Barna kislány, végső soron dolog van

2013.12.20. 15:14

A 30Y-ból ismert Beckek terápiás céllal csúnyaszavas duót hoztak létre. A Rájátszásban költők és altersztárok írtak együtt dalokat. Jónás Vera pedig állítólag kísérletezik, bár nem sikerült kideríteni, mit. Három magyar lemez.

Bezzeg a kurva BeckekBeckekEgység Média2013

"Azt tudom, hogy amikor a Városember lemezt befejeztük, akkor már volt bennem egy olyan érzés, hogy valami másra, újabbra, frissebbre vágyom" - ezt alig egy éve mondta a Quartnak Beck László Zaza. Akkor épp a Szentimentálé című lemezzel jelentkezett a 30Y, és már látszott, hogy fordulóponthoz ért a zenekar, amely egy hosszabb pihenőben, nemrég pedig Gradvolt Endre gitáros távozásában nyilvánult meg. Most pedig a Recordernek már azt is elmondta, hogy egy időben már azt is megkérdőjelezte, akar-e még a 30Y-ban játszani, és épp ezért jött terápiaként a zenélés a bátyjával, Zolival. A Bezzeg a kurva Beckek néven alapított duóban Zaza dobol, Zoli gitározik, és mindketten énekelnek.

Aki azonban ez alapján valami minimál, magyar White Stripesra számítana, az csalódni fog. A legtöbb dal meglepően komplexen szól, és nem egy közülük el is menne 30Y-számnak. Néha még billentyű is bekúszik, az igazi meglepetés pedig egy teljes fúvószenekar az Adj királyban. A tíz dal mellett van négy "átvezető" (köztük a "Nyisd ki babám az ajtót" kezdetű népdal, katonazenekaros hangszerelésben), a többi meg nyersebb és ösztönösebb rockzene, mint amilyet az utóbbi időben az anyazenekartól megszokhattunk. De Beck Zoli sem tud kibújni a bőréből, úgyhogy aki nem szereti a 30Y-t, azt a Beckek sem fogják meggyőzni, bár A látszat csal Pixiest idéző elszabadulása, vagy a fülbemászó Várjál még is pont jó így, ahogy van. Ettől még a side project jelleget csak ritkán tudja levetkőzni a lemez, de valószínűleg nem is akarja, mert pont így érzi jól magát mindenki. B (IB)

VálogatásRájátszásBookline2013

A Rájátszásra eléggé haragudtam egyetlen hang meghallgatása nélkül. Kortárs költők és énekes-dalszerzők összehozása koncertsorozatban, majd könyv-lemezen, ez jól is elsülhet, no meg persze rosszul is. No de miért kell az énekeseknek pont a legeslegkézenfekvőbbeknek lenniük? De tényleg: Beck Zoltán, Kollár-Klemencz László, Kardos-Horváth János, Szűcs Krisztián - és az egyetlen, aki kicsit kilóg: Másik János. Az érthető, hogy kellenek ennek a bizonyos "alternatív" világnak a húzónevei, akiket az összes MR2 rendkívüli szimfonikus akármitől a mínusz kitudjahányadik napi tribute nagykoncertekig láthatunk, de miért csak ők - miért nincs itt valaki a fiatalabb, neadjisten az idősebb generációból? Hogyan énekelne Kolin Márk vagy Koós János egy Kemény István-verset? (Hogy a K betűre és férfiakra szorítkozzunk.) A költők névsora amúgy: Erdős Virág, Grecsó Krisztián, Háy János, Karafiáth Orsolya, Kemény István, Szálinger Balázs. Megrázó meglepetések itt sem érik az embert, bár ha kortárs költészetről beszélünk, akkor a "sztár" vagy "húzónév" szó kissé furán cseng.

