Csúnya dolgokat szült a világ egyik legnagyobb slágere

Ötven éve, egészen pontosan 1964. június 19-én jelent meg az Animals kislemeze, a House Of The Rising Sun. Még a Beatlest is letaszította a slágerlista éléről, azóta pedig az örökzöldek között tartják számon. A dal története viszont bonyolult, utóéletébe pedig egy hatalmas lenyúlás is belerondít.

A folklórtól Bob Dylanig

A New Orleans-i Felkelő Nap Házáról, valamint a bűnben élő, szegény nőkről szóló dal az amerikai folklór egyik kedvelt darabja volt már jóval 1964 előtt. Feltehetően egy évszázadokkal korábbi, angol népdal a kiindulópontja. Első amerikai felvétele 1933-as, de ennél biztos régebben megjelent Amerikában, hiszen ennek énekese a nagyapjától tanulta. Egy változata szerepel az amerikai folk meghatározó gyűjtésében, Alan Lomaxéban. Bár a szöveg legismertebb változata New Orleansben játszódik, máshol is énekelték. A dal történetéről szóló könyv szerint a korban leginkább ún. medicine show-k által terjedtek a dalok Amerika-szerte; ez azt jelentette, hogy városról városra jártak a zenészek, akiknek a műsora után állítólagos gyógyszereket (feltehetően inkább alkoholos italokat) lehetett vásárolni - ez utóbbi jelentette a fő bevételi forrást, a zene pedig a csali volt.

Különféle címeken felvette a számot a blues legendája, Lead Belly; az amerikai folk-revival legnagyobbjai, Woodie Guthrie és a nemrég elhunyt Pete Seeger, valamint Joan Baez is. Az Animals-féle verzióhoz egy lépéssel közelebb kerülünk a Greenwich Village-i folk színtér központi figurájával, Dave Van Ronkkal. Ő ihlette meg ugyanis Bob Dylant: "mindig is ismertem a Risin' Sun-t, de erre csak akkor döbbentem rá, amikor Dave elénekelte" - mondta erről.

Legyőzni Chuck Berryt

Bob Dylan első, 1962-es lemezén szereplő felvétele pedig az Animals tagjaira gyakorolt nagy hatást - igaz, az énekes Eric Burdon az Uncut tavalyi cikkében azt állította, hogy ő egy angol folkénekestől hallotta. A Newcastle-ből származó együttes 1964 februárjában jelentette meg első kislemezét, a brit slágerlista 21. helyéig jutó Baby Let Me Take You Home-ot. Ezután kapták a nagy lehetőséget: bekerültek Chuck Berry előzenekarai közé a rock and roll legendájának angol turnéján. Ezen minden együttes a "saját pályáján" szerette volna legyőzni Chuck Berryt, ami természetesen lehetetlen volt. Az Animals tagjai arra gondoltak, hogy valami lassabb, hangulatosabb dallal ki tudnak majd tűnni, így esett a választásuk a House Of The Rising Sun-ra.

Az áthangszerelés hamar megvolt. Eric Burdon éneke mellett az Animals verziójának egyik jellegzetessége Alan Price orgonája. A többiek beszámolója szerint Price mérges volt, hogy Hilton Valentine gitáros nem az általa javasolt módon játszott, ezért kiviharzott a próbateremből, és amikor visszatért, már csak az ő szólóját kellett hozzáadni az egészhez. Még egy fontos változtatása volt a zenekarnak: "tudtuk, hogy a BBC nem fog lejátszani egy, a prostitúcióról szóló dalt, ezért Eric átírta a szöveget" - mesélte John Steel dobos. Míg a gyakoribb változatban (Bob Dylanében is) a nő nézőpontjából szól a szöveg, itt egy férfit hallunk. (A Cracked tavalyi cikke szerint ez minden idők második legnagyobb ilyen bűne.)

