Mit szedtek be ezek a hippik?

Egy hosszú mix és egy rövidke EP. Közös bennük, hogy a tág értelemben vett "hippis" zenéből valami szokatlant hoznak ki.

A belga DJ Michel Gentil mixének címe: Le Frisson Des Occultistes, vagyis Az okkultisták borzongása. Folkos hippizenék mellett pszichedelikus és/vagy progresszív, valamint keményebb, "ördögibbb" rock hallható benne főleg, valamint szöveges bevágások, állítólag a hetvenes-nyolcvanas évek exploitation- és horrorfilmjeiből. Több-kevesebb okkultság megtalálható szinte mindegyik zenei részletben - bár mondjuk a 11. percnél kezdődő, A beérkezett levelekre válaszolva című Illés-dalba biztos könnyebb belehallani, ha az ember nem érti a szöveget. Igazából azonban az teszi érdekessé a mixet, hogy valami nehezen megfogható furaság van magában az összeállításban is. Nem "rendes" mixként épül fel, inkább kollázsszerűen; nem könnyen átlátható, hogy egyes dalok miért pont így következnek egymásra, és erre még egy lapáttal rátesznek a "sátános" és rémisztgetős szövegminták. Ráadásul az egész kilencven perc. Így olyan lesz, mintha egy, az okkulttal kacérkodó hippi valami számára ismeretlen szert túladagolt volna magának, és rémálmában hirtelen komolyra fordulnának a dolgok. DJ Michel Gentil mixe kazettán is megjelent, elfogyott, szabadon választott összegért (0=ingyen) letölthető innen.

Egészen más a Lil Eno x Valen†ina rövidke split EP-je, de főleg a Valen†ina által írt három számban vannak határozottan hippis elemek. Keleties vagy "törzsi" egzotikus ének, emelkedett templomi kórus, tabla, mi több, a leghippibb hangszer mind közül: didzseridu! Mindehhez viszont szétcsúszott hiphopritmusok, elúszó vagy gerjedő szintik csatlakoznak, és az a fajta ködösítő effekthalom, amellyel a rossz emlékű witch house tett mindent "kísértetiessé". Valen†ina rövid számait a zseniális nevű Lil Eno hosszabb darabjai váltják: ezekben melankolikus, szépséges ambientes dallamokat temet be a lo-fi effekthalom. Lehetne az egész ócska ijesztgetés is, de szerencsére a kellő mennyiségű abszurditás ezt megakadályozza. Amúgy nem szeretek kábítószeres analógiákkal leírni zenéket (már csak azért sem, mert nagyon sok ún. pszichedelikus zenét fogyasztottam már teljesen tiszta fejjel), de erről sem tud nem eszembe jutni egy rossz tripen lévő hippi képe, ami nagyon szórakoztatóvá teszi ezt a 23 perces, innen letölthető EP-t.