Miért utálja mindenki Chris Brownt?

Út a csúcsról a gödör mélyére

Chris Brown az előző évtized egyik legnagyobb új sztárja volt Amerikában: tizenhét évesen jelent meg az első lemeze 2005-ben, ő pedig utána is egymás után gyártotta a futószalagon készült slágereket, és komoly tábora gyűlt össze, főleg tizenéves lányokból. Egészen 2009. február 8-ig senkinek nem volt vele komolyabb baja, aztán minden megváltozott. Amikor bejárták az internetet a Rihanna összevert arcáról készült képek, nyilvánvaló volt, hogy elképesztően nehéz lesz Brown imidzsét helyreállítani. Népszerű már az eset után sem volt, arra azonban kevesen számítottak, hogy az énekes ilyen kitartó munkával küzdi le magát a leggyűlöltebb hírességek közé.

Az egyetlen logikus útnak az tűnt, hogy Brown nyilvánosan bocsánatot kér, és meggyőzi a közvéleményt arról, hogy őszintén sajnálja a történteket, és mindenkit biztosít arról, hogy jobb útra tér. Ehhez képest három héttel az eset után arról jelentek meg képek, hogy vidáman jet skizik, az első bírósági tárgyaláson ártatlannak vallotta magát, és végül két hónappal később ismerte csak el a bűnösségét, amikor a bíróság felfüggesztett börtönbüntetésre, valamint közmunkára ítélte. Az ítéletet sokan túl enyhének találták.

Egy hónappal később aztán egy videóban nyilvánosan is bocsánatot kért - csakhogy a videón inkább úgy tűnt, mint aki felmond egy PR-szöveget, nem pedig úgy, mint aki komolyan is gondolja, amit mond. "Nem azért nem szeretjük Chris Brownt, mert megvert egy nőt. Azért nem szeretjük, mert totálisan képtelennek tűnik arra, hogy valódi bűntudatot mutasson a történtek miatt. A viselkedése miatt ő testesíti meg a 'sajnálom, de igazából annyira nem is' korszakot, amiben élünk" - indokolta Brown megítélését a Huffington Post jegyzetírója.

Miért ellenszenves Brown?

És miközben Brown megbánása nem tűnt hitelesnek, a személyisége addig ismeretlen oldalát is megmutatta. Az első nagyobb botrány a Good Morning America című tévéműsorban történt két éve, ahol az énekes dührohamot kapott, miután folyton Rihannáról kérdezték, és a riport után letépte az ingét, félmeztelenül üvöltözött, betörte az öltözője ablakát, és kiviharzott az épületből. Tavaly februárban kitépte egy rajongója kezéből az iPhone-ját, amikor az lefotózta volna, és elhajtott a telefonnal, nyáron pedig Drake-kel és barátaival keveredett verekedésbe egy New York-i bárban.

A zidén is megvolt már a szokásos Chris Brown-botrány: ezúttal Frank Oceannel szólalkozott össze egy parkolóhely miatt, a vita verekedésbe torkollott. Mindeközben Brown a Twitteren is egy arrogáns bunkó benyomását kelti: sorozatban keveredik konfliktusokba, melyek hol azzal zárulnak, hogy dühében törli magát a Twitterről, hol pedig azzal, hogy mentegetőznie kell az állítólagos homofób megjegyzései miatt. Láthatóan nehezen viseli a kemény munkával kivívott első számú közellenség státust, és inkább megsértődik. Tavaly három év után újra meghívták a Grammy-díjkiosztóra, a győzelmét pedig úgy ünnepelte, hogy a Twitteren kollektíve mindenkit elküldött az anyjába.

Még ezekhez képest is sikerült azonban mindenkit meglepnie, amikor tavaly ősszel egy összevert női arcot tetováltatott a nyakára. Mintha Brown tudatosan rájátszana a popzene intrikusának szerepére - egyre többen is vannak, akik már tudatos PR-stratégiát vélnek felfedezni Brown cselekedetei mögött, és ennek megfelelően az énekesnek mindegy, miért, csak írjanak, beszéljenek róla minél többet. Volt, aki már a fent említett, tévéstúdiós botrány után is felvetette, hogy milyen érdekes, Brown pont az új lemeze megjelenésekor kapott dührohamot - pláne, hogy Kanye West már fél évvel korábban eljátszotta ugyanezt. Azt pedig már korábban, az új Rihanna-lemez megjelenésekor megírtuk, hogy mind az énekesnő, mind pedig Brown számára az egész verés téma most már csak egy újabb eszköz a publicitás érdekében, amit egyáltalán nem szégyellnek kihasználni. Közös számukban például arról énekelnek, hogy "csináljuk a Lexusban", ami különösen ízetlen utalás annak fényében, hogy arra a bizonyos verésre is Brown autójában került sor.

