Kristály nincs benne - Legowelt a Quartnak

Legowelt, lemezborító, szintetizátor
Legowelt: Roland JD800 Synthesizer Sample Kit Infomercial borító
Vágólapra másolva!
Szombat este az A38-on lépett fel az elektronikus zene közszeretetnek örvendő, vicces kívülállója, Legowelt. Nagyszerű koncertjén a techno és a house hőskorából merített, de nem nosztalgiázott; döngölt, de nem durvult. Változatos, ötletgazdag, telített hangzású zenéje nagyon hatásos volt, de egy csöppet sem hatásvadász. Előtte beszélgettünk elektronikus zenei divatokról, analóg szintikről, a régi videójátékok és a zene hasonlóságáról, valamint arról, hogy milyen jó viccelni a megjátszós technón. Fény derült egy nagy titokra is.
Vágólapra másolva!

Mostanában sok minden divatos lett az elektronikus zenében, ami rád már régóta jellemző: az analóg szintik használata, az acid, Chicago house megidézése stb. Mit szólsz ehhez? Örülsz ennek, mérges vagy, esetleg nem izgat?

Azt hiszem, nem nagyon izgat. Mármint nem igazán tudom, hogy tényleg így van-e, de ha igen, hát az biztos jó. Mondjuk a Chicago house mindig is nagy volt, a nyolcvanas évek végén például ott volt minden klubban, egyes országokban a toplistákon is. De az jó, ha végre megkapja az elismerést. Vagy a Dance Maniára gondolsz? [A ghetto house-t megteremtő klasszikus chicagói lemezkiadó mostanában reneszánszát éli, új kiadványai vannak, nagy válogatásokat adnak ki a katalógusából, nagy cikkek foglalkoznak vele vezető lapokban.]

Arra, vagy például arra, hogy azok, akik néhány éve számítógépeken zenéltek, egyre inkább áttérnek analóg szintikre...

Na igen, a régi szép időkről szóló romantikus elképzelések... A Dance Mania-revivalben az a legviccesebb, hogy akár még tavaly is a lemezeiket a leértékelt halomból lehetett kitúrni, és senkit nem izgatott az egész. Bár voltak, akik mindig is játszották ezeket, de most jönnek a mit-tudom-én-ki DJ-k, és "speciális szetteket" szentelnek a Dance Maniának. De ez végül is mind tök oké nekem.

Azért korábban eléggé úgy tűnt, hogy mérges vagy a divatos minimal zenékre, egészen dühös szövegeket is írtál. Vagy nem voltál dühös?

Jaj, dühös az egyáltalán nem voltam, hiszen nem is tudok erről az egészről semmit. Csak azon a színtéren, ahonnan jövök, van egy ilyen általános elképzelés, hogy egy bizonyos fajta német minimal techno egyszerűen csak baromi unalmas és megjátszós. De ezen túl nem tudok erről az egészről semmit, ha megkérdeznéd, nem tudnék még csak neveket sem mondani. Egyszerűen csak jó ezen a megjátszáson viccelni, már ha egyáltalán igaz. Amúgy van egy csomó nagyon jó minimal techno, például Robert Hoodot is annak nevezik. Én magam is csinálok egy csomó olyan zenét, amit lehet minimal technónak címkézni. Meg biztos még a megjátszós, művészkedős német minimalban is vannak jó számok. Az egész csak egy vicc.

A zenédet hallgatva az energia, a számok felépítése gyakran azt a benyomást kelti, mintha nagyon gyorsan, egyetlen lendülettel készülnének. Ez így van?

Igen, a legtöbb számomat nagyon gyorsan csinálom. A szám magját akár tíz perc alatt is összehozom. Gyakran sokkal több időt töltök azzal, hogy rendesen megkeverjem, meg néhány extra elemet hozzáadjak. De a lényegnek nagyon gyorsan meg kell lennie, különben elvész az energia; mint amikor valaki hetekig szöszöl egy-egy számán. Szerintem a zenének egyfajta pillanatképnek kell lennie a gondolkodásodról, vagy ilyesminek. Nem tudom, hogy van-e ennek bármi értelme, de ettől még leírhatod.

Egy leírás szerint fantáziavilágokat alkotsz meg a számaidban, és kb. úgy dolgozol rajtuk, ahogy a számítógépes játékok világát megalkotják. Egyetértesz ezzel?

Igen, ez tetszik. Főleg a régi videójátékokban csak néhány elemet, elnagyolt építőkockákat használhattak, és játékosként a fantáziádat kellett használnod, hogy azt egy világnak láthasd. Ugyanez igaz a zenére is, hogy miközben hallgatod, a fantáziádat kell használnod, hogy egy világot lássál bele, vagy történeteket, ilyesmiket. Szerintem a zene nemcsak érzelmeket adhat át, hanem képeket is.

Ismert vagy arról, hogy nagyon vicces leírásokat írsz a lemezeidhez, a szám- és a lemezcímek is sajátosak. [A Legowelt.com élvezetéhez nem kell nagy angoltudás, hiszen Danny Wolfers is eléggé töri a nyelvet.] Mennyire fontos részei ezek a Legowelt-jelenségnek? Tehát ha mondjuk valaki csak egy mixben hallja egy számodat, akkor kimarad valami fontosból?

Ez inkább csak valami extra, aminek utána mehetnek azok, akik érdeklődnek a zene iránt. Ha valaki hallja és azt mondja, "király szám, bulizzunk, drogozzunk!", az is oké. De ha valaki éjszaka egyedül ott ül a számítógépe előtt, és azt mondja, hogy "ez érdekes, nézzük meg, mi ez", akkor felfedezheti, hogy milyen világ van a zene mögött. Azt nem tudom, hogy valami nagy dolgot kap-e, inkább a zene egy újabb oldalának nevezném.

Lehet tudni rólad, hogy sok analóg szintetizátort használsz, de azt is többször elmondtad, hogy nem ragaszkodsz hozzájuk fetisiszta módon. Sokan mondják, hogy az analóg szintik jobban szólnak, mint a digitálisok vagy a számítógép. Ezzel egyetértesz?

Nem, mert ki mondja ezt, mire alapozva, hogyan állapítják meg, hogy jobban hangzik?

Mondjuk azt mondják, hogy melegebb a hangja.

Na és azt hogyan állapítod meg, hogy mennyire meleg valaminek a hangja? Számomra az a fontos, hogy jó-e a zene, készüljön akár egy Korg M1 szintetizátoron, Amigán vagy laptopon. Egy srác ma Fruity Loopsszal [olcsó, széles körben elterjedt zeneszerkesztő program] jobb zenét csinálhat, mint egy olyan, akinek tele van a stúdiója régi moduláris szintikkel. Egyáltalán nem is fontos, hogy mit használsz; nem hiszek abban, hogy mi szól minél jobban. Ez nem téma, idióta dolog ezen pörögni, az emberi hülyeség tipikus példája. Többször előfordult, hogy írtam egy számot az Amigán, és az emberek azt mondták, hogy hú de jó analóg hangzása van. Helló, egy nyolcbites hangkártyával készültek, ennél digitálisabbak nem is lehetnének. Erre azt mondják, hogy jó, de ez old school digitális. Ehelyett a fontos dolgokra kéne koncentrálni.

Van, aki azt mondja, hogy azért szereti jobbak az analóg szintiket, mert kiszámíthatatlanok, kontrollálhatatlanok, és ez serkenti a kreativitást.

Hát aki ezt mondja, valószínűleg sosem játszott DX100-on vagy Yamaha TX81Z-n, mert ezek még az analóg szintiknél is kiszámíthatatlanabbak. Meg azt is szokták mondani, hogy ezek "természetesebbek", mert nem nullákból és egyekből állnak össze a hangok. Na és akkor mi van? Rengeteg klasszikus techno- és house-szám született a kilencvenes években kizárólag digitális eszközökkel, és ezek sokkal jobbak, mint a mai, analóg cuccokon írt zenék. Persze a Korg is látja ezt a trendet, és nem hülyék, piacra dobtak egy csomó analóg hangszert, de ezek gyakorlatilag játékszerek. Ott van a Volca széria: szépek, de ennek köszönhetően éveken keresztül ugyanazt az unalmas zenét kell majd hallgatnunk. Ezek ugyanis nagyon korlátozott lehetőségeket nyújtanak, a basszusok palettája nagyon szűk, a dobok meg egyszerűen viccek, erőtlenek. Közben meg leálltak az igazán jó termékük gyártásával: a legendás Electribe ESX-1 samplerrel, amivel sokkal több mindent meg lehet csinálni, mint három Volcával. Az emberek beleestek ebbe a csapdába, a Korg meg elég okos, hogy kövesse ezt az analóg trendet. Nem mondom, hogy én nem használok egy csomót, vagy hogy nem jó a hangzásuk, de inkább arra jók, hogy egy-egy új színt hozzanak a számokba.

Még mindig használod az Amigát?

Igen, bár nem olyan gyakran. Van rajta egy csomó szám, amiket nem adtam ki. Úgyhogy néha bekapcsolom és ezeket a régi fájlokat hallgatom, hogy van-e olyan, amit érdemes volna megjelentetni.

Ez a "DIY germánium kristály kompresszor", amit az új lemezeden használtál állítólag, tényleg létezik? Úgy tűnik, hogy sokan gyanakodnak, hogy ez egy vicc, de nem merik így kimondani, hátha tényleg van ilyen.

Tényleg egy valós dologra alapul az egész, bár a sajtóban talán egy kicsit mágikusabb dologként jelenik meg, mint amilyen. Kristály kompresszornak nevezik, amiben tényleg germániumtranzisztor van, viszont kristály, az nincs benne.