Egymáshoz ért a talpunk, óriásit nevettünk - Bársony Bálint és Rieger Attila a Quartnak

Bársony Bálint és Rieger Attila, valamint Fenyvesi Ágnes szerzeményét, a Barackfa című dalt választotta a kormány az Összetartozás dalának. Ez fog szólni a nemzeti összetartozás napján, vagyis június 4-én, a trianoni békeszerződés aláírásának évfordulóján. A dal eredetileg a Hangold újra! CD-n, illetve daloskönyvben szerepel, amelynek célja, hogy újabb és újabb gyerekkórusok bevonásával adják elő a számokat, így terjesztve "az együtténeklés és zenélés örömét". Bársony Bálinttal és Rieger Attilával beszélgettünk egymásra lépő talpakról, kommentekről, kottaolvasásról, arról, hogy ciki-e a piros-fehér-zöld, és arról, hogy milyen jó lesz, amikor nem lesz már pénz.

Mit szóltok a reakciókhoz? Számítottatok erre?

Bársony Bálint: Igen, valamilyen szinten lehetett rá számítani, de azért ilyen komoly dolgokra, hogy lopással, hazugsággal vádoljanak, arra nem. Kétféle ember van: aki cselekszik, és aki a fotelből beszél. Bárki csinálhat ilyet, sőt: az lenne a jó, ha több ember is elkezdene hasonló projekteket csinálni, mint a Hangold újra! Hiszen pont ez a cél, hogy elindítsunk olyan folyamatokat, amelyek a gyerekek mai zenei neveltetéséből hiányoznak, és mi heten nem tudjuk lefedni az egész országot. Amit az elmúlt egy hétben kaptunk, az nem nekünk esett rosszul, mert ehhez hozzá vagyunk szokva. Amikor afrofrizurát csináltattam, akkor az volt a baj; amikor kendőt vettem fel, akkor az; amikor a Back II Blackben bundában voltam, akkor az; amikor levágattam a hajam, akkor meg az. Az a legnagyobb probléma a fotelben ülő kommentelőkkel, hogy a gyerekeket bántják meg, akik igazán hisznek ebben az egészben. Az ő álom- és világképüket rombolják szét; azt, amit mondjuk az a 220 gyerek átélt, aki velünk énekelt a lemezbemutató koncerten. Már ott tartunk, hogy a gyerekek írnak nekünk e-maileket, hogy nehogy feladjátok, ne foglalkozzatok ezzel, mert mi ezt szeretnénk folytatni. Vagyis ők, akiknek a legtöbbet szeretnénk segíteni, imádják. Ezért azt szeretném kérni, hogy akiknek nem tetszik, írjanak leveleket nekem, vagy az ügynökségnek, vagy bárhova, ahol a gyerekek nem olvashatják el. Van egy ilyen e-mailcímünk, hogy [email protected], ami egyébként elsősorban arra van, hogy itt várjuk azon kórusok, kórusok, énektanárnők jelentkezését, akik akár egy internetes meghallgatás után szimpatizálnak velünk, hogy vegyék fel velünk a kapcsolatot és akkor tudunk közös koncertet adni.

Rieger Attila: Én néha emlékeztetem magam arra, hogy ami az interneten keresztül eljut hozzám, az egy nagyon kis szelete azoknak az embereknek, akik erről véleményt kifejtenek.

A reakciók tükrében átírnátok valamit? Mondjuk azt a sort, hogy "talpaink egymásra lépnek"?

Bársony Bálint: Nekem nagyon tetszik, hogy ezt felkapták, mert nekem ez a kedvenc sorom. Amikor ezt leírtuk, bennem az fogalmazódott meg, hogy az öcsémmel gyermekkorunkban azt játszottuk, hogy rálépett a lábamra, és így jártunk együtt. Ebből jön ez a kép. A napokban egyébként megtörtént a csoda. A párommal feküdtünk az ágyban éjszaka, és valahogy úgy forgolódtunk, hogy egymásnak háttal feküdtünk, és mindketten begörbítettük a lábunkat. És amikor egymáshoz ért a talpunk, akkor óriásit nevettünk.

Rieger Attila: Meg tényleg azon kell vitatkozni, hogy mekkorára nő egy barackfa - az álmunkban?

Bársony Bálint: El kéne engedni egy kicsit a dolgokat.

Rieger Attila: Nem azért mondom, hogy hozzá mérjem magunkat, de hát Chagall képein repülnek az emberek.

