Vágólapra másolva!
Avicii és sokan mások remixelik a Major Lazert, az eredmény ingyen letölthető. Van vartyogás, hülyéskedés, durvulás és cukiság.
Vágólapra másolva!

A Major Lazer 2009-ben adta ki első nagylemezét (itt írtunk róla színes kritikát), és már az is szép sikert aratott. Azóta pedig Diplo, a projekt egyedül maradt vezetője még a korábbinál is jobban beszivárgott a mainstream popzene legelső vonalába. Beyoncé, Usher, a No Doubt is igénybe vette produceri szolgálatait, hogy csak a legeslegnagyobbakat említsük. Nem túlzás tehát azt mondani, hogy a második Major Lazer-lemezt tényleg komoly várakozás előzi meg. Amikor kiderült, hogy el kell halasztani a Free The Universe megjelenését (a Major Lazer rajzfilmes háttérsztorija szerint a gonosz General Rubbish rabolta el!), Diplo úgy határozott, hogy ingyenes ep-kkel engeszteli ki a szomorú rajongókat. Összesen három Lazer Strikes Back ep jött ki: az első innen tölthető le, a második innen, a harmadik pedig innen. Főként remixek vannak itt, a szuper tavalyi sláger, az Amber Coffman énekesnővel készült Get Free négyet kapott, a Jah No Partial hármat, az Original Don kettőt.

A három ep együtt 12 szám és 56 perc, ennek a nagy része döngölés, szirénázás és vartyogás, electro-house, trap, moombahton és társaik. Ezek közül a legjobb a No Doubt-számból készült Major Lazer-remix (a harmadik ep-n), illetve persze hogy a trap-történelemben fontos szerepet játszó, a második ep-n található Flosstradamus-remix. A sok harsány tánczene között a puhább számok eléggé halaványnak tűnnek; a Blood Diamondsé ilyen és az emberiség egyöntetű meglepetésére Avicii is tökre visszafogta magát. A legjobbak a leginkább kilógó számok. Az elsőről a hülyéskedős, össze-vissza ugráló és tényleg tök vicces Yellow Claw-remix a Get Free-ből (ez hallható alább); a másodikról a Jah No Partial The Reef-féle sötét és reszelős techno-átirata; a harmadikról pedig a CAMO UFOs a klasszikusokhoz visszanyúló jungle-átirata. Azért meg kell hogy mondjam, az egészben a kiemelkedően legjobb Amber Coffman imádnivalóan cuki éneke, amit akár négy remixen keresztül is meg bírtam hallgatni egymás után, anélkül, hogy meguntam volna.