Új ajtót nyit a politikára a nemzeti rock

Fejes István a Jobbik képviselőjelöltje a Budapest 3. választókerület képviselőjelöltje gulyásozásra hívta meg a választókat az Aquincumba. Koncertet adott a Romantikus Erőszak (RomEr)

Mitől lett ennyire népszerű a nemzeti rock? Hogyan hat itt egymásra a zene és a politika? Miért érezhetjük puhának a nemzeti rock dalszövegeit? A nacionalista popkultúrát vizsgáló tanulmány szerzőivel beszélgettünk.

Feischmidt Margit és Pulay Gergő a nemzeti rockot társadalomtudósként tanulmányozta. Azt vizsgálták, hogy a nacionalizmus új formái hogyan jelennek meg a populáris kultúrában. Vagyis nem pusztán a választások alkalmából, hanem a mindennapokban hogyan élik meg az emberek a magyarsághoz, ezen belül a "nemzeti radikálisok" közösségéhez való tartozásukat. Ennek egyik igen fontos területe a nemzeti rock és ami hozzátartozik, a megfelelő ruhák viselésétől a Magyar Szigeten való részvételig. A két kutatóval beszélgettünk.

Sokrétű szövegek, kopaszok és szolid családok

Nagyon fontos, hogy a nemzeti rockban, csakúgy mint minden szubkultúrában, sok minden csak utalásokban jelenik meg, nem kimondott módon. Pulay Gergő szerint félrevezető volna úgy kutatni a nemzeti rockot, hogy például olyan explicit szövegeket keresünk, amelyekre rá lehet mutatni: „igen, ez antiszemita! ez cigánygyűlölő!". A szubkulturális közösségek nem így működnek, hanem "utalásközösségként". Ez azt jelenti, hogy azok, akik ugyanúgy értik az utalásokat, ezáltal máris közel kerülnek egymáshoz, és éppen ez az egyik ragasztóanyag, ami összekovácsolja a közösséget.

A nem nyílt szövegek ugyanakkor alkalmat teremtenek arra, hogy a hallgató mondja ki sokkal keményebben és egyértelműbben, amire az előadók csak utalnak – világít rá Feischmidt Margit a jelenség egy másik oldalára. Ahogyan például a Dübörög a nemzeti rock című filmben is látjuk, a Romantikus Erőszak Dohány utca című számát a koncerteken a közönség a szövegben kimondottnál jóval egyértelműbben antiszemita skandálássá változtatja; vagy gondolhatunk arra, hogy milyen kommentek jelennek meg például a Facebookon vagy a YouTube-videók alatt.

A tanulmányban a kutatók elemzik azt is, ahogy a koncerteken a zene általában (nem csak a nemzeti rockban) meglévő "mozgósító ereje" szinte csak közvetítő szerepet kap: az érzelmi csúcspont nem magának a zenének köszönhető, hanem a közönség közös cselekvésében nyilvánul meg, ilyen például a "Vesszen Trianon!" jelszó skandálása.

Ez a többértelműség Feischmidt Margit szerint általában is jellemző a zenére: "A szavak sokkal egyértelműbbek, a zene a metaforikus szövegekkel párosulva a jelentések sokkal szélesebb spektrumát engedi meg" – mondta a kutató. Ez azt eredményezi, hogy "olyan emberek, akik egyébként különböző dolgokat gondolnak az életről, a társadalomról, ugyanúgy képesek a zenével azonosulni, és ezáltal egymással". Ezért lehet, hogy a nemzeti rock központi eseményén, a Magyar Szigeten – Pulay Gergő szavaival – "ott vannak a karlengető kopaszok, pár méterrel arrébb pedig szolid családok legeltetik a gyerekeket".

A nemzeti rock és a Jobbik kapcsolata

Hasonló sokrétűség fedezhető fel a zene és a politika, konkrétan a Jobbik viszonyában. A kutatók szerint itt többszörös egymásra hatásról kell beszélni. Egyfelől a nacionalista rockzene olyan "kulturális hátországot" teremtett, amely a rajongók egész életmódját meghatározza, ez pedig nagyban elősegítette a Jobbik felfutását. Másfelől a párttal való kapcsolat a nemzeti rockhoz tartozó együtteseket olyan anyagi lehetőségekhez és nyilvánossághoz juttatta, amellyel más szubkultúrák nem rendelkeznek.

Romantikus Erőszak-koncert a Jobbik majálisán, 2013-ban Forrás: MTI/Beliczay László

A kutatás egyik legfontosabb tanulságát Feischmidt Margit így foglalta össze: "A Jobbik nem kizárólag politikai jelenség, hanem körülveszi ez a populáris kultúra. Ez azt eredményezi, hogy nemcsak akkor van jelen az emberek életében, amikor politikai események kapcsán megszólítja őket, hanem két választás között, a mindennapokban is. Ha ez megvan, akkor nem igazán kérdés az, hogy négyévente egyszer, a választásokon egyáltalán milyen opcióik vannak."

Ugyanakkor ez a kapcsolat sem mindig nyílt, és nem is mentes az ellentmondásoktól. Vannak egyértelműbben kimondott kapcsolatok, és vannak együttesek, amelyek azt hangsúlyozzák, hogy sok helyre hajlandók elmenni, ha hívják őket. Pulay Gergő szerint gyakran pont a konfliktusokon keresztül lesz látható az, amit általában nem mondanak ki. Így például amikor az Ismerős Arcok egy Fidesz-kampányrendezvényen lépett fel, akkor internetes fórumokon nagy vita tört ki, az elkötelezett radikálisok árulással vádolták őket (Szomorú, de igaz – szólt például a Kurucinfo cikkének a címe).

Nagyon fontos politikai szempontból a nemzeti rock "toborzó" szerepe is. A tanulmányban több olyan, a Magyar Szigeten készült interjút idéznek (és mint a Quartnak elmondták, a kutatás során még ennél is sokkal többel találkoztak), amelyben nemzeti radikálisok arról beszélnek, hogy a zenével való találkozás rántotta őket a politikai radikalizmus körébe. Egy középkorú rajongó például azt mondja, hogy kifejezetten utálta a politikát, aztán egyszer csak a Kárpátia és az Egészséges Fejbőr szövegei által "kinyílt egy ajtó".

A nemzeti rock sokszínűsége és kialakulása

Aki kicsit is foglalkozott a nemzeti rockkal – mondjuk olvasta a Quart 2011-es cikkét, amelyet egyébként a tanulmány is idéz –, tudja, hogy valójában nagyon sokrétű jelenségről van szó. Ezt a színtér szereplői is elismerik, szerintük elsősorban a szövegvilág, a politikai üzenet kovácsolja őket eggyé – már amennyiben egyáltalán vállalják a nemzeti rock címkét. Az említett ki nem mondás mellett ennek az is az oka, hogy vannak zenekarok, amelyek úgy érzik, hogy ha a nemzeti rockhoz sorolják őket, akkor ezzel egyben lebecsülik a zenei, művészi teljesítményüket (Feischmidt Margit szerint hasonló figyelhető meg a keresztény rockzenében is).

Így például az Ismerős Arcok viszonya közismerten ambivalens a címkével kapcsolatban, nekik vannak is olyan számaik, amelyeket Feischmidt Margit szerint a kontextus ismerete nélkül biztosan nem sorolnánk ide. A Romantikus Erőszak frontembere, Sziva Balázs viszont használja ezt a besorolást. Számára ez azért lehet fontos, mert a korábbi közösségénél, a skinhead szubkultúránál így jóval szélesebb közönséghez jut el – magyarázza Pulay Gergő. Közben viszont a skinhead örökségét is ébren tartja, más formációkkal játssza a korábbi számait, hiszen "mint minden radikális mozgalomban, itt is nagyon lényeges a gyökerek megőrzése, és az, hogy az ember ne árulja le azt, ahonnan jött".

Nemzetközi összehasonlításban is egyedülálló az, ahogy a nemzeti rock fogalom és színtér a kétezres évek elején létrejött, ugyanis több különböző forrásból táplálkozott. Az egyik a skinhead szubkultúra, amely így kiléphetett a korábbi, "stigmatizált és periferikus pozíciójából". A másik oldalról jöttek a rockzene – nemegyszer kifejezetten népszerű – előadói. A tanulmány szerint ők már a Kádár-korszakban is gyakran az „alulról megfogalmazott társadalomkritika" szószólói voltak, és 1989 után az "új viszonyokkal szembeni elégedetlenség egyre inkább a nemzeti identitás hangsúlyozásával párosult". Ez az alulról jövő, plebejus társadalomkritika természetesen más műfajokban is megvolt (például a punkban), azonban ezek közül egyik sem ért el olyan sikert, társadalmi hatást, mint a nemzeti rock. Ezt Pulay Gergő szerint elsősorban az magyarázza, hogy más szubkultúráknál nem történt meg az a fajta politikai összekapcsolódás, amelyről itt szó volt. További zenei előkép volt a népzene és a rockzene hetvenes években megkezdett fúziója, amelyből különösen nagy hatású volt az István, a király.

A nemzeti rock kialakulását Feischmidt Margit szerint le lehet írni a kulturális piac logikájával. Eszerint például – ahogy a tanulmány fogalmaz – a rockzenészek "a rendszerváltás körüli piaci nyitás következtében egyre erősebb versenyben találták magukat, és sokan közönségük jelentős részét elveszítették. Hogy új piacot találjanak, az előadók új stílusokkal és új tartalmakkal kezdtek kísérletezni. Az újítás egyik útjává az új politikai üzenetek megfogalmazása vált." Mint a kutató beszélgetésünkben mondta, a különböző előadók különféle variációkkal próbálkoztak, és a sikeresebbek, amelyeket jól "el lehetett adni", aztán megerősödtek. Még így is nagyon sokszínű a nemzeti rock, "az indulóktól a kocsmadalokig, az erősebben népiestől az erősebben rockosig sok különböző változata van". Ugyanakkor mindez nem zárja ki azt, hogy elismerjük: a színtér sok szereplőjének nagyon erős, őszinte missziós tudata van – mondja Feischmidt Margit.

Érzelmi közösség, propaganda, krónika

A tanulmány a nemzeti rock kialakulásának elemzése, illetve a Magyar Sziget szociológiai-antropológiai szempontú kutatásának bemutatása mellett dalszövegelemzéseket is tartalmaz. Mint írják, a szövegeknek két fő súlypontjuk van. Az egyik a nemzet, a magyarság, a haza mint érzelmi közösség; a másik pedig a hősi, mitikus múlt és a veszteség szembeállítása. E veszteséghez kapcsolódik annak megnevezése, hogy ki vagy mi felelős ezért: a globalizáció, piaci verseny és/vagy bizonyos népcsoport(ok). A szövegek forrásai, előképei között említik a rockzene általános nyelvét, a nemzeti mitológiai kánont, illetve a két világháború közötti revíziós propagandát, valamint a mai radikális újságok publicisztikai nyelvezetét.

A nemzeti rock dalszövegeiben gyakran hallható ilyen felsorolás az "elcsatolt területekről", koncerteken a közönség is bekiabálja a megfelelő város- és földrajzneveket

Pulay Gergő emellett még a gyakorta megjelenő "krónikási szerepet" hangsúlyozta beszélgetésünkben. "Az előadók maguk is részt vesznek különféle eseményeken, aztán pedig megéneklik ezeket, a közös élményeket rituálisan legendává formálják" - összegezte azt, hogy milyen szerepe van ennek a közösség összekovácsolásában. Gyakran megjelennek a 2006-os, októberi utcai konfliktusok: "az ezekben való részvétel a közös élményvilág része, amolyan pótforradalom, valami, amire a jelenben büszkének lehet lenni azok szerint a normák szerint, amelyeknek a múltbéli heroizmus a mintaképe" – olvasható a tanulmányban.

Feischmidt Margit szerint a magyar dalszövegek nemzetközi összehasonlításban – mondjuk az angolszász skinhead vagy "white power" – rockzenével összevetve kifejezetten "puhának" mondhatók. Ennek a már elemzett sokrétűség mellett a jogi következmények elkerülése is az oka. A tanulmány idézi a Titkolt Ellenállás énekesének egy interjúját: ők a szövegeiket mindig átolvastatják egy ügyvéddel, és csak az ő jóváhagyása után éneklik őket. (Ebbe azért beleférnek olyan sorok, hogy "a szivárványszínű zászló vérrel lesz borítva".) Feischmidt Margit szerint a nemzeti rock sokszínű világába belefér mondjuk egy gyöngyöspatai induló, de általában nem mennek messzebb, mint ameddig a Magyar Gárda elmegy.

Feischmidt Margit és Pulay Gergő tanulmánya Élmény és ideológia a nacionalista popkultúrában címmel jelent meg. A Feischmidt Margit által vezetett kutatás része, amely a magyar társadalomtudományban különleges, nemzetközi kontextusban is viszonylag újnak számító megközelítéssel a populáris kultúra különféle területein vizsgálja az újnacionalizmus megjelenését. A Nemzet a mindennapokban című könyvben a nemzeti rock mellett olvashatók tanulmányok többek között Gyöngyöspatáról, a Trianon-kultuszról, "a nemzet varázsáról", a kettős állampolgárság körüli vitákról, a turisztikai élmény és a jótékonykodás "nemzetiesítéséről". A szerzők beszélgetőtársainkon kívül: Glózer Rita, Ilyés Zoltán, Kasznár Veronika Katalin és Zakariás Ildikó; a könyvet a L′Harmattan jelentette meg. Feischmidt Margit az MTA Kisebbségkutató Intézetének munkatársa, Pulay Gergő a CEU doktorandusza.