Nem érdekelnek mások elvárásai - az Iceage a Quartnak

Iceage együttes
Vágólapra másolva!
A négy koppenhágai kamasz alkotta Iceage tagjai híresen nem tartoznak a könnyű interjúalanyok közé. A csütörtöki budapesti koncert előtt Elias Bender Rønnenfelt énekessel, Johan Surrballe Wieth gitárossal, Dan Kjær Nielsen dobossal és Jakob Tvilling Pless basszusgitárossal beszélgettem, akik most nem bizonyultak nehéz alanynak, viszont gyakran négyen egyszerre beszéltek hozzám, illetve egymáshoz. A kicsit kaotikus interjúból így is kiderül, hogy miért verték meg Eliast Belgrádban, mi a véleményük a náci vádakról, és hogy nagy sztárnak számítanak-e odahaza.
Vágólapra másolva!

Igaz, hogy vonattal jöttetek?

Elias: Igen, most csináltunk először ilyet, Görögországtól Macedónián és Szerbián át jöttünk vonattal, ami kicsit rázós volt az elején, nem volt vizünk, se kajánk, viszont az jó volt, hogy lehetett cigizni, miután a kalauzt megvesztegettük egy csomag cigivel.

Johan: De Magyarországon már nem tudtunk, nálatok eléggé komolyan veszik ezt. Hallottuk, hogy nemrég a cigarettavásárlást is megszigorították.

Láttalak titeket tavaly a Primavera fesztiválon, ahol nem úgy tűnt, hogy jól éreztétek volna magatokat a színpadon.

Elias: Ez nem véletlen, mert az tényleg nem volt egy jó koncert. Elszállt az erősítőnk előtte, mindenféle technikai zűrjeink voltak, nem szívesen emlékszünk vissza rá.

Johan: A fesztiválból nem is láttunk semmit, megérkeztünk Barcelonába, felléptünk, aztán mennünk is Amerikába.

Elias: De ez nem baj, mert nem szeretem a fesztiválokat annyira.

Nem is játszottatok túl hosszú ideig, ha jól emlékszem.

Johan: Hát az a szokásosnál is rövidebb volt az előbb említett okok miatt.

Elias: De az ilyesmi nem ritka egy fesztiválon, valami tönkremegy, és kész.

Azért mondtam ezt, mert ha jól tudom, Belgrádban problémátok volt amiatt, hogy valaki kevesellte a játékidőt.

Jakob: Igen, egy csávó úgy érezte, hogy nem játszottunk eleget, ezért balhézni kezdett és megütötte az énekesünket, aztán elrohant.

Elias: Kint cigiztem a koncert után, amikor odajött és megütött, ráadásul gyűrű volt rajta. De hát mindig ennyit játszunk, ezt mondtam neki is előtte. Ő meg követelte vissza a pénzét.

Johan: Hozzám is odajött, hogy kéri vissza a pénzét, de mondtam, hogy én nem tudok pénzt adni neki, és odairányítottam a helyi koncertszervezőhöz, aki meg nem törődött vele, amúgy is eléggé szét volt csúszva.

Elias: Olyan volt, mint egy junkie.

Dan: De ezt leszámítva tök jól éreztük magunkat Belgrádban, az a lényeg.

Gyakran történnek veletek ilyenek? A koncertjeitekről az a hír járja, hogy nem ritka ott az erőszak.

Elias: Ilyenek azért nem. A koncert az más, ott néha tényleg előfordul ez-az, de ez a belgrádi eset új volt.

Odahaza Koppenhágában jóval többen járnak már a koncertjeitekre, mint mondjuk két-három éve?

Elias: Nem nagyon, körülbelül ugyanannyian. Nem vagyunk sztárzenekar otthon.

Johan: Az emberek azért ismerik a nevünket, hogy ez az a zenekar, amely sikeres Amerikában, de ettől még nincsenek tömegek a koncertjeinken.

Nagyon meglepődtetek, hogy az első lemezeteknek ekkora nemzetközi visszhangja lett?

Elias: Hát legalábbis nem számítottunk rá.

Volt bármilyen nyomás rajtatok emiatt a második lemeznél?

Johan: Nyomás maximum akkor lett volna, ha mi kreáljuk magunknak, és a saját sztenderdjeinknek nem tudunk megfelelni. Mások elvárásai nem érdekelnek bennünket, mi pedig elégedettek vagyunk a lemezzel.

Hogy érzitek, beárnyékolta az új album megjelenését az, hogy az interjúitokban mindenki azt kérdezte, hogy most akkor nácik vagytok-e?

Elias: Nem mondanám, hogy a lemez fogadtatását ez befolyásolta volna, inkább csak bosszantó volt. Intelligens ember amúgy sem törődött ezzel, egy hülye ügy volt, sokszor elmondtuk, hogy semmi közünk a szélsőjobbhoz.

A You're Nothingon az tükröződik, hogy már másfajta zenéket hallgattok, mint korábban?

Johan: Nem mondanám, inkább idősebbek lettünk, a zenénken pedig hallatszik, hogy nyitottabbak is vagyunk. Nem arról van szó, hogy egy bizonyos fajta zenét hallgattunk volna, amúgy is sok mindent szeretünk kezdettől fogva. És már jobban tisztában vagyunk a saját képességeinkkel is.