A fény a város szélén - a Local Natives új lemeze

A Local Natives jól beharangozott bemutatkozását követően adta ki második albumát. A Hummingbird pont akkor jelent meg, amikor a megtépázott Los Angeles-i zenekart, amely időközben átköltözött New Yorkba, már majdnem elfelejtettük. De mennyire nyomta rá a bélyegét a lemezre a környezetváltozás és sikerült-e végre kilépni a Grizzly Bear-Fleet Foxes tengely árnyékából?

Local NativesInfectious2013

2010 májusában, a korábban szebb napokat látott WAN2-nak köszönhetően ismerkedtem meg egy csajjal. Az ő egyik kedvenc szokása volt, hogy furcsa, hóbortos klipeket küldött, amelyek megosztásával valószínűleg minden nap egy évre előre letudta a jócselekedet adagját. Így került a képbe nálam a Local Natives World News-ának a klipje a feltűnően boldogan ugráló embereivel és a maga Vampire Weekendes zenei beütésével.

Az egy évvel korábbi SXSW-t követő sajtóhype ekkorra már alábbhagyott a zenekar körül. A teljesen saját kiadású Gorilla Manor azonban összességében nem volt rossz első próbálkozás (kritikánk itt). Egy kellemes indie-folk pop album volt maga nemében, de közel sem nevezhettük eredetinek, a végére pedig kifulladt. Ennek ellenére ők lettek a Grizzly Bear napos kistestvére, néhol Arcade Fire-szerű vonósokkal tarkított, himnikus poppal átszőve. A legfőbb kérdés mégis az maradt, hogy második nekirugaszkodásra képesek lesznek-e valami egyedibbet alkotni?

Mielőtt azonban minderre rátérnénk, fontos megjegyezni, hogy a két lemez között eltelt idő nem telt könnyen a zenekar számára. Miközben Los Angelesből New Yorkba költöztek, basszusgitárosuk kilépett és sajnálatos családi tragédiák érték őket. Ezek az események pedig pont azt a tavaszias lendületet ásták alá, amely első alkalommal szerethetővé tette őket. Hangzásuk és dalszövegeik (melyek mostanra főleg az egymástól való elidegenedésről és a halálról szólnak) mellett a két előfutár, a Breakers és a Heavy Feet bizarr klipjeinek képi világán is érezhető volt, hogy a napos nyugati oldalt a borúsabb, sötétebb keleti part váltotta fel.

A lemez első fele mindezek ellenére olyan, mintha korábban valahol már hallottuk volna. A közel tökéletes You and I akár egy Grizzly Bear lemezt is felvezethetne, miközben az "In all this light / All I feel is dark" sorával kellően felkészít arra, hogy mi vár ránk a továbbiakban. Hiába azonban Black Spot nyugtalan kezdése, mely a Three Months finoman tempózó zongoráival és dobjaival teljesedik ki. Igaz, utóbbi számot majdnem hazavágták a Jónsi hangmagasságáig eljutó ének résszel. Minden úgy hat, mintha pár év elteltével ugyanazt az ajándékot kapnánk meg csak más csomagolásban.

A lemezt lezáró három dallal azonban bebizonyították, hogy több van bennük, mint amit eddig mutatni mertek. A produceri munkát elvégző Aaron Dressner (The National) segítségével rendkívül tisztán szóló, egyre kiteljesedőbb dalokat írtak. Ezek közül a legszebb, a Colombia, mellyel mintha elvezette volna őket a fényhez a Staten Island szélére. Ugyan a korábbi da da da aaay-eknek már nyoma sincs, de a Bowery vonalán elindulva ígéretes korszak veheti kezdetét a zenekar életében. A Hummingbirdre így egy olyan hídként kell tekintenünk, amelyen nem lehet visszafordulni, és még az sem kizárt, hogy a túlsó végén a Foals tökéletesre csiszolt, de szerteágazó popja várja a rajta áthaladókat. B-