Balra Rieger Attila, jobbra Bársony Bálint Fotó: Pályi Zsófia [origo]

A reakciók után sem bántátok meg egy kicsit sem, hogy odaadtátok ezt a dalt?

Bársony Bálint: Abszolút nem. Magyarország kormánya kiválasztotta a dalunkat, egy nemzeti ünnepen lépünk fel. Ez nekünk nagy megtiszteltetés. Gondold meg: írtunk egy lemezanyagot, eljutott hozzájuk, és azt mondták, hogy ez tetszik. Mondjuk azt, hogy "nem, nem engedjük"?

Tehát nem volt valamiféle pályázat?

Bársony Bálint: Nem, kiválasztották.

Rieger Attila: Bennem azért ott van, hogy egy olyan dologhoz kapcsolódtunk ezzel a dallal, ami megosztja az embereket. Trianon egy komoly, gyászos emléke a magyar nemzetnek, amihez nehéz társítani a dalunkat. Ezt én nem gondoltam át; az volt bennem, hogy a zene el fog jutni emberekhez. De alapvetően azt gondolom, hogy ez egy dal, amibe nem kell belelátni mást.

Bársony Bálint: Amikor megtudtuk, hogy kiválasztották ezt a dalt, felmerült, hogy ez hogyan jön össze a trianoni évfordulóval. Szerintem a minisztérium üzenete az, hogy a gyász egy dolog, de most már nem szomorkodni kéne, hanem valamit tenni, együtt tenni. Ha nem ezt tesszük, akkor megint nem fog történni semmi olyan jellegű változás, elsősorban az emberek lelkében, ami aztán a mindennapokra is kihat. Egyébként függetlenül attól, hogy kétszáz ember generálja ezt az egész marhaságot az interneten, hidd el, hogy egyre jobb irányba haladunk. Látom, hogy fiatalok, egyetemisták költöznek vidékre és kezdenek gazdálkodni, visszatérni a valódi, igaz, régi dolgokhoz. Az interneten ugyanúgy tudnak dolgozni, de az értékek kezdenek egy kicsit visszarendeződni.

Rieger Attila: Egy olyan dolog mellé került ez a dal, ami nagyon megosztja az embereket. És ezáltal maga a dal lett egy olyan préda, vagy eszköz, amin csattannak a dolgok, és erre tényleg valamennyire lehetett is számítani. Azért mi hiszünk ebben a dalban, abban, hogy milyen érzéseket fejez ki. Az más kérdés, hogy ki hogyan értelmezi. Mi már elengedtük, és most mindenki megalkothatja a véleményét. Van, aki azt gondolja, hogy jaj de jó, van, aki azt, hogy "olvassatok még több Pilinszkyt, Radnótit, Adyt!"

Bársony Bálint: Ha valaki ezt mondja, az írjon magának olyan dalt és hallgassa azt. Egyébként meg nézzük meg, hogy Lady Gaga és a többi, a gyerekek által hallgatott világsztár miről énekel.

Rieger Attila: Akkor, amikor kiálltunk a porondra és vállaltuk ezt a dalt, vállaltuk a kritikákat is.

Bársony Bálint: "Szégyenlős ember ne álljon színpadra" - mondta mesterünk, Póka Egon. Ez benne van a pakliban.

Rieger Attila: De tudni kell, hogy ez a dal szeretetből született, egy kis kedves dal, nincs benne semmi olyan dolog, amivel mi megosztani szerettünk volna. Nem kapcsolódik semmilyen felekezethez, vallási vagy politikai nézethez.

Gergely Éva énekesnőt amiatt támadták, hogy a férje államtitkár.

Bársony Bálint: Figyelj, most mit csináljon? Húsz éve énekesnő, komoly popkarrierje volt, színpadon állt sokakkal az Animal Cannibalstől kezdve Deák Bill Gyuláig; négy szólólemezt alkotott meg. Én 17 éves koromban a Roy és Ádámban játszottam vele. Aztán szült két gyereket, és abba akarta hagyni az éneklést. Másfél éve találkoztunk, volt egy koncertünk, együtt énekeltünk, elkezdtünk beszélgetni, hogy lenne-e kedve ebben részt venni. Addig én olyan zenekarokban játszottam, ahol csak férfiak voltak, ezért csak most tapasztaltam, hogy egy női teremtő energia mennyit ad; mennyire máshogy látja a zenét, és micsoda szeretet tud elindulni. Rengeteg szöveget is írt. Egyébként, amikor ez az egész elindult, akkor az Andris [Doncsev András] még nem volt államtitkár. Azért, mert az ő férje egy ilyen pozíciót tölt be, azért ő ne zenéljen?

