Egy hét múlva lehet jönni a slágerért

2013.09.27. 19:13

Péterfy Bori, a Magashegyi Underground, Odett több slágerének szövegét is Tariska Szabolcs írta. Miért csak szerelmes számokat kérnek tőle az előadók, hogyan kell a rádiók fejével gondolkodni, mitől működik egy sláger, miért nem akar már énekelni, miért csak nőknek ír, és miért nem vár semmit a saját szövegeitől a Hajolj bele a hajamba és a Téged nem szerzője?

 

 

 

 

A szövegeidet az Amorf Ördögök óta jellemzi egyfajta régies, huszadik század eleji nyelvezet és atmoszféra, és ennek találkozása a jelenkori látásmóddal. Hogyan alakult ki nálad ez a kifejezésmód, mennyire volt ez tudatos?

Ebben semmi nem volt tudatos. Nekiül az ember írni dolgokat, és nem tudja, hogy mi lesz belőle. Belőlem ösztönösen így jön. Szeretem a költészetet, a régi dolgokat, és valahogy ezt tartom igényesnek.

Eredendően zenére szántad a szövegeidet, esetleg egyszerre jött be az életedbe a zene és a szövegírás még a gimnáziumi években?

Az idők alatt ez sokat változott. Régen előfordult, hogy dallammal együtt született meg bennem egy szöveg, de most már mindig zenére írok. Mára ez egy gyárrá változott, termelni kell - mint egy tévészerelő, fölveszem a megrendelést, és egy hét múlva kész lesz, lehet jönni érte. A Magashegyinél például úgy van, hogy csinálnak egy zenét, azt elküldik; az énekdallamot fellalázzák vagy feléneklik kamuangol szöveggel. Adnak neki egy angol címet, aminek a jelentését általában meg sem értem, nem is nagyon foglalkozom vele. A zenéből sejtem meg a dolog hangulatát, előbb-utóbb meglátom benne a képeket, és kitalálom, hogy mit lehetne belőle kihozni.

Fotó: Bach Máté

A szövegeid nagy része slágerré válik.

Ezeket a zene predesztinálja. Az emberek nagy többsége nem is nagyon figyel oda a szövegre. A Petőfi Rádió az más, de slágerek a nagy kereskedelmi rádiókban születnek. Egy idő után ez egy feladat is, hogy sláger legyen - most már gyakorlatilag nem is lemezben gondolkodnak a zenekarok, hanem egy-egy számban, dalpremierekben. El kell kezdeni a rádiók fejével gondolkodni, hogy mi lesz az, amit lejátszanak. Ezért van, hogy már szinte csak a szerelmes számok vannak, ilyen feladatokat kapok.

Van valami módszered a slágerszövegek írására?

A slágercsinálásnak van egy tudatos része. Például nem lehetnek benne nagyon bonyolult szavak. Örülsz, ha egy "szívszenzációt" el tudsz benne dugni. Nagyon fontos még a refrén, hiszen attól lesz megjegyezhető egy szám. A refrén hasonlít kicsit a mantrára: a sok recitálástól rögzül és mélyül a dolog. Ezért fontos egy refrén megírásánál, hogy lehetőleg valami fajsúlyos szentenciát helyezzünk el benne. De a slágerszöveg titkát persze senki nem tudja. Az értékét sosem tudjuk egy elkészült számnak. Én most már egyik szövegemtől sem várok semmit, és akkor nem lesz semmi csalódás, így a legjobb. Van egy csomó, amiről azt hittem, hogy ez aztán valami csodálatos, és végül semmi nem lett belőle.

Melyik volt például, amit szerettél volna, hogy jobban megismerjenek?

Vannak például Magashegyi-számok, amelyek a felvételig sem jutottak el, pedig látok bennük potenciált. De vannak lemaradt Bori-szövegek is, melyek ízléskülönbség miatt hullottak ki, pedig egyébként szerintem jók. Van vagy négy-öt slágerszövegem a fiókban, amelyek még nem találták meg az előadójukat.

Fotó: Bach Máté

Szerinted milyen a jó dalszöveg?

