Álmomban szabadabban tudok zenélni - Dnte a Quartnak

Dnte, vagyis Karsai Norbert nem számít ugyan nagyon befutott előadónak, de azért jelen van a nemzetközi színtéren megtört, bólogatós hiphopritmusokra épülő, izgalmas szintihangokat vagy éppen vonósokat alkalmazó zenéjével. Bekerült a berlini zenei életbe, de visszajött Budapestre, most azzal kísérletezik, hogy sajátos technikával az álmait felhasználja a zeneírásban.

Fotó: Mudra László - Origo

A jónevű lengyel kiadó, a Mad-Hop vinylen is megjelentette egy EP-jét, ezt itt lehet végighallgatni; több válogatáson szerepelt, remixel másokat és őt remixelik, különféle zenei lapok kérnek tőle mixeket, egy dalának pedig az elektronikus zenében meghatározó Xlr8r-ön volt a premierje - ezt és másokat például francia rádiók is játsszák. (Korábbi zenéi letölthetők a Bandcampről, a Quarton itt és itt írtunk róluk.)

Dnte klasszikus zenei képzést is kapott: zongorázni is tanult, és mint mondja, ez többet jelent egy hangszer megismerésénél: egy komplex gondolkodásmód elsajátítását. Bár az is igaz, hogy ez fontos, de egyáltalán nem elég: a megszólalás, a hangdizájn legalább olyan fontos, mint a zeneelméleti alap, és néha tudni kell elrugaszkodni a zongorától, vagy éppen a MIDI billentyűzettől.

Már Magyarországon is zenélt, de igazán akkor indultak be a dolgai, amikor jelentkezett a berlini Project Mooncircle kiadó által szervezett beat challenge-re. Egy élő fellépéséről küldött videót, majd meghívták, hogy zenéljen Németországban, és a közönség reakciói alapján a harmadik helyet kapta. Elsősorban a zene kedvéért ment Berlinbe több mint két éve, és a helyezés segített neki, hogy bekerüljön az éppen akkor felfutó wonky-közösségbe. "Berlin nem olyan nagy ebből a szempontból, ugyanazokba a klubokba jártunk le, sokat beszélgettünk, haveri, baráti kapcsolatok alakultak ki" – mondja. (A wonkyról itt írtunk bővebben; meglehetősen tág kategória, van, hogy mindent így neveznek, amiben elcsúszó, nem szabályos ritmusok szerepelnek; van, hogy szűkebb értelemben a hiphopból, a dubstepből és egyéb elektronikus zenékből merítő stílusra alkalmazzák, ami ma már többé-kevésbé betagozódott a bass music kategóriába.)

Dnte szerint Berlinben nagyon jó a hangulat, bár mostanában már kissé elbillent az optimálistól a helyiek és a zenélés kedvéért odaköltözők aránya. Ráadásul már szinte mindenhol a techno szólt, illetve bejött a neki nem annyira tetsző, túl üres és nem túl komplex trap. "Berlin inkább egy állomás, nem végállomás: ott vagy pár évet, és tovább mész. De arra jó, hogy felszedjél bizonyos gondolkodási modelleket" - mondja. Ha ott van az ember, akkor nemcsak arra van lehetősége, hogy a zenét meghallgassa, és esetleg átvegyen belőle eszközöket, hanem megérti magát a gondolkodást, hogy mit miért használnak. "Ezután a magadénak érzed a zenét, és jobban ki tudod fejezni önmagadat."

A Mad-Hop kiadó nem csak egy lemezcég, hanem baráti, haveri kapcsolatokra épülő társaság is, amelynek tagjai különféle együttműködésekkel, remixekkel segítik egymást. Ez segíthet abban, hogy az új tagokat megismerjék azok, akik az ismertebb zenészek munkásságát követik, de Dnte szerint ez a közös fellépés nemcsak marketing szempontból jó, hanem egyben a zenei minőséget is emeli: "együtt többre vagyunk képesek." A kiadó vezetőjével máig, napi szinten tartja a kapcsolatot. Berlinben két évet töltött, majd egy frankfurti fellépésre tartva átutazott Kölnön, és annyira megtetszett neki, hogy ott is élt rövid ideig. Január óta Budapesten lakik. Több a jó hely, az energia, mint mikor elment, és a hiphop, az elektronikus zene belterjessége is csökkent szerinte.

Fotó: Mudra László - Origo

Bár nincs körülötte nagy felhajtás, így is folyamatosan keresik különféle lapok, hogy mixeket csináljon, heti szinten jönnek a remixfelkérések, megkeresések válogatáslemezekhez, legtöbbször egy-egy induló kiadó ingyenes, bemutatkozó válogatásához. Szerinte az induló zenészeknek mindenképpen érdemes ilyeneken megjelenniük, de ha az embernek már van valami neve, akkor érdemes megvárni a komolyabb lehetőségeket. Munkája mellett amúgy sem tudna ennyi zenét írni, és akkor saját lemezre már nem is maradna; az egyre gyorsabban pörgő hírfolyam által kikényszerített zenegyártás amúgy sem az ő világa.

