A 24 éves londoni énekesnő vasárnap esti fellépése előtt mondta el, miért nem zavarja, hogy világszerte népszerű a dubstep, és hogy hová nem engedte el az anyja tizennégy évesen.

Tavaly már játszottál Magyarországon, amikor még viszonylag friss emlék volt az első lemezed. Most viszont már ideje lenne a folytatásnak, nem?

Már 97,5 százalékig kész van, úgyhogy most már ígérem, hogy hamarosan megjelenik! Amúgy emlékszem, hogy tavaly a Volt Fesztiválon játszottam, és hogy jó meleg volt.

Igaz, hogy mélyebb és érzelmesebb szövegek lesznek rajta?

Nem mondanám, hiszen az első lemez dalait is valós élmények ihlették, inkább az a különbség, hogy most már egy kora huszonéves felnőttről szól, aki próbál megállni a saját lábán a világban. Míg korábban főleg a bulizásról szóltak a dalok, itt már megjelenik a felelősség is. De azért most is lesznek bulizós számok, mert én magam is el szoktam még járni esténként, csak már nem olyan sokat, mint egy-két évvel ezelőtt. És ha igen, akkor is inkább a barátaimmal beszélgetünk, de azért néha táncolunk is.

Fotó: Mudra László - Origo

Az első albumod óta ráadásul világszerte népszerűvé vált a dubstep, te pedig a londoni dubstep szcénából indultál. Ez jó vagy rossz neked?

Azért az On A Mission nem kizárólag dubsteplemez volt, hanem volt rajta UK Funky, jungle, house és sok minden más a londoni underground klubszcénából. Az új lemezen is lesznek dubstep hangzású dalok, meg soul, r&b, house, sőt techno-hatások is. Szóval az, hogy a dubstep nagyon divatos lett, csak akkor lehetne probléma, ha kizárólag arra a stílusra támaszkodnék, de hát ez nincs így.

Azért kérdeztem, mert a legtöbben ezzel a stílussal kötnek össze téged.

Igen, mert a legismertebb számom, a Katy On A Mission társszerzője a dubstep-színtér egyik legfontosabb alakja, Benga volt, és mivel a stílus épp akkor kezdett nagyon befutni, ez a dal pont kéznél volt, ha valakit érdekelt, mi is a dubstep. Pont jó helyen volt jó időben. Ezt a számot azóta is imádom énekelni élőben, tényleg nagyon sokat jelent nekem, de nemcsak ebből áll a repertoárom.

Amerikában viszont a brit klubhangzások ritkán tudnak áttörni, pedig ez is a célod lehet az új lemezzel.

Amikor ott jártam legutóbb, egy kisebb klubturnét bonyolítottam le, és voltak olyan félelmeim, hogy nem tudnak majd mit kezdeni a zenémmel. De aztán felléptem például San Diegóban, ahol óriási őrület volt, Denverben pedig a legsötétebb, legeldugottabb londoni klubhangzások is előkerültek, amilyeneket még odahaza is alig ismernek, és akkor rá kellett jönnöm, hogy abszolút fogékonyak ott is a zenénkre, függetlenül attól, honnét jön. Úgyhogy nagyon remélem, hogy rövidesen újra eljutok Amerikába is.

Fotó: Mudra László - Origo

Az új lemezen is a bevált emberekkel dolgozol majd, mint például a Magnetic Man tagjai?

Külön-külön dolgozom velük, tehát lesz szám, amit Artworkkel és Skreammel csinálok. Aztán újra írtunk számokat Geeneusszal, akivel az első lemez legsikeresebb dalain is dolgoztam; Joker, aki egy nagyon jó dubstep producer; a kanadai Jacques Greene, aki a Danger ep-men is közreműködött (a letölthető ep-ről itt írtunk); Diplo, és olyan house arcok is, mint George Fitzgerald.

Arra nem gondoltál, hogy az újabb generációs brit dance előadókkal dolgozz, mint a Disclosure vagy Duke Dumont?

Nagyon bírom ezeket a zenéket, mert amellett, hogy jók, ezek is abban az undergroundban gyökereznek, ahonnét én is jövök, és amelyből egy teljes generáció kinőtt. Nagyon remélem, hogy egyszer majd dolgozhatok például a Disclosure-rel.

Emlékszel még arra, hogy mi volt az első olyan szám, ami miatt megszeretted a dance-kultúrát?

Amikor a UK garage menő volt, akkor még csak olyan tizenegy éves lehettem, de aztán ebből nőtt ki a grime, és amikor Dizzee Rascal első lemeze megjelent, akkor már tizennégy évesen rajongó voltam, és hiába kérleltem anyámat, hogy engedjen el ezekbe a bulikba. Aztán már elmúltam tizennyolc, amikor jött a dubstep, ami teljesen beszippantott, és persze a house. Szóval így számot nem tudok mondani. Aztán ezzel párhuzamosan a bátyám oldaláról jött az amerikai r&b - Boyz II Men, Faith Evans, később Missy Elliott, Timbaland, Magoo - ezek mind óriási hatások voltak, akárcsak Mary J. Blige, Jill Scott, és mások, akik hasonlóan soulos zenét csináltak, ugyanakkor igazi történetekről énekeltek. Ez is fontos számomra, amikor dalokat írok.

El tudod képzelni, hogy egyszer majd hátrahagyod a dance műfajt?

Lehet, hogy hatvanévesen majd megcsinálom a country albumomat, de most ebben létezem. Nekem nagyon fontos, hogy a zenében találjak valamit, ami megérint, vagy olyan ritmusa legyen, még ha mondjuk latin vagy folkzenéről, esetleg tök más stílusokról is beszélünk. Volt például egy időszak, amikor rajongtam az ötvenes évekért és Elvis Presleyért, illetve a West Side Storyért, utóbbiban szerepeltem is, amikor az iskolában előadtuk, de még most is megnézem, ha adják.