A Hangold újra! borítója, rajta a piros-fehér-zöld hangjegy Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Mik voltak még a legmeglepőbb kritikák?

Bársony Bálint: Sírtunk a nevetéstől, amikor a Klubrádióban a betelefonáló azt mondta, hogy "képzelje, a lemezbemutató koncerten lemezt promotáltak! Beleborzongtam, hogy 220 gyerek csillogó szemmel énekelt!"

Rieger Attila: "És az emberek is énekeltek mellettem!"

Bársony Bálint: "Nagyon veszélyesek, vigyázzanak velük!" Megkaptuk azt, hogy az Egyek vagyunk című dal biztos, hogy az egypártrendszerről szól, a Keleti szél pedig a politika keleti nyitásáról. Ez a szám valójában úgy született, hogy feljátszottam négy akkordot, majd átküldtem Évinek, akinek jött egy szöveg a gyerekszületésről. "Keleti szél érkezett / nyugati napsütésre lelt." Az is "baj", hogy a logóban a hangjegy végén ott van a piros-fehér-zöld. Ez az én ötletem volt. Onnan jött, hogy három éve Attival Jamaicában jártunk, és ott minden zenészen mindenhol ott vannak a jamaicai színek. Itthon meg ciki a piros-fehér-zöld? Miért is?

Rieger Attila: Bálint bevont engem egy utazásba, egy bő hetet töltöttünk Jamaicában, találkoztunk Earl "Chinna" Smithszel, aki többek között Bob Marley zenekarában, a Wailersben is játszott egy időben. Nagyon nagy szeretettel fogadott minket, írtunk ott egy Bob Marley-emlékdalt, amit sikerült vele és jamaicai zenészekkel felvenni.

Bársony Bálint: Az emberek életében ott a legfontosabb dolog a muzsika. Bárhová mentél, annál szentebb dolog nem volt. Ez valószínűleg abból a forradalomból adódik, amit Bob Marley kirobbantott a dalaival; az, hogy Jamaica függetlenségét meg tudták őrizni, csak a zenének volt köszönhető. Amúgy azért mekkora dolog, hogy egy dal ekkora port tud kavarni. Nekem 140 dalom van lejegyezve az Artisjusnál, ez a 141., és ebből már karaoke-klip is született az Indexen - amihez egyébként szívből gratulálunk, bár a zenében van egy hang hiba.

Rieger Attila, Bársony Bálint, az Összefogás Dala szerzői Fotó: Pályi Zsófia [origo]

2010-ben írtunk egy cikket, amiben a magyar popzene fontos szereplői arról beszéltek, hogy ma már nincsenek egész ország által együtt énekelt slágerek; minden zene egy-egy rétegnek szól. Egyetértetek ezzel? Gondoljátok, hogy az ilyen kezdeményezések, mint az Összetartozás dala, változtathatnak ezen?

Bársony Bálint: Ez pontosan így van. Ha megnézed a televíziózást, rádiózást, az is ugyanígy különböző szegmensekre bomlik. Tíz évvel ezelőtt, még a Back II Black idejében azt mondták nekem a rádióban: "Miért van szaxofonszóló? Miért van gitárszóló? Túl későn jön a refrén!" Most már azt mondják: "Bálint, miért nem tudsz olyan zenét írni, amit a rádióban le lehet játszani?" Én erre azt válaszolom: "Miért nem csináltok egy olyan rádiót, amit bírok hallgatni?" De aki jazzt akar hallgatni, vagy klasszikus zenét, annak is megvan a megfelelő rádió. Nekünk viszont az volt a kiindulópontunk, hogy legyenek újra országosan ismert dalok, ne pedig külföldi világslágerek kvázi átdolgozásai.

Rieger Attila: Én nem tudom, hogy van-e olyanra szükség, ami mindenkinek sláger. Sokfélék vagyunk, és ebben az információáradatban pont az a klassz, hogy mindenki kiszipkázhatja azt, ami neki tetszik.

Bársony Bálint: Csak tudod, mi a baj? Hogy amikor egy házibuliban összejönnek emberek több korosztályból, akkor mindig csak a Neked írom a dalt meg az Azért vannak a jóbarátok megy, ezeket tudjuk együtt elénekelni, mert nem maradt más. Fonográf, Illés, Metro, Omega...