Aztán szóval az van, hogy ha ettől eltekintünk, akkor ez a lemez: jó. Leszámítva, gyorsan essünk túl ezen, Kardos-Horváth Jánost, akivel kapcsolatban képtelen vagyok megérteni, hogyan bírja bárki nem hogy szeretni, de egyáltalán elviselni ezt a pökhendien hányaveti danolgatást. Zenei téren nyilván nem kell nagy megfejtésekre számítani: énekes-dalszerzős számok ezek, merengősek, lendületesebbek, kuplék, kocsmai busongók; egyszerű, a kiszolgáláson alig túlmerészkedő kísérettel (a mérsékelt érdekesség annyi, hogy van mandolin, bandoneon és vicces szintihangszínek). Kiemelkedő, slágerszerű szám nincs, leszámítva az Ezt is elviszem magammalt, ami a Kistehén tavalyi lemezén már szerepelt. De van azért sok jó dallam, és jó énekesi teljesítmények. Mármint mindenki hozza magát, de csak ritkán találkozni rutinmegoldással. Hallható, hogy az énekeseknek fontosak ezek a szövegek, dalok, és az adott kereteken belül jól akarják megcsinálni. És tényleg jók a szövegek is, működnek; akad egy-két ún. "költői", de a legtöbb simán elmegy csak úgy: jó dalszövegnek. Vannak egyszerűen és nehezen megfejthetők, történetmesélősek; Erdős Virág hozza jellegzetesen pörgő, dalra teremtett formáját; Szálinger Balázs néha nagyon viccesen játszik el a népdalok közhelyeivel (egyik sorát emeltük ki e cikk címének). Szóval: a kereteit a költők bevonása által sem feszegeti, de ezeken belül teljesen rendben van, és elég sokszor több is ennél. A haragvásom ettől még nem múlt el, kicsit beleszámítom ezt is, amikor azt mondom: B- A könyvben benne vannak a szövegek, minden résztvevő bemutatkozik, elmeséli koncertélményit, röviden elmélkedik vers és dalszöveg kapcsolatáról, és mindenki írt egy-egy szöveget is. (RA)

Jónás Vera ExperimentGameszerzői2013

Ha mondjuk én énekes-dalszerzős számokat akarnék írni (ígérem, nem fogok), akkor arra abban az értelemben mondhatnánk, hogy kísérlet, hogy fogalmam sincs, hogyan kell ezt csinálni. Jónás Vera viszont nyilvánvalóan jól tudja ezt a mesterséget, és képtelen vagyok rájönni, hogy miért lett Jónás Vera Experiment a zenekara neve. Feltevésem szerint azért, mert elektronikus eszközök és akusztikus hangszerek forradalmi találkozásáról van szó - még korunk nagy kíséretezőjét, Aviciit is megelőzve kezdett ezzel foglalkozni! (De persze ő a híresebb, ilyen a világ :() Na mindegy, a lényeg, hogy ettől el kell tekinteni, és akkor kapunk egy tucatnyi profin megírt énekes-dalszerzős számot, vannak közöttük pörgősebbek, andalgósabbak és szomorúbbak, akusztikus gitárosak, pop-rockosak, jazzesek és filmzenések; jó részük simán elférne egy "igényes" rádióban. Jónás Vera ügyes szerző, jó hangja van, ügyesen használja, társai profik, és.

És harmadszorra már nagyon nehezen bírtam rávenni magam, hogy meghallgassam, annyira komilfó az egész, annyira nem történik semmi olyasmi, amire oda kellene, mi több, oda tudnék figyelni. A Game-ben van egy kis dög, kb. erről tudok beszámolni a Quart "Mindent az olvasóért!" jelmondatának jegyében végzett többszöri végighallgatás után. Aki számolatlanul szereti a jó hangú énekes-dalszerzőnőket, és/vagy elég neki, ha valami jól meg van csinálva, az bizonyára szeretni fogja az előző bekezdés végén leírtak miatt, de én nem bírok többet adni rá, mint hogy C+. (RA)