Az Animals számítása bejött: a House Of The Rising Sun nagy sikert aratott a turnén. Eric Burdon azzal dicsekedett utólag, hogy bár természetesen mindenki Chuck Berry miatt ment a koncertre, az öltözőből gyakran hallották, hogy az emberek az ő számukat dúdolgatva távoznak. Ezért döntöttek úgy, hogy felveszik a dalt. Manchesterből egyetlen napra Londonba utaztak, egy zöldfülű hangmérnökkel dolgozó stúdióban a beállás után 15 perc alatt meg is voltak az egésszel.

Lányok igen, pénz nem

Mint mondják, rögtön tudták, hogy ebből sláger lesz, pedig nemcsak a szöveg volt rizikós, hanem az is, hogy a négy és fél perc túl hosszú volt a rádióknak. (Egy rövidebb változat a zenekar tudta nélkül készült el.) Ezzel együtt mind Nagy-Britanniában, mind az Egyesült Államokban hatalmas sikert aratott a szám, utóbbi slágerlistáján a Beatlest taszította le az első helyről, és három hétig maradt ott.

Az Animals a brit invázió élvonalában találta magát, noha különbözött a többiektől: legalábbis a House Of The Rising Sun-t inkább a folk-rockhoz szokás sorolni, sőt a műfaj első slágerének is lehet nevezni. "Míg Európában inkább a fiúk kedvelték a keményebb rhythm and bluest, Amerikában megismerkedtünk egy új jelenséggel: lányrajongók egész hadával" - érzékeltette John Steel dobos, hogy ez milyen fontos változást hozott az életükben.

A siker azonban nem jelentett egyben gyors meggazdagodást. Eric Burdon szerint valamiféle Bermuda-háromszögben tűnhetett el a pénz, mindenesetre nekik nem maradt semmi a két év folyamatos turnézás után. A House Of The Rising Sun jogdíjairól viszont legalább lehet tudni, hogy hová kerültek: Alan Price-hoz. A nagy hirtelen felvett és kiadott kislemezen ugyanis csak az orgonistát tüntették fel a tradicionális dal hangszerelőjeként, és a menedzsment azt gondolta, hogy majd később megosztoznak. Aztán 1965 májusában Price egyszer csak rájött, hogy fél a repüléstől, és hirtelen kiszállt a zenekarból. Később sem nyilatkozott az ügyről ("nem akar sebeket feltépni"), és amikor 1983-ban egy reunion turné előtt a többiek felvetették neki, hogy legalább mostantól osztozhatnának a pénzen, akkor azt mondta, hogy "basszátok meg", és kisétált, legalábbis Burdon visszaemlékezése szerint. Az Animals 1966-ban oszlott fel, bár aztán többször visszatért különféle felállásokban és neveken.

A House Of The Rising Sun pedig a köztudatban immár végérvényesen összekapcsolódott az ő nevükkel. A számot a Rolling Stone a 123. helyre tette minden idők legjobb dalainak listáján, a rádiók máig játsszák. Természetesen számos új feldolgozása is készült, Dolly Partontól a Frijid Pinken át a Five Finger Death Punchig sokan hozzányúltak, legutóbb Mac Miller hülyéskedte el. Szintén idei a Wolfenstein: The New Order című játékhoz készült németes verzió.

Mi a Felkelő Nap Háza, és hol van?

Már az sem biztos, hogy a címbeli ház bordély, bár sokan így értelmezik (lásd például Szikora Róbert vonatkozó megjegyzésének utóéletét). Lehet, hogy illegális szerencsejátékot folytattak benne, illetve egyesek szerint egy női börtön is lehet - bár a szövegbeli "balls and chains" akár metaforikus láncokra is utalhat.

Több New Orleans-i helyszín is felmerült valóságos ihletőként, de egyik mellett sem szólnak elégséges bizonyítékok a téma szakértője szerint. A 19. század elején működött The Rising Sun Hotelről többen gondolták, hogy tán ez lehetett az, ráadásul "a férfiak minőségi szórakoztatását" ígérő hirdetések maradtak fent róla, illetve a leégett hotel helyszínén sok rúzsos tégelyt találtak, amikor (más után kutatva) ásatásokat folytattak itt. Azonban a korban voltak rendes szállodák (mármint nem bordélyok) csak férfiaknak, és az sem volt szokatlan, ha egy férfi rúzsozta magát.