Rieger Attila: Igen, nincsenek olyan új dalok, amiket mindenki szívesen énekel. Amit az előbb mondtam, az azt vetíti előre, hogy nem is lesznek, mert mindenkinek megvan az a kis réteg, amihez kapcsolódik.

Bársony Bálint: Szerintem viszont lesznek. Azt gondolom, hogy az ilyen jellegű kezdeményezések, mint a miénk, bizonyos emberek fejében fényt gyújthatnak. Az a lényeg, hogy inspiráljunk, például a gyerekeket, hogy igen, lehet részük egy olyan koncertben, ahol ők a kórus tagjai, és az ország egyik legjobb dobosa dobol mellettük. Vagy megtanulhatják azt a fajta rendet, ahogy egy zenekarban, egy ilyen jellegű produkcióban a színpadon kell szerepelniük. A közös zenélés arról szól, hogy együtt mit tudunk létrehozni, ellentétbe állítva mondjuk a focival, ami sokszor arról szól, hogy hogyan gáncsold ki a másikat. Kodály mondta, hogy ha valaki énekel és zenél, akkor még a sporteredményei is jobbak lesznek; kell a zenei oktatás ahhoz, hogy egészséges, érett, jól gondolkodó, struktúrákat átlátó felnőtt legyél. Aki ismer engem, az tudja, hogy nálunk nem érhet úgy véget egy buli, hogy ne énekelne mindenki együtt. Leginkább azt mondanám, hogy én egy naiva vagyok. Azt gondolom, hogy az éneklés az egy annyira jó dolog, hogy ha megtörténik egy ilyen este, akkor az a következő napokban mindenkire hatással bír. És ha sokszor történnének ilyen esték város- és országszerte, akkor elindulhatna valami változás. Ahogy nagy- vagy inkább dédanyáink, dédapáink a fonóban együtt énekelnek - ők nem gondolkoztak azon, hogyan gáncsolják ki egymást, hogyan szúrjanak ki a másikkal, hanem örültek annak, hogy együtt lehetnek és együtt dalolnak.

Hihetetlen élményeink voltak a próbákon. Az elején egyszerre ötven-hattal gyerekkel foglalkoztunk, és egy hangos szó nem volt. Bementünk, Atti bepengetett egy akkordot, és mindenki elcsendesült, nem volt kiabálás. Olyan energiákat, olyan szeretetet kaptunk, amit én korábban nem tapasztaltam. Sokkal többet adott, amikor a koncerten ott volt mögöttünk 220 gyerek, mint amikor tízezres tömegek sikoltoztak a Back II Blacknek, én meg bundában voltam, és a legnagyobb szaxofonszólókat játszottam. Az ego máshova kerül. Az ő boldogságuk tesz engem boldoggá.

Rieger Attila, Bársony Bálint, az Összefogás Dala szerzői Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Letölthető a Kormány.hu-ról a kotta, de nem tudom, hogy hányan tudják olvasni, mert nem áll igazán jól a magyar zeneoktatás.

Bársony Bálint: Én már nem gondolom azt, hogy ahhoz, hogy valaki jól tudjon énekelni, kell tudnia kottát olvasni. Szerintem az a fő baj, hogy Magyarországon nagyon kevés a hobbista. Ez azt jelenti, hogy hetente egyszer-kétszer kinyitja a zongorát vagy előveszi a gitárt, van három akkordja, és a család együtt énekel. Ezért vannak nagyon szerencsétlen helyzetben a hangszerkereskedők, és ezért van az is, hogy a koncertlátogatók száma sem túl magas. A hobbisták izgalommal járnának koncertre, mondván: "ezt a számot én is játszottam, akkor ezt valójában hogy kell?".