Brownnak ez az imidzse ráadásul tökéletesen alkalmas arra, hogy még szorosabbra zárja sorait az énekest követő fanatikus rajongótábor. A főleg amerikai, fekete, tizenéves lányokból álló Team Breezy (a Breezy Brown beceneve) az egyik legvérmesebb tábor, tele igazi megszállottakkal, akik ezerszámra küldenek halálos fenyegetéseket mindenkinek, akivel Brown éppen összebalhézik a Twitteren, és ugyanott büszkén vállalják, hogy Rihanna megérdemelte, amit kapott. Ilyen rajongókkal a háta mögött az ember valóban könnyen elveszítheti a kapcsolatát a realitással, és hajlamos azt gondolni, hogy mindenki, aki kritikát fogalmaz meg vele szemben, valójában csak irigykedik. Márpedig irigykedni lehet is mire, hiszen minden hisztéria ellenére Brown jelenleg is az egyik legfelkapottabb popsztár Amerikában.

Miért pont ő?

Nagyon is helyénvaló felvetés azonban az, hogy nem Chris Brown az egyetlen balhés popsztár a világon, sőt, kapásból sorolhatnánk a nála sokkal nagyobb botrányhősöket. Vagy épp azokat a legendás zenészeket, akik általában pofonokkal intézték el a feleségükkel/barátnőjükkel támadt nézeteltéréseket: John Lennon, Axl Rose, Miles Davis, James Brown, Ike Turner - mind-mind megbecsült tagjai a pop-rock panteonjának, és ritkán szokták emlegetni a nőverést velük kapcsolatban, nem is beszélve a barátnőjét agyonszúró Sid Viciousről. Pedig vannak köztük feketék is, ami eleve kizárja a rasszizmus vádját.

A Gawker szerint például a Rihanna szétvert arcáról készült fotó csinált közellenséget Brownból: "A fotó a nők elleni erőszak történetének messze legnagyobb publicitást kapó képe. Az emberek hallottak horrorsztorikat arról, hogy Charlie Sheen miket művelt az áldozataival, és látták a megfilmesített változatát annak, hogy miket művelt Ike Turner Tinával. De ez a kép - Rihanna bevérzett, feldagadt, könnyes arcáról - nemcsak tanúvallomás egy válóperben, és nem is igaz történet alapján íródott, hollywoodi sztárok által eljátszott dráma, hanem a kendőzetlen, megkérdőjelezhetetlen valóság, és ez lobbantotta lángra a Chris Brown ellen fellángolt gyűlöletet" - fogalmaz a Gawker szerzője. Nem tesz jót Brownnak az internet sem, ahol amolyan össznépi sport lett őt utálni, és ugyanott a legkisebb ballépéséről is egyből bejárják a hírek a világot.

Ugyancsak ellene dolgozik minden, amit fentebb felsoroltunk: az, hogy minden egyes kisebb-nagyobb botrányával csak alátámasztja a róla kialakult, felettébb kedvezőtlen képet. A Gawker citálja Bill Murray példáját, aki korábban bántalmazta volt feleségét, de mivel sosincs semmilyen botránya, senkinek sem ez jut róla eszébe, ellentétben Brownnal. A Team Breezy és az elvakult rajongók szerepe sem elhanyagolandó: míg a nőverés miatt elítélt egyéb sztárok nem rendelkeznek saját táborral, akik napról napra tovább gerjesztenék és életben tartanák a vitát, addig Amerikában tinédzserek ezrei foglalnak állást naponta Chris Brownról pró és kontra.

Aztán ott vannak az olyan, kevésbé ismert zenészek, akik szintén nőket bántalmaztak a közelmúltban: a Screeching Weasel nevű punkzenekar énekese egy koncerten pofozott meg két nőt is, de a retorzió mindössze annyi volt, hogy a zenekar többi tagja kilépett az együttesből. A Surfer Blood nevű indie rock zenekar énekese, John Paul Pitts a barátnőjét verte meg, eljárás is indult ellene, ám az együttes lemezéről készült kritikák általában meg sem említik ezt, miközben Brownról nehéz olyan cikket találni, ahol szóba sem kerül az ügye - emlegetik fel néhányan, ám ők mintha elfelejtenék azt, hogy alig ismert zenészekről van szó, akiknek a szerelmi életével nincs tele a sajtó.

Ezzel szemben Brown és Rihanna ismételten összekötik a sorsukat, románcuk már lassan egy éve a bulvároldalak egyik kedvenc témája, és most, hogy immár hivatalosan is együtt vannak, borítékolható, hogy a téma még hosszú ideig címlapon fog maradni. Úgyhogy lehet igazságtalanságot és rasszizmust emlegetni, de eddig maga Brown volt a legfőbb oka annak, hogy ilyen sokan szeretik őt utálni. Most viszont kapott még egy lehetőséget a sorstól, noha a közelmúlt eseményei alapján joggal hihetjük, valószínűleg ő maga érzi a legkevésbé, hogy bármi probléma is volna vele.