Három expliciten - és angolul - a szexről szóló, letölthető lemez. Az elsőn vannak jó számok az orális szexről (vigyázat, a cikkben nevén lesz nevezve). A másodikat csak az különbözteti meg az átlagtól, hogy a szexről szól. A harmadik a legnehezebben megfogható, és ettől nem függetlenül a legjobb is.

A legjobb címet TRPL BLK debütáló, innen letölthető mixtape-je kapta: Big Dick Niggas Eat Pussy Too, vagyis A nagyfaszú négerek is nyalnak puncit. Ő mondhatja, hogy néger, hiszen az, a TRPL BLK feloldása Triple Black; amúgy a Danny Brown-féle Bruiser Brigade tagja. Leginkább lassan, mély, behízelgő és élveteg hangon énekel és dumál a nyalásról (néha tényleg inkább beszél, mint rappel), valamint kapcsolódó témákról. Például egy női hang azt ismételgeti, hogy "megfoghatom?", mire a refrén az, hogy "ha megfogod, le is kell szopnod". A bő háromnegyed órás mixtape kisebb része inkább vicces, mint ténylegesen jó: kissé lo-fi funkos, R&B-s lazulás vagy bulihiphop, egyszerű és hatásos, de nem több. Bár annak is megvan a szépsége, hogy az a fülbemászó refrén, hogy "mindegyik fajta puncit szeretem", és az ember egyszer csak azon kapja magát, hogy ezt dúdolgatja magában.

Van itt azonban elég sok tényleg jó szám. A minimalista, basszusnehéz, a régi Neptunest idézőTitties, illetve a csúszós szintivel hipnotikussá varázsolt Max B (mindkettő producere: Skywlkr); a nyüzsgő-zörgő Splash és Whooties, a csapkodós Can't Stop (producer: Nick Speed); a mániákusan pörgő Touch It (prod: Boss Dollaz) - ezek mind megállják a helyüket még úgy is, ha elvonatkoztatunk a témától. A megjelentető Mishka azt írja, hogy "ha sose dugtál nyilvános vécében, akkor ne töltsd le, mert nagyon kényelmetlenül fogod érezni magad", de ne higgyünk nekik.

Young Scrap pedig a következő címet adta innen letölthető lemezének: Music We Can Fuck To 5, vagyis Zene, amire baszhatunk 5 (akit érdekel, itt a negyedik). Young Scrap szexről szóló szövegeket énekel és rappel, közepesen meggyőzően, a mai R&B (ezen belül is leginkább The-Dream) és a mai klubhiphop stílusában, néha kicsit Drake felé mozdulva. Sajnos azon túl, hogy a szövegek a szexről szólnak, nem túl érdekes az egész, bár éppenséggel nem is rossz: nagyon, túlságosan is átlagos. Leginkább azoknak ajánlható, akik egyáltalán nem ismerik a mai R&B-t és hiphopot, mert gyorsan felzárkózhatnak e műfajok közhelyeiből (miközben szexről szóló szövegek szólnak!); vagy azoknak, akik annyira ismerik és szeretik ezeket, hogy minden kell nekik. Meg azoknak, akik imádják a szexről szóló angol szövegeket. Plusz a borító kifejezetten vicces.

A 18+ egy Los Angeles-i duó, fiú és lány, az a nevük, hogy Boy meg Sis, ezen kívül sokat nem tudni róluk (bár amúgy annyira nem rejtőzködnek, például nem maszkban lépnek fel). Mixtap3 című, mint látható, harmadik mixtape-jük a honlapról tölthető le, és egyáltalán nem könnyű megfogni, mitől 18+, noha egyértelműen az. Úgy egyáltalán, azt sem könnyű megfogni, mit hallunk; kicsit, bár nem pont úgy, mint a Hype Williamsnél. A zene elektronikus hiphop és R&B megbuherálva, lecsupaszítva, hidegen csúszkáló szintikkel, effektekkel körülvéve. Sis pedig hol ártatlan, kislányos, "ha nagy leszek, R&B-énekesnő szeretnék lenni, de addig még sokat kell fejlődnöm" hangon énekel; hol erotikusan távolságtartó (bár szintén kissé amatőr) dívaként; hol cicázva, magát kelletve. Vagy ugyanezeket hozza rapben. De ő legalább belőhető ide vagy oda; míg Boy rapjében és énekében elválaszthatatlanul keveredik az élvetegség és a világba beleunt, kissé tán öntetszelgő fásultság; nem lehet egyértelműen megmondani, hogy most ez vagy az. (Ráadásul egy kis Robert Smith is van az orgánumában.)

A számok is különböző végletek között csúszkálnak: van egyértelmű, (majdnem) klubba való sláger fülbemászó dallammal és erős dobokkal; van szétcsúszó kísérletezés vagy nyomott pilinckázás; hallható ravasz effektezés és pofonegyszerű trükkök (a ritmikusan bevágott károgás a Crow című számban), illetve a kettő közötti zavarba ejtő mi-a-fene-ez (Kendrick Lamar "you wanna see a dead body?" sora ebből a szuper számból összevagdosva, mintha vicc lenne). A szövegekben pedig szó van szexről (elhangzik a "pussy" szó sokszor), erőszakról és egyebekről. A videók közül sok pedig csöcsös, bikinis CGI-csajokat szerepeltet.

Szóval miért 18+ ez? Hát ez az. Sok minden van benne a szövegektől a hanghordozásokig, ami egyértelműen szexi kéne, hogy legyen; ugyanakkor olyan hideg, annyira kicsúszik a kezünk közül (olykor tényleg, szinte tapinthatóan csúszós a hangzás, szóval ezt nem csak metaforikusan lehet érteni), hogy az mintha az erotika ellen dolgozna. Vagyis hát az erotika kézenfekvő értelmezése ellen. Na de hát digitális világunkhoz (nem mellesleg az abban nagy mennyiségben található pornó különféle, többé vagy kevésbé nyilvánvalóan, de mindenképpen szimulált formáihoz) vajon nem pont ez illik a legjobban? Ahogy egy rajongó kritikus fogalmazott: "üres és mesterséges, mint a videóik vizuális világa; a virtuális adatfolyam sterilitása által elfojtott szexualitás megjelenítése; CGI-hús egy perverz tájba zárva, ahol találkozik a megszállottság, a fetisizmus, az üresség, az erőszak, a szerelem és a horror." Vagy máshonnan nézve: pont attól perverzen erotikus, hogy hallgatod, és tudod, hogy ez szerintük erotikus, és keresed, hogy mitől. És akkor rájössz, hogy bizony, ez tök perverz. Tehát erotikus, és csapdába is estél. Mivel mindez túl elméletinek is tűnhet, fontos hangsúlyozni, hogy ugyan csöppet sem konvencionális, de azért nagyon is élvezetes, szórakoztató zene a Mixtap3. (Vesd össze James Ferraro steril lemezével, illetve steril, de átélhető mixtape-jével.)

A korábbi két mixtape egyébként itt van: M1xtape és Mixta2e - ezek kicsit még a harmadiknál is szétcsúszottabbak. A negyedik feltehetően Mixt4pe lesz. Érdekesség még, hogy egy 18+-szám szerepelt egy Prada-reklámban.