Meg kell felelnie formailag a szakmai követelményeknek. Stimmeljen a prozódiája, a szótagszáma, legyen világos a rímképlete, ne tartalmazzon közhelyeket, és legyen mással össze nem téveszthető stílusa, azaz legyen egyedi. Jó, ha benne van a kor, amelyben élünk, de nem muszáj a jelenkor szókészletét használnia. A többi dolog szubjektív, mindenki azt dicséri, ami őrá a legjobban hasonlít.

Egy veled készült régebbi interjúban elhangzott, hogy nem vagy szereplős alkat, nem általad válnak közismertté a saját dalszövegeid.

Igen, a dalszövegírókat általában senki nem ismeri. Ez engem egyáltalán nem zavar. Nekem az a fontos, hogy a szám jó legyen, hogy sokan hallgassák és szeressék, hogy segítsen embereknek, hogy valamit megváltoztasson bennük, hogy megfogalmazzon helyettük valamit. De az nem, hogy ezt az én személyemhez kössék, vagy én ezzel híresemberkedjek. Inkább én szeretem figyelni az embereket, ne az emberek figyeljenek engem. Az lenne szomorú, ha nem lenne meg bennem a képesség, hogy én akár híressé válhatok, ha akarnék - de nem akarok, mert így tudok jól az emberek között eltűnve figyelni, a munkámat végezni. Fontos, hogy megmaradjon a csendem, mert a valamik mindig a semmiből, a nincsből jönnek. A koncertezés részét a zenélésnek már elengedtem, mivel nem vagyok zenész, nincs egy hangszer a torkomban, tehát nem tudom többféleképpen előadni a dolgokat, és az már nem motivál, hogy azt a tizenöt-húsz számos repertoárt hetente háromszor ugyanúgy elénekeljem. Egyedül az az energia hiányzik, amit egy többezres tömeg tud az emberbe belesugározni, meglökni, és ez napokon keresztül tud aztán vinni, nagy töltést tud adni. De nagyon nem hiányzik az utazás, meg a reggel hatos hazaérések. Nagyon szeretem a csendemet, és hogy nyugodtan tudok gondolkodni vagy olvasni, nem hiányzik a nyüzsgés.

A Péterfy Bori-dalok szövegében nincs igazán jelen az archaizálás, de a Magashegyi Undergroundnál például újra előjön.

Igen, Boriék nem szeretik a régies szóhasználatot, témákat; inkább modernebb, nagyvárosi, trendi szövegeket szeretnének íratni. Ezért is van az, hogy mostanában már csak ritkán fordulok elő a lemezeiken. A Magashegyi hagyja, hogy legyenek ezek. Azért jó, hogy ilyen sokféle zenekar és stílus vesz körül, mert én sem tokosodom be, hanem a mindenféle ötlet valahová egyszer csak jó lesz.

Hogyan sikerül belebújni egy szerepbe? Például a Magashegyi Underground Tegnapután című albumán [kritikánk] koncepciózusan egy szakítós témát viszel végig.

Én máshogy terveztem azt a lemezt, csak sajnos valahogy nem találkozott az elképzelésünk. Arról nagyon sok szám kimaradt, és valóban egy ilyen rezignált szakítós valami lett belőle. Úgy terveztem, hogy ez egy ív lesz, tehát a megismerkedéstől elkezdve egy teljes kapcsolat. De a boldog, önfeledt pillanatok gyakorlatilag kikerültek belőle, mert ezek valahogy a Bíborkának nem állnak jól, ő inkább a szomorú özvegy szerepét tudja megtestesíteni, mintsem a boldog szerelmes lányt. Csak egy vidám, nyári dolog maradt benne, a Darazsak, de azon kívül még sokkal több kiteljesedő, boldog dal lett volna.

Fotó: Bach Máté

Írsz verseket? Szerinted mi a kapcsolat a vers és a dalszöveg között?