Több megjelenése volt már vinylen, válogatásokon, de az első saját EP-jét, a Momentset különösen jó érzés volt kézbe venni. A fizikai tárgyban szinte megtestesül egy teljes folyamat: "reagálsz a külső impulzusokra, létrehozol valamit, ami megfogható, fizikai objektumként is megjelenik. Ezt más megveszi, a lemezjátszóra teszi, meghallgatja, érzéseket kelt benne és később ő is alkotásra tudja használni." Ez az érzés nincs meg a digitális megjelenéseknél. "Ennél már csak az a jobb, amikor lemezjátszóra felrakod a saját lemezedet, és meghallgatod" - mondja.

Dnte beszélgetésünkben kimondottan önelemző zenésznek tűnt. Bár a maszterelés fontosságáról is hosszan tud beszélni (a Mad-Hopnál találta meg a számára ideális hangmérnököt), elsősorban a zene és a személyiségfejlődés kapcsolatát hangsúlyozta. "Ha nem olyan zenét csinálsz, ami a személyiségfejlődésednek megfelel, akkor belső feszültség jön létre. Lehet, hogy egy rövid ideig tudsz érvényesülni, de többet ártasz magadnak, mint amennyit nyersz. Ez valami olyasmi, mint amikor nem önmagadat adod egy párkapcsolatban: időt lehet húzni, de úgyis kiborul a bili." Még az egyes városokat, ahol élt, is a személyiségfejlődés szakaszaihoz köti.

A Wake Me Up című EP-ről azt mondja: az volt a cél, hogy felébressze, felrázza a zene a hallgatót - illetve egyben saját magát is. Ennek a célnak felelteti meg a teljes hangszerelést: az erős dobokat, a szándékosan lágyabbra vett felsőbb tartományokat ("hogy a gondolataid el tudjanak kalandozni"), a szívritmus körüli tempót, amire rögtön rá lehet hangolódni. De ma már személyiségfejlődésében oda jutott, hogy nem tudna ilyen zenét írni.

A Moments számainak készítésében volt ugyan tudatosság, de a cél az volt, hogy "a hangulatok keresztülfolyjanak rajtam. Állapotokat, hangulatokat akartam belerakni." A Translucent című számot, amelyhez első klipje készült (nemrég pedig innen letölthető remix-EP), úgy jellemzi, mint annak az állapotnak a megfogalmazását, "amikor teljesen szét vagy esve, mész, lépsz egyet, és tudatosul benned, hogy léptél, hogy itt vagy a testedben." Pontosan megjelöli, mikor történik ez a tudatosodás a számban: amikor a klipben megjelenik a kaleidoszkóp.

A következő lemez 70-80 százalékban készült el. Ehhez Dnte a tudatos álommal kísérletezik, az éber tudatot próbálja minél tovább fenntartani az álomban. "Ott nincs annyi határoló felület, mint ezen a síkon, és ezért jobban, szabadabban tudsz alkotni. Az a tervem, hogy ami zenét ott létrehozok, azt utána a valóságban is megcsináljam. Ezért azt gyakorlom, hogy az álmaimat minél jobban le tudjam jegyzetelni. Mindig van egy alapötlet a fejemben, amikor zenélek: egy dallam, egy basszusmenet, egy lüktetés, egy ritmusképlet. Ezt kell megtanulni felidézni. Én nagyon dobcentrikus vagyok, valószínűleg azért is, mert a hiphop felől jövök, ezért általában a ritmusszekció az alap. Ha arra emlékszem, akkor az hozza magával a többi emléket is." Eddig egy számot sikerült így teljesen megírni, a többi pedig szintén a vége felé jár már.

A buddhizmus, a hinduizmus ihletése van a háttérben, és ezeknek az éber tudat fejlesztésére szolgáló technikái. "Amikor alszunk, a tudat egy része minimálisan ébren van, ugye ezért sem esünk le ez ágyról. Az álomban az agy logikai része ki van kapcsolva, például sosem teszed fel a kérdést, hogy honnan hova mész, tehát a logikátlan folyamatok esetében nem tűnik fel azok logikátlansága. És ha ezt párhuzamként ráhúzzuk a valóságra, akkor rájöhetünk, hogy lehet, hogy amit valóságnak élünk meg, nem más, mint csupán egy csökkentett tudatállapot illuzórikus valósága. Erre irányulnak ezek a gyakorlatok, a tudat tágítására" - magyarázta.

dnte, interjú Fotó: Mudra László - Origo

Saját lemezének írása mellett remixeket készít immár ismert magyar előadóknak is, például írt egyet Takács Eszternek, az énekesnő alaposan megvágott hangja köré építve; illetve egy - még meg nem jelent - Zagar-remixet is. Emellett tagja az ASAN kollektívának. Az elv ugyanaz, mint amiről a lengyel társaság kapcsán már szó volt: együtt többre lehetnek képesek, mint külön-külön, akár a hazai, akár a nemzetközi piacon. "Hasonló gondolkodású emberek különböző zenei stílusokban", hiphopban, elektronikus zenében, sőt, grafikai oldala is van az ASANnak, kiadványokon, válogatásokon, podcaston túl terveznek például kiállítást is. Az ASANnak tagja a magyar zenei élet több jól ismert szereplője (Cadik, Mango, Iamyank, Zomblaze stb.), és egyelőre kevésbé ismert alkotók is. Első válogatásuk alább meghallgatható, letölthető.