A lemezt utálni fogják, de kapnak cementet - David Yow a Quartnak

David Yow, a Jesus Lizard legendás énekese első szólólemezének kiadására készül; a lelkes rajongók általa készített cementtéglákat is vásárolhattak. A Donaufestivalon beszélgettünk vele a múltról, jövőről, macskákról és a Pixies-szindrómáról. A fesztiválon a Girls Against Boys koncertjén vendégeskedett, valamint bemutatta The Cats című kiállítását (egy kép alább látható). Aztán Budapesten turistáskodott pár napot.

Híres vagy hírhedt vagy a színpadi - vagy éppen színpadon kívüli - akcióidról. Honnan jött ez? Egyszerűen csak felmentél a színpadra, és ez jött ki belőled?

Azok a punkrock-zenekarok ihlettek meg, amiket fiatalkoromban láttam Austinban. The Dicks, Big Boys, Butthole Surfers, ilyenek. Jó volt lemezen is hallgatni őket, de még jobb volt a koncerteket nézni. Azt hiszem, én is csak szórakoztató akartam lenni. De ezt ne úgy értsük, hogy őszintétlen lennék a színpadon vagy ilyesmi.

Milyen volt nagy kiadónál lenni? Lett ebből pénzed?

Ó, igen, vettem egy házat! Egyáltalán nem sajnálom azt az egészet. Pont úgy történt, ahogy vártam. A Capitol szerződtetett minket, amit egy Gary Gersch nevű fickó vezetett akkor. Mondtam neki, hogy nem hiszem, hogy sok lemezt el fogunk adni. Mire ő: "De, David, szerintem meg egy csomó lemezt el fogunk adni." Én meg: "Nagyszerű, már alig várom!" Aztán végül kevesebb lemezt adtunk el, mint néhány, a Touch And Gónál kijött albumból. [A Jesus Lizard működésének nagyobbik része összeforrt a Touch And Go kultikus független kiadóval. Utolsó két albumát jelentette meg major cégnél: Shot, 1996 és Blue, 1998.] Szerintem amúgy a Shot egy jó lemez, de úgy látszik, a rajongóink nem szerették. Meg hát a nagy kiadó nem igazán tudta, hogy mit csináljon velünk.

Gondolom, azt remélték, hogy ti lesztek a következő Nirvana. [A Jesus Lizard 1993-ban kiadott egy közös kislemezt is a Nirvanával.]

Akkoriban minden egyes kiadó a következő Nirvanát kereste, és persze, hogy nem így működik ez a dolog. Nagyon rövidlátó módon álltak az egészhez. A művészet és az üzlet nem igazán illik össze. Előzetesen képtelenség lett volna megjósolni, hogy a Nirvana ilyen nagy lesz. Egyszerűen nincs is értelme: egy tök jó punkrock-zenekar voltak, de hogy a picsába lettek ilyen nagyok? Jó dalaik voltak, fogós dallamaik, Kurt Cobainnek jó hangja. Power punk pop.

Az MTV is nagy szerepet játszott a Nirvana sikerében. Nektek is voltak klipjeitek, azok hogy mentek?

Készítettünk néhányat, de nem igazán játszotta az MTV.

Én úgy emlékszem, talán egyet-kettőt láttam valamikor késő este.

Lehet, hogy itt Európában többet játszották, de Amerikában biztos nem.

Sajnálod ezt?

Leszartam az MTV-t. Nem is értettem, miért kellett videókat csinálnunk. Mi értelme van, ha az MTV úgyse fogja játszani, én meg úgyse szeretem az MTV-t. Inkább ilyen művészi projektek voltak a lemezekhez, hogy megmutassuk, ilyet is tudunk.

Tényleg hallható macska is a szólólemezeden? [David Yow így írta le a Tonight You Look Like A Spider című lemezének születését: "Béreltem egy szaxofont két hónapra, kölcsönvettem néhány gitárt és dobot, feltúrtam a konyhát, megnyomorgattam egy kövér macskát, bökdöstem és döfködtem, és végül ebből kijött az én saját zeném." Ez lesz az első szólólemeze, júniusban jelenik meg.]

Igen, úgy hívják, hogy Rizz Rizz Rizz. Ő volt a kedvenc macskám, nagyon szerettem, már sajnos eltávozott. A második dal elején mondok valamit, aztán Rizz Rizz Rizz nyávog [mutatja, hogyan], és aztán kezdődik csak el a zene. Kicsit olyan az a hang, mintha egy kisbaba sírna, de igazából a macskám az.

1998-ban kezdtél el dolgozni ezeken a számokon, amik a szólólemezeden lesznek. De gondolom, nem folyamatosan írtad ezeket ennyi éven át.

Néha hosszabb időt, mondjuk két hetet töltöttem vele, aztán egy-két hónapra félretettem, aztán egyes számokhoz visszatértem, megváltoztattam, újrahangszereltem őket, ilyesmik. Ha jól emlékszem, 2007-ben fejeztem be. Aztán baromira nem csináltam semmit ezzel az anyaggal. Nem is akartam kiadni. Az Icepac [Mike Patton kiadója] azt mondta, hogy megjelenteti, de aztán kiderült, hogy olyan szarul mennek a cd-k, hogy nem adnak ki ők már semmit, csak a Melvinst és Patton mindenféle cuccait. Úgyhogy aztán egyszerűen csak szartam az egészre. Aztán jött ez a lehetőség a Joyful Noise kiadóval. Egy barátom megjelentetett náluk egy lemezt, ajánlotta őket, beszéltem velük, meghallgatták a lemezemet és mondták, hogy oké, csináljuk. Most meg nagyon lelkes vagyok. 2007 óta csak mp3-ban hallgattam meg ezeket a számokat, és úgy viszonylag okésnak tűntek. Aztán több év kihagyás után meghallgattam az eredeti felvételeket, még 2007 előttről, és annyira sokkal-sokkal jobb volt. Egy csomó mindent lehet hallani, amiről el is feledkeztem, hogy beleraktam. Egy barátom már meg is maszterelte, baromi jól szól. De senkinek nem fog tetszeni. Senkinek.

Pedig azt írtad, hogy "nagyon jó, már ha szereted az ilyet."

Nézd, gondolom vannak olyanok, akik ismerik a Scratch Acidet és a Jesus Lizardot, és valami hasonlót várnak. Hát egyáltalán nem olyan.

Ez már eléggé nyilvánvaló lett az első számból, amit meg lehet hallgatni. [Letölthető innen, ugyanott a lemez külsejét is meg lehet csodálni.]

Sokkal zenekaribb jellegű. Van egy szám, a Senator Robinson's Speech, amiben nincs tempó, nincs ütem, nincs hangnem. Nincs mögötte semmi ilyen zeneelméleti cucc, és erre igazából eléggé büszke vagyok.

Elég sok őrült és fura deluxe kiadvány van a piacon, de a tiéd kiemelkedik a mezőnyből.

A cementes?

Igen. Honnan jött ez az ötlet?

Nagyon sokat retusáltam fotókat Photoshoppal. Csináltam egy portfoliót a kinyomtatott munkáimnak, és építettem egy kis dobozkát, amiben elvittem megmutatni azoknak, akiktől azt reméltem, hogy alkalmaznak. Aztán csináltam egy nagyobb dobozt is, nehéz is volt is, fura is, fárasztó volt cipelni. Aztán végül csináltam egy interaktív dvd-t, és gondoltam, hogy valami erős prezentáció kéne köré. És ekkor csináltam két cementtéglát. 15*23*24 centisek voltak, az egyikbe fúrtam egy lyukat. Tehát a két cementtégla között volt a dvd, és egy csavar tartotta össze őket. Az egyikbe bele van nyomva, hogy Yow. Végül 30 ilyet csináltam, de ez azért baromi fárasztó. És amikor a Joyful Noise-zal beszélgettünk a lemezről, és kérdezték, hogy van-e valami ötletem egy limitált, különleges kiadványra, akkor ez jutott eszembe. Főleg, hogy a borítón már amúgy is felhasználtam a képét, és még megvan az öntőforma is. Tényleg fárasztó ezeket csinálni, mondjuk napi kettőt vállalok, úgyhogy arra jutottam, hogy akkor legyen ötven darab. És az összes elkelt nyolc óra alatt. Ezen nagyon meglepődtem, kurvára nem gondoltam volna, hogy bárki meg akarja ezt venni. Úgy meg különösen vicces, amit mondtam, hogy nagyon sokan csalódottak lesznek. Most képzeld el, hogy valaki 150 dollárt [34 ezer HUF] fizetett egy lemezért, ami nem tetszik neki. Igaz, hogy kap még két cementtéglát is mellé. [nevet]

Szóval ezt csináltad 1999, a Jesus Lizard feloszlása után?

Igen, a lemezemen dolgoztam és fotókat retusáltam.

Csak mert a zenei világban senki nem tudta, hogy egyáltalán mit csinálsz.

Nem akartam zenélni, elegem volt belőle.

És akkor a Jesus Lizard miért állt össze? [Az újraegyesülés után első koncerten ott voltunk 2009-ben az All Tomorrow's Parties fesztiválon, beszámolónk itt olvasható.]

Az All Tomorrow's Parties iszonyú sok pénzt ajánlott. Engem nem izgatott a dolog, de a többiek mindhárman akarták, és úgy gondoltam, nem lenne tisztességes, ha miattam kellene nemet mondaniuk. És nagyon jó lett, sokkal jobb móka, mint gondoltam volna, és jó volt ismét együtt lógni a többiekkel. Csináltunk vagy negyven koncertet vagy mennyit. Aztán most októberben-novemberben lesznek újabbak Ausztráliában, Japánban, ilyen helyeken.

Akkor ez így lesz, hogy néhány évente turnéztok?

Nagyon remélem, hogy nem fogjuk így elhúzni. Szerintem az szégyenletes volna. Nem akarok beleesni a Pixies-szindrómába. Összeálltak, őrült jó volt, mindenki imádta, úgyhogy csak játszottak tovább, míg végül mindenki beleunt és senki nem ment el a koncertjeikre. Vagy a Slint ugyanezt csinálta, jól kibasztak magukkal. Láttam az első koncertjüket, miután összeálltak, fenomenális volt. De tovább játszottak és játszottak, és végül már szégyenletesen kevés ember előtt. Én nem akarom, hogy ez velünk is megtörténjen.