A francia színész Napóleon szerepét alakítja Kodály Háry Jánosában, amelyet ma mutatnak be a Szegedi Szabadtéri Játékokon, a Dóm téren. Villáminterjú.

Milyen kép alakult ki önben Háry Jánosról és Kodály zenéjéről?

Érdekes, hogy évekkel ezelőtt már megtalált ez a szerep, pontosabban egy francia produkcióban alakítottam Háryt. Ám az egy oratorikus mű volt, én pedig narrátorként szerepeltem benne. Nagyon szeretem Kodály zenéjét, fülbemászó népies dalalmait. Számomra ez a mű azért rendkívül fontos, mert rajta keresztül ismertem meg mélyebben a magyar lelkületet.

Mennyiben hasonlít a figura Obelixre?

Amikor Béres Attila rendező levélben megkeresett, Háry Jánost Asterix és Obelix figurájához hasonlította, hiszen ők is állandóan képtelen hőstettekkel dicsekednek. Abszolút egyetértek vele, szerintem is sok a hasonlóság az említett figurák között. Háry legendái végül is ugyanolyan képregényszerűek, van bennük humor, alakja pedig tökéletesen képviseli a magyar nemzeti karaktert, akárcsak Asterix és Obelix a franciát.

Gerard Depardieu Napóleon szerepébenForrás: Szegedi Szabadtéri Játékok

Ehhez képest most Napóleont alakítja, aki ugye a butuska „római” figurája ebben a mesében. Nem gond ez egy franciának?

Nagyon bírom ezt a butuska-bumfordi figurát, amit Béres Attila faragott Napóleonból. Vicces, ironikus, elrