Miért éppen Presser Gábor?

Presser Gábor és Bródy János beszélget a negyedik alkalommal megrendezett magyar dal napja sajtótájékoztatóján
Vágólapra másolva!
Az idén először és utoljára nyilvános, hogyan díjazza a zeneszerzőket és dalszövegírókat a saját jogvédő egyesületük alapítványa. Miért Presser és Bródy kapja a legtöbbet a könnyűzenei szerzők közül? Miért nem kap egy fillért sem Nagy Feró vagy Szikora Róbert? Támogatja-e a szakma a fiatalokat, és ha igen, hogyan? Van-e bárki másnak köze hozzá, hogyan osztják el a jogdíjaikat a szerzők?
Vágólapra másolva!

Az Artisjus által alapított, ám attól függetlenül működő Artisjus Zenei Alapítvány "civil kultúratámogató szervezetként" határozza meg magát, és többféle támogatást nyújt a szerzőknek. Az évente 500 milliós nagyságrendű összeggel gazdálkodó alapítvány a premizálási alapjából évente részesít járadékszerű támogatásban zeneszerzőket és dalszövegírókat, akik listáját most először tette fel a honlapjára. A névsor kisebb indulatokat is kiváltott, zenészkörökben és internetes fórumokon egyaránt. Az alapítványt az idén jogszabály kötelezte arra, hogy hozza nyilvánosságra a listát, amelyben kisebbségben vannak a könnyűzenei szerzők - ám a komolyabb érdeklődést ők váltották ki.

A sorban milliós összegek éppúgy szerepelnek, mint tízezres nagyságrendű támogatások, és megtalálható rajta a magyar popélet számos ismert szereplője. Közülük a legnagyobb (hárommillió forint feletti) támogatásban Presser Gábor, Bródy János és Sztevanovity Dusán részesültek, de milliós összeg szerepel a magyar pop-rock számos egyéb, intézménynek számító neve mellett is, Demjén Ferenctől Dés Lászlón át Bereményi Gézáig vagy Szörényi Leventéig. Ugyanakkor meglepő hiányzók is vannak: Nagy Feró, Kóbor János, Benkő László, Szikora Róbert vagy Slamovits István és Pataky Attila nevét is hiába kerestük, pedig ők nemcsak előadóként ismertek. A fiatalabb generációt ebben a táborban csak Lovasi András képviseli, és a kisebb összegben részesülők között is csak az övénél eggyel fiatalabb korosztályt találjuk: a Kardos-Horváth János, Tariska Szabolcs vagy Bérczesi Róbert fémjelezte harmincas nemzedék látható főként. (Egyébként először egy olyan táblázat került nyilvánosságra, amelyen nem szerepelt az összes támogatott, hanem csak azok, akik már fel is vették a pénzt, ami további értetlenséget okozott. Az alapítvány azóta korrigálta a hibát, már a teljes névsor olvasható a honlapon.)

Nem állami pénzből, saját erőből

Az indoklás szerint a kuratórium évente "prémiumban részesíti azokat a folyamatosan és színvonalasan alkotó zeneszerzőket és szövegírókat, akiknek műveit bemutatják, illetve gyakran játsszák, továbbá a szakma és a műfajuk iránt érdeklődők körében széles körű elismerést váltottak ki", ráadásul az indoklások szerint mindezt a szolidaritás elve alapján teszi. Az indulatokat az váltja ki, hogy az említett zeneszerzők és szövegírók többsége abból a körből kerül ki, amely amúgy is sikeres. Többen is azzal érveltek, a legtöbb támogatásban részesülők amúgy is folyamatosan jelen vannak a médiában, ráadásul akkor voltak a legsikeresebbek, amikor még komoly lemezeladásokra is számíthattak. Ezzel szemben a tényleg csak pár éve pályán lévő zenészek sérelmezik, hogy amúgy is nehezebb helyzetben vannak a ma már egyáltalán nem létező lemezeladások miatt, és a saját érdekvédelmi szervezetükként is működő szerzői testület sem feltétlenül őket segíti.