Rieger Attila: Ez velünk is így volt. Én viszonylag későn, érettségi előtt kezdtem el játszani bluest, és elmentem bluesfesztiválra a Tabánba Louisiana Redet meghallgatni. Az igaz, hogy a kotta lehet nyűg egy gyereknek. Van, akinek a játék működik. Én két éven át, élete utolsó két évében dolgozhattam Kokas Klárával, aki Kodály-tanítvány volt. Ő egy különleges módszert hozott létre. Arra inspirálta a gyerekeket, hogy értékes zenéből lejátszott részletekre - klasszikus, barokk zenére, de modern darabokra is, Ligetire, Schönbergre - szabadon mozogjanak. Lehetett ez tánc, de volt olyan is, akiben egy történet alakult ki arra a zenére. Esetleg többen, szavak nélkül kitaláltak egy történetet mondjuk a Varázsfuvola nyitányára. Úgy közelített a zene felé, ahogy nem is gondolnánk; korábban nem ismert világot fedezett fel a gyerekek által. Ez is egy út, a miénk pedig másik út. Mi mutatunk dalokat, lekottáztuk, itt vannak a könyvben, nézzétek meg. Az a jó, hogy annyiféle út van, ahányan vagyunk. Annyiféle dolog inspirál bennünket, és ez képeződik le abban, amit csinálunk, a Hangold újrától a tanításig, és ezek összeadódnak. Én nagyon szeretek olvasni is; a spirituális világszemlélet, ami kicsit benne van a szövegekben, nekem innen jött. Nemrég olvastam egy érdekes cikket arról, hogy az űrből visszatérő űrhajósok világszemlélete megváltozik. Egészen másként néznek dolgokra, miután kívülről látták a világot. Látták, hogy az űrben vagyunk, és hogy a bolygónk egy fantasztikus élő szervezet.

Ha az ember megnézi az életrajzotokat, kicsit hihetetlen, hogy mennyi mindennel foglalkoztok.

Bársony Bálint: Magyarországon ez egy barkácsszakkör. Egy hangmérnök barátunk kiment egy német stúdióba tanulni. Kérdezték tőle, hogy mihez ért. "Be tudom mikrofonozni a hangszereket, fel tudom venni, össze tudom vágni, össze tudom keverni, de ha nem jó, akkor még fel is játszom." Mondták neki, hogy ezzel nyolc ember munkáját veszi el. Nálunk ugyanez van: megírjuk a nótát, a szöveget, aztán nálam a számítógépemen felvesszük, elkezdjük kevergetni, átjön a Norbi [Elek Norbert], rázongorázik...

Rieger Attila: Nagyon sok mindent kell egyszerre csinálni, egyrészt hogy megélhetést tudj csinálni magadnak, másrészt hogy kapcsolatban legyél azokkal, akikkel tényleg szeretsz játszani. Ebben a viszonylag új formációban, amellyel a Hangold újra!-t csináltuk, nagyon szeretünk játszani, és nagyon jól szól a zenekar. Nemrég Charlie-val utaztunk Erdélybe, előtte hallotta a zenekart próbálni, és azt mondta: ha zenekar van, akkor minden van.

Bársony Bálint: A mai világ ugye arról szól, hogy van egy karaoke alap, amire főműsoridőben a kereskedelmi televízióban ráénekelnek. Ezzel még igazából semmi baj nincs, csak amikor azt látod a kisgyerekeken, hogy ők válnak számukra példaképekké, az azért elgondolkodtató. Majd rá három évre ugyanúgy a szoláriumban lesz eladó a lány vagy a fiú. Én mindig az szoktam mondani annak, aki kesereg, hogy miért nincs annyi fellépés, miért mindig az tehetségkutató műsorok résztvevőit hívják stb., hogy figyelj, mi már akkor is itt voltunk, amikor ők még sehol nem voltak, és nagy valószínűséggel akkor is zenélni fogunk, amikor ők már nem.

Rieger Attila, Bársony Bálint, az Összefogás Dala szerzői Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Az Összetartozás daláért kaptatok pénzt?

Bársony Bálint: Hárman vagyunk szerzőnk, én, Attila és Fenyvesi Ágnes. Öt évre le kellett mondanunk minden jogdíjról, ami állami ünnepségekhez kapcsolódik; kvázi megvették a dalt, amin kellett egy kis átalakítást is csinálni. Erre mi hárman összesen 550 ezer forintot kaptunk, úgy, hogy ebből jogdíjat nem fogunk keresni, egyébként pedig minden szerződés nyitott, bekérhető. Őszintén szólva mi is küzdünk mindennapos gondokkal. Régen úgy működött, hogy csináltak ketten egy playback-formációt, berakták a Danubiusba és a Vivába, és egy héten megcsináltak húsz fellépést több százezer forintért. Na, abból lehetett keresni. De mi ezt soha nem tapasztaltuk meg, mert mindig élőben játszottunk, és a hangosítás, az utaztatás mindig elvitte a nagy pénzeket. De lehetek nagyon naiv? Én már azt a korszakot várom, amikor pénz mint olyan már nem lesz. Hanem az az érték lesz, amit létrehozol. Te jól fotózol, te szépen írsz, te tanítod a gyerekeket, én egy házibulin megénekeltetlek benneteket. Kicsit vissza a cserekereskedelemhez. Én egyébként gyűlölöm a pénzt, és hogy minden hónapban egyre többet be kell fizetni. Ez a kreativitást abszolút blokkolja. De hát ilyen világot élünk.