Nincsenek verseim, mindig dalszövegformátumban gondolkodtam. Nekem kellenek a dallamok ahhoz, hogy valami megszülessen, kell az, hogy betagozódjon egy hármas egységbe: legyen énekese, zenéje és szövege a dalnak. A versek nagyon sok szempontból nem valók dalszövegeknek. Egyrészt a témájuk miatt, másrészt azok a szabályok, amik alapján meg vannak írva, nem férnek össze a zenei szabályokkal, a prozódiával. Néha egy-egy vers jól sikerül megzenésítve, de nem sok. A versfeldolgozások eleve hendikeppel indulnak, mert nincs bennük refrén, legfeljebb kijelölnek benne egy szövegrészt, amit ismételgetnek, de ez általában nem lesz jó refrén, mert folyamatírással készült, nem abból a meggondolásból, hogy később kiszerelik az egységből.

Miken dolgozol mostanában?

A Magashegyi Underground, Péterfy Bori és Odett mindig ellát valamilyen feladattal. Boriék dobosa, Laskai Viktor alias DJ Superstereo is ellátogat időnként zenékkel, legutóbb kihoztuk a Hajnal című számot vele és Borival. Van egy kemény munkánk Tövisházi Ambrussal: Rost Andreával készítünk lemezt, január tájékán fogja felénekelni. Vannak függőben még színházi ügyek is. A Nyolc nő című darabhoz írattak velem tíz számot, azonban amikor leadtam az utolsót, a színház közölte, hogy az író francia örökösei nem járultak hozzá, hogy zene legyen a darabban. Az a terv, hogy a rendező ír egy új darabot a dalok köré, mert azok jól sikerültek. Ezenkívül van még egy lemeztervünk Ambrussal, minden számot más előadó énekelne, de ez is olyan, hogy előre lemezekről beszélni fölösleges, utólag meg magyarázkodás.

Az Amorf Ördögökben inkább voltál saját magad dalszövegíróként, mint azóta?

Igen. Gyakorlatilag ezért is kellett, hogy ez abbamaradjon, mert Bori és Ambrus is énekelt, és ezek a szövegek nem annyira róluk szóltak, hogy ők állandóan fel tudták volna vállalni. Tehát ez inkább rólam szólt; ők eddig tudták vinni ebben ezt a segítő vagy aládolgozó szerepet.

Érdekes, hogy utána csak nőknek írtál.

Igen, ez valahogy így alakult. Jó, mondjuk, nyilván van bennem hajlam, vagy egy ilyen nagyon erős nőies rész. Például romantikus filmeket szeretek nézni a tévében, nem akciófilmeket, meg nem érdekelnek a kocsik. De ettől még abszolút heteroszexuális vagyok. Talán most már lesz egy fiú is, akinek írhatok számokat.

Fotó: Bach Máté

Az Amorf Lovagok gyerekzenei projekt létezik még, vagy már csak lemezen? [A lemez innen tölthető leitt írtunk róla.]

Most épp nem létezik. Pár hónapig koncerteztünk vele, és Ambrus még szívesen csinálta volna, de én rájöttem, hogy ez inkább energiákat visz el, és én inkább az alkotásra, írásra fordítanám a délután négyre gyerekkoncertre utazgatás idejét. Igazából nem tudta megtalálni a közönségét, mert akiket ilyen koncertekre hordanak, azok kicsi gyerekek, akiket előrelöknek a szülők, hogy addig végre egy kicsit nem kell velük foglalkozni, és akkor elvannak ott csoportokban. De őket gyakorlatilag egy színes lufi ugyanúgy szórakoztatja, mint egy szám, szóval teljesen mindegy, hogy mi szól. Lehet, hogy a jövőben majd készítünk még gyereklemezt, terveink között szerepel egy rózsaszín kiadvány, mert a Tócsarobbantó fiúknak szólt. Vannak homoksütis, királylányos ötleteink.

Tariska Szabolcs szövegei, köztük a Hajolj bele a hajamba, Délelőttök a kádba', Téged nem, Csodaidő, Metróhuzat, Szívtakarítás, Álmatlanság, Fantom stb. a honlapján olvashatók. A Quart 2006-os Tariska-interjúja itt található.