"Az alapítvány forrása a nyilvános előadási és sugárzási jogdíjak tíz százaléka, azaz összes jogdíjuk kb. hat százaléka, amelyről a szerzők közösségi célok érdekében maguk lemondtak" - mondta a Quartnak Victor Máté, az Artisjus elnöke (az év elején megjelent interjúnkban is sok szó esett az alapítványról). Ez az összeg az utóbbi években rendre 500 millió forint felett volt. "Saját jövedelmükről lévén szó, persze a felhasználás szempontjait, módját is - választott testületeik útján - maguk határozták meg" - magyarázta Victor. Az alapítvány alapító okiratában meghatározott célok között megtalálható a zeneszerzők, szövegírók támogatásán kívül a magyar zenei repertoár közönséghez juttatásának támogatása, illetve zenét tanuló diákok és tanáraik támogatása is. Victor Máté elmondta, több európai országban van hasonló gyakorlat; mi több, nemzetközi szerződések alapján a külföldi előadók nálunk keletkezett jogdíjaiból a magyar Artisjus Zenei Alapítvány kapja a fent említett részt (és fordítva: a magyar előadók esetleges külföldi jogdíjainak bizonyos hányadából kinti előadókat támogatnak).

Az Artisjus elnöke külön kiemelte, az alapítványi támogatások "ritka példáját adták annak, hogy nem állami pénzből, hanem egy szakmai, hivatásbeli közösség saját erejéből is lehet kulturális ügyeket anyagilag támogatni". A fiatalok kapcsán felhívta a figyelmet az "egyedi támogatás" lehetőségére, amely elsősorban "épp a fiatalokat érte, hiszen ebből kaptak segítséget hangfelvétel-készítéshez, lemezkiadáshoz, fellépéshez. Ebből kaptak támogatást fontosabb külföldi turnékhoz."

Az egyedi támogatásban részesülő előadók és szervezetek listája is megtalálható az interneten. A táblázatból számunkra nem rajzolódik ki egységes támogatási politika. A Magyar Dal Napja megrendezésére két részletben megítélt 1,5 millió forinton kívül 100-200 ezres tételeket, esetenként még kevesebbet kapnak pályakezdő és befutott zenekarok külföldi turnékra vagy hazai klubkoncertekre, lemezfelvételre, klipforgatásra. A támogatásra érdemesek között egyaránt ott van a Záray Márta-Vámosi János emlékkoncert, a külföldön turnézó Qualitons és Trottel, illetve olyan különböző előadók, mint Tóth Evelin, a Zagar, a Mantra Porno és a Kaláka, a Superbutt és Binder Károly; valamint sok pályakezdő, legfeljebb a maga műfajában ismert együttes. Könnyen az az érzésünk támadhat a lista láttán, hogy a támogatásokat inkább az határozza meg, ki az, aki egyáltalán tud a pályázatról.

Tóth Péter Benjamin, az Artisjus kommunikációs igazgatója erről a Quartnak elmondta, míg korábban az volt a törekvés, hogy a lehető legszélesebb kört támogassák, az utóbbi két-három évben annyira megnőtt a pályázók száma, hogy felmerült, módosítsák az elvet - ám erre már nem kerül sor az összeg NKA-hoz kerülése miatt (lásd lejjebb).

Az ifjabb szerzők sajnálták az idejüket

Victor Máté szerint "mivel ebben a történetben egyetlen állami fillér nincs, úgy gondolom, a személyeket érintő konkrét döntések magyarázata nem tartozik a széles nyilvánosságra". Hozzátette, hogy "a problémákat az egyesület belső fórumain az érintettek felvethetik." Ennek ellenére ő is úgy gondolja, hogy "a fenti lista így indoklás és magyarázat nélkül valóban csak az irigység felébresztésére jó". Ha tehát a konkrét szempontokat nem is tudhattuk meg, az elnök azért ismertette a támogatások folyamatát. Eszerint a szerzők rendszeresen rotálódó, előkészítő bizottságai "évről évre átnézték az összes kolléga aktuális munkáját, egyenként megvitatták, megítélték". E bizottságok véleménye alapján aztán a végső döntést az előadóművészekből, tehát nem érintett szerzőkből álló kuratórium hozta meg (elnöke Lakatos György fagottművész, további tagjai Kovács László, Csengery Adrienn, Toldy Mária és Koncz Zsuzsa), a juttatások mértékének alapja pedig egy évenként módosuló pontozásos rendszer volt, amelyen az egyes szerzők felfelé vagy éppen lefelé araszoltak. Victor Máté szerint külön súlyt fektettek a fiatalításra, ám sajnos "az ifjabb szerzők - akik többnyire előadók is - oly elfoglaltak voltak (vagy egyszerűen sajnálták az idejüket), hogy nem tudtak napokat áldozni kollégák műveinek értékelésére, végigtárgyalására. A bizottsági munkát kerülték."

Az általunk hozzáférhető adatok alapján az előkészítő bizottságok közül legutóbb a szövegírói előkészítő bizottság elnöke Bródy János volt, tagjai Bereményi Géza, Fábri Péter, Fodor Ákos, Horváth Attila, Kiss Tibor, Müller Péter, Szabó Ágnes, Sztevanovity Dusán, míg a könnyűzenei előkészítő bizottságot Wolf Péter vezette, további tagjai Gryllus Dániel, Fekete Kovács Kornél, Hrutka Róbert, László Attila, Lerch István, Malek Miklós, Nagy János, Pejtsik Péter, Presser Gábor, Rakonczai Viktor és Zsoldos Béla voltak. Ők mind megtalálhatók a támogatottak listájában (változó nagyságú összegekkel), míg ahogy fentebb is írtuk, van néhány meghatározónak nevezhető szerző vagy szövegíró a magyar könnyűzenében, akiket hiába kerestünk.

A támogatás elvei között egyébként az is szerepel, hogy az Artisjus mint a szerzők egyesülete elsősorban a szerzői tevékenységet díjazza, így azt a kérdést is felteszi, hogy a dalok az előadó személyétől függetlenül is megélnek, megélnének-e - amit a popzenében különösen nehéz megállapítani, hiszen a szerzők és előadók nemcsak hogy gyakran ugyanazok a személyek, hanem egyes dalok nagyon szorosan kötődhetnek az előadó énekeshez. Itt meg kell jegyezni, hogy nemcsak a szerzőket képviselő Artisjus, hanem az Előadóművészi Jogvédő Iroda (EJI) is hasonló elvek szerint, "az előadóművészek szociális, szakmai és közösségi céljait szolgáló" támogatásként osztja a hozzá befolyó jogdíjak egy részét. Az EJI nyilvánosságra hozott listája azonban a teljes neveket nem, csak a monogramokat tartalmazza, így nem tudhatjuk, hogy a szerzőként nem premizált Nagy Feró előadóként kap-e ott külön támogatást, csak annyit, hogy egy bizonyos N. F. biztosan.

Ezentúl az NKA-ra lehet haragudni

Victor Máté érvelésének veleje az, hogy a szerzők önkéntesen megbízzák az Artisjust, hogy beszedje a magánjogi járandóságukat, és annak egy részéről önkéntesen, választott testületük útján lemondanak. Az is tény ugyanakkor, hogy a szerzők (egyelőre) nem választhatnak mást, mint az Artisjust, ami az önkéntességet némiképpen árnyalja. Jelenleg a jogszabályok lehetőséget adnak rá, hogy új jogkezelő szervezet is létrejöjjön, de erről még februárban Victor Máté azt mondta, hogy "nagyon speciális terület, ezt nem nagyon lehet ilyen partizán módon, több párhuzamos szervezettel jól megoldani". Egyelőre csak pletykákat hallottunk arról, hogy lehet, hogy egyesek készülnek közös jogkezelő alapítására. Illetve, ha csak évek múlva is, de további átalakulásokat hozhat a közös jogkezelésben az Európai Unió törekvése, hogy átláthatóbb, egyes nagyobb központokra épülő rendszert hozzon létre, úgy, hogy közben a kis országok piacát is védje - erről bővebben itt írtunk.

A szerzőknek tehát egyelőre marad az Artisjus és az alapítvány, amelynek fokozatos reformjára, korszerűsítésére Victor Máté szerint felmerült az igény a szervezeten belül is, ám az idén mindezek okafogyottá váltak: a szerzői jogi törvény 2012. január 1-jével életbe lépett módosítása után a közös jogkezelők (köztük az Artisjus) kulturális célú támogatást saját eljárásukban ezentúl nem nyújthatnak, hanem csak a Nemzeti Kulturális Alapon keresztül. Vagyis ez a fenti lista volt az utolsó, amelyet még az Artisjus Alapítvány által támogatottakat tartalmazta, a 2012-ben befolyt jogdíjakból támogatásért, ösztöndíjért már csak az NKA-n keresztül lehet majd pályázni. Ahogy Victor Máté fogalmazott: "Ezentúl lehet majd haragudni az NKA-ra."