Mire Skrillex öt percen belül válaszolt, hogy az aznap esti fellépésén szeretné ezt lejátszani. Majd jött tőle több remixfelkérés, közte egy elég hirtelen: Zeddnek három nap alatt el kellett készítenie egy remixet a Scary Monsters And Nice Sprites című számból. Ez aztán meg is jelent a hasoncímű, bombasikert arató EP-n. Zedd turnézott Skrillexszel és Deadmau5-szal, mindkettejük kiadójánál jelentetett meg zenéket; készülő nagylemezét pedig októberben egy nagy kiadó, az Interscope gondozza majd. Már itt jött ki nyáron a Spectrum, alább látható klipjében egyébként Derek Magyar a férfi főszereplő.

Innen is van feljebb: a popsztárok világa - és Zedd ezt is kóstolgatja. Nemcsak hogy olyanoknak készített hivatalos remixeket, mint a Black Eyed Peas, Diddy stb., de többeknek írt már "rendes" számhoz alapokat - azt nem árulja el, hogy kinek. Talán Lady Gagának is fog, ám ezt sem erősítették meg hivatalosan; viszont az énekesnő "teljesen rá van indulva", mármint zeneileg. Az biztos, hogy Zedd remixet készített neki, valamint jelenlegi turnéján Ázsiában fellépett előtte. "Oké, játszottam Deadmau5-szal és Skrillexszel, de nemcsak az volt a különbség, hogy itt 50-60 ezer ember előtt kellett zenélnem, hanem az is, hogy ők soha nem hallották még a nevem - sőt talán még a Levelst [az utóbbi idők egyik legnagyobb elektronikus zenei slágerét] sem" - mondta erről. Korábban metálzenekarával Európában turnézott, összesen 888 darab lemezt adtak el, ezt mondta legalábbis a New York Timesnak. Továbbá azt, hogy akkor "az emberek csak álltak, és azt figyelték, hogy mibe lehet belekötni. Ha viszont DJ-zel, akkor az elejétől a végéig meg vannak őrülve. Szóval mondhatsz a DJ-kről, amit csak akarsz, az biztos, hogy a közönségük energiája jelenleg jóval magasabb, mint a rockzenekaroké."

Zedd zenéjével kapcsolatban is gyakran előkerül, hogy a legapróbb részletekig kidolgozott, átgondolt. Sok szó esik klasszikus képzettségéről is. Augusztusban az említett Spectrumból kirakott egy rövid zongorás verziót, a Facebookon ezzel a kommentárral kísérve: "na tessék, itt 'nyomogatom a gombokat'". (Ezzel a Deadmau5 által elindított "gombnyomogatók vagy zenészek" vitára utalt, amiről bővebben itt írtunk.) Egy interjúban azt mondta, hogy zenei képzettségének, illetve rockos hátterének köszönhető, hogy elsősorban dalokban és nem "számokban" gondolkodik, és a dallamok, akkordok a legfontosabbak számára (ahogy mondja: a "zenei" elemek), míg sok producer inkább az ütemekre és a hangzásra koncentrál. Neki pedig az a célja, hogy akár 20 vagy 50 év múlva is meg lehessen hallgatni készülő nagylemezét. Ezt pedig úgy lehet elérni, ha jó a zene - míg ha "a klubokban legjobban ható hangzásra törekszel, akkor az most ütni fog, de öt év múlva már jobb, hatékonyabb hangzások lesznek".