A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumtól a következő levelet kaptuk: "Az interjúban valótlanul szerepel az az állítás, miszerint a szerzőknek 5 évre le kellett mondani minden jogdíjról, ezért a szerzők 550 ezer forintot kaptak. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium ismeri a szerzői jogot és egy művészt sem kér meg arra, hogy mondjon le az őt megillető jogdíjról, mindössze korlátlan felhasználási jogot kért a KIM 5 évre. Nem a szerzőknek fizettünk, hanem a klipért, a nemzeti rendezvények lebonyolításáért felelős Hungarofest által. Az 550.000,- Ft + Áfa összeg tartalmazza a dal jogdíját, amely magában foglalja az eredeti mű zenei átírásának és áthangszerelésének, illetve a dal zenei alapjára gyártott videoklip készítésének jogdíj költségét."

Arról, ahogy a jazztől a legszélesebb közönségnek szóló produkciókig sok mindent csináltok, Dés László jutott eszembe.

Bársony Bálint: Megtisztelsz, hogy az ő nevét hozod fel, mert nekem az egyik kedvenc szaxofonosom. Úgy szaxofonozik, ahogy zenét ír: átgondoltság van a zenéjében, dallamívek, szép gondolatok. És tisztelem benne, hogy mindenkinek szól. Meg lehet hallgatni azt a tenorszaxofonozást, ahogy az LGT-ben játszott, vagy ahogy bármikor előveszi a szopránszaxofonját: ott kérdés nem merül fel. Szóval muzsikus ember, és csak ez számít. A műfajok közötti kalandozásra meg szükségünk van. A Hangold újra! koncerteken a könnyű, háromakkordos tábortüzes daloktól eljutunk az olyan világzenei kalandozásig, amikor a Tar Geri mondjuk bemutatja a hangtál nevű hangszert, és elmegyünk Afrikától a csitári hegyekig, vagy Bábel Klára játszik egy klasszikus dalt hárfán. Szóval nagyon sok olyan érték szerepel a művészetünkben, olyan kicsit, mint egy válogatás.

Rieger Attila: Nyilván vannak olyanok, akik műfajonként szeretik besorolni a dolgokat; ezt nem könnyű. Lehet, hogy valaki egyből felteszi egy polcra, hogy ez popzene és kevésbé értékes, de én azt gondolom, hogy vannak mélységei. És olyanok játszanak, akik jól felkészült, jó muzsikusok, és igazán tudnak szívvel játszani. Ez a legfontosabb. De amikor egy kis közönség előtt játszom a jazztriómmal, akkor is ugyanaz a Rieger Attila vagyok. Ebben a produkcióban az a különleges, hogy ezek a mi dalaink, mi írtuk őket, és ezt hallani megszólalni, látni, ahogy sok emberhez eljut, ez jó érzés. Bálint ebbe már beleszagolt a Back II Blackkel, de nekem ez új élmény.

Bársony Bálint: A mai világ abszolút a crossoverről szól. Nincsenek, nem is szabad, hogy legyenek műfaji határok. Ha megnézel akármilyen nemzetközi koncertet, akkor ott tényleg gag szinten akár egy szving is megjelenhet ugyanúgy, mint a napi trendeknek megfelelő elektronikus muzsika. A mi dalaink közül is van, amelyik countrys, van, amelyik poposabb, szvinges, jazzes. Szerintem ez a fajta kalandozás, hogy mindent megmutassunk a gyerekeknek, nagyon hasznos. Sokat beszélgettünk velük, és az derült ki, hogy ezeket a dalokat sokkal jobban tudják kapcsolni a mai világhoz, mint azokat a népdalokat, amelyeket egyébként tanulnak az iskolában. Megtanultam ezeket én is, csak az volt a különbség, hogy aztán a hétvégén lementünk Dunaföldvárra a nagyszüleimhez és a nagypapa interpretálta. Tehát autentikus volt. De ma nincs ilyen, ma nem tudják hova csatolni.