A magyaroknak mindent el lehet adni?

2014.04.21. 09:17

Nyugat-Európát megjárt magyarok térnek haza gyakran azzal a meggyőződéssel, hogy ott bezzeg  normális dolgokat árul a Mango, a Zara meg a H&M, míg hozzánk csak az unalmasabb és rosszabb minőségű ruháikat hozzák. Mennyire csalóka ez a benyomás, hogyan dől el, mi kerül a kirakatba, és hogyan befolyásoljuk választásainkkal a későbbi öltözködési lehetőségeinket?

 „2014-ben, az internet és közösségi média korában már nem lehet megcsinálni, hogy egy világmárka nagyon más cuccot terítsen Kelet-Európában, mint máshol” – állítja Szűcs Péter, az inStyle főszerkesztője.

Világlátott emberek ugyanakkor sokszor hangoztatják hazatérve, hogy a Mango, a H&M, a Zara, a Bershka, a Promod, a C&A (gyűjtőnéven fast fashionamit erőlködve gyors divatnak lehet fordítani) üzleteiben mást láttak külföldön, mint itthon.

Azonos időszakban ugyanazok a kampányfotók jelennek meg New York felhőkarcolóin, mint Budapest felújításra váró épületein, az viszont tény, hogy országonként eltérőek az emberek igényei, ez pedig a kínálatot is befolyásolhatja. „Ahogy más filmeket néznek, más kulturális hagyományok vannak az öltözködés terén is” - mondja Szűcs. 

A Váci utca látványa. Bárhol lehetneForrás: MTI/Simó Endre

„Szokás azt mondani, hogy a divat globális, de pont a divatpiaci dinamikákból látjuk, hogy ez nem igaz. A világ ruháit ugyan egységesen Bangladesben és Thaiföldön gyártják le, a divatvilág pedig valóban egységként kezeli az európai piacot, ám kontinensenként külön célcsoport-specifikus kollekcióval jelentkezik” – magyarázza Zanin Éva társadalomtörténész. Az emberek ízlése pedig akár a szomszédos országokban sem ugyanolyan,  Belgrádban például mást választanak a H&M-ben a nők, mint Budapesten, pusztán azért, mert a szerb nőknek olaszosabb és kicsit kifinomultabb a stílusa, miközben nálunk az egyszerűbb, kicsit sportos, kicsit dizájner ruhák mennek - teszi hozzá.

Választásunkkal befolyásoljuk a jövőt

Na de a többség választása vajon hatással van-e arra, hogy a közeljövőben milyen ruhák közül válogathatunk? Valamennyire igen – ezt állítja legalábbis egy olyan nemzetközi cég munkatársa, amely tizenkét üzlettel van jelen Magyarországon, és árban és minőségben is egy kategóriával a fast fashion láncok fölé pozicionálta magát. Náluk általában az a gyakorlat, hogy a tizenkét magyarországi bolt vezetői elutaznak a regionális központba, ahonnan az aktuális kollekcióból kiválasztják azokat a termékeket, melyeket viszont szeretnének látni az üzletben. „Van egy sztenderd vonal, ami minden üzletünkbe bekerül, hiszen a katalógusunk is tartalmazza. Emellett vannak az esetlegesen választható lehetőségek” – mondja. Ez tapasztalatai szerint abban ki is merül, hogy egy boltvezető ötféle színű pulóverből esetleg csak négy vagy háromfélét választ. „Emiatt a mi összes üzletünkben mindenütt ugyanazzal találkozik a vásárló, csupán minimális eltérés fordulhat elő a boltok között.” 

„Szerintem nincs abban semmi kivetnivaló, ha mindenki azt hoz be, amit el is tud adni" – ez már Szűcs Péter véleménye. „Minden országban olyanból rendelnek többet, ami el is fogy. Olyan is van, hogy egy izgalmas ruhadarabból egy budapesti üzletbe öt darab jön, míg egy tízmilliós város üzletébe ötven – ami teljesen logikus”.

Globális és lokális is az utcai divat - a kép Budapesten készült, de lehetne akár Amszterdamban isFotó: Hámori Zsófia/Life.hu

Kirakatszabály

Néhány fast fashion láncnál viszont jóval kisebb az üzletvezetők mozgástere. Két, Magyarországon nagyon jól ismert márka egy-egy régebbi munkatársával beszélgettünk erről, akik azt kérték, hogy ne írjuk le se az ő nevüket, se a munkáltatójukét. Egyikük (legyen Tímea) az egyik nagy, nemzetközi cégnél dolgozott, ahol az volt a gyakorlat, hogy a világ valamennyi üzletében mindenki ugyanazt a fotót kapta, hogyan nézzen ki az aktuális kirakat. Tímeának és kollégáinak ehhez még akkor is tartaniuk kellett magukat, ha a kirakatba szánt ruhadarabból mondjuk csak három darab érkezett az üzletbe, és azt is eladták két nap alatt. Ez azt eredményezte, hogy hiába szerette volna egy vásárló a próbababán látható ruhát, nem volt belőle a boltban. „És ilyenkor sem módosíthattunk. Volt, hogy láttuk, hogy van még a rendszerben, le is adtuk az igényünket rá, de nem kaptunk. Ilyenkor is kint kellett tartani a kirakatban, pedig nem volt mögötte termék.”

A cég nyugat-európai központjában zajlott a készletgazdálkodás, ők küldték szét a világba az árut. „Ebbe nem nagyon volt beleszólásunk, ezért lehetett, hogy néha négyszer annyi nadrágunk volt, mint felsőnk” – mondja. Ha a rendszer azt mutatta, hogy a termékből van még raktáron, akkor tudtak belőle utánrendelni, de ehhez meg kellett adniuk a vásárló nevét, amit Tímea kicsit furcsállott. A basic, kockázatmentes termékekből viszont rengeteget kaptak. Nem egy korábbi kollekció volt ez sem, nem is voltak minőségileg rosszabb termékek, csak éppen nem az aktuális divatot hozták. „Egy idő után persze ezt is eladtuk. Az ott töltött időszak alatt az az általános véleményem alakult ki, hogy a magyar vásárlóknak mindent el lehet adni.” 

Ez a szigorú egységesítés és merev szabályozás persze azt is jelzi, hogy minden országot egyenrangúnak tart az adott cég. Ezt Flóra is elismeri, aki évekig dolgozott a világ egyik legnagyobb fast fashion láncának egyik budapesti üzletében. „Ha azonos napon bemész egy ugyanolyan méretű üzletbe Budapesten, Varsóban vagy Zürichben, ugyanúgy fog kinézni: ugyanaz lesz a kirakatban, az asztalon, a falon, mivel mindezt szigorúan rögzítik a központban. Európán belül nincsenek jelentős különbségek az üzletek között, Európán kívül, más éghajlaton természetesen lehetnek ” – mondja Flóra.

Nem mindegy, mekkora az üzlet

És itt jutunk el a csalóka benyomás eredetéhez, mely szerint nyugatabbra jobb cuccokat árul a Zara, a Mango vagy a H&M, mint nálunk. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen üzleteket hasonlít össze az ember, csakis a kategóriájukban teljesen megegyező üzleteket érdemes összevetni. Fontos a bolt mérete, hogy hány szintes, hol helyezkedik el az adott országon belül (főváros főterén – kisebb vidéki város plázájában), mennyi kirakata van, vannak-e az adott településen divatérzékeny emberek stb. 

Az üzletek nagyságán és földrajzi elhelyezkedésén kívül van még valami, ami miatt lehetnek apró eltérések az árukészletben: „Ha valahol nem, vagy csak lassan tudják eladni ugyanazt a blézert, mivel kisebb a forgalom, nyilván hosszabb ideig az üzletben marad, mint egy pörgősebb helyen” – magyarázza Flóra. És még egy dolog – ez viszont már a vásárlók sara: „Tapasztalataim szerint sokan összekeverik a hasonló márkákat” – mondja. Nem egyszer fordult náluk elő, hogy az üzletbe betérő vásárló váltig állította, hogy ő bizony egy külföldi boltjukban ezt és ezt a terméket látta – míg szép lassan ki nem derült, hogy a konkurenciáról beszél.

H&M üzlet Berlinben, a Potsdamer Platzon - nem lehet eltérő az árukészletForrás: Picture-Alliance/AFP/Jens Kalaene

Másodosztályú minőség?

Rendben, tehát nagyjából egész Európa ugyanazt árulja. De mi a helyzet a ruhák minőségével? Tényleg kevésbé jó minőségű ruhákat hoznak Kelet-Európába? Minden megkérdezett azt mondja, hogy ez városi legenda. Flóra egykori munkahelyének központi raktára Lengyelországban van, innen osztják szét valamennyi európai országba az aktuális kollekciót – és tapasztalatai szerint nincs ilyenkor semmilyen megkülönböztetés a kontinens keleti és nyugati része között.

Tímea már csak abból is sejtette, hogy nem tesznek különbséget égtájak szerint a nagy cégek, hogy náluk többször is össze voltak keverve az árcédulák, munkatársaival pedig látták, hogy az adott ruhát az eredeti tervek szerint egy nyugat-európai üzletbe szánták, csak véletlenül kötött ki Budapesten. „Nem voltak kétfelé osztva a központban a ruhák, ha pedig valaminek probléma volt a minőségével, központilag bevonták a világ összes boltjából.”

Hivatalos úton is megkerestük nagy fast fashion cégek márkamenedzsereit, de egyiküktől sem kaptunk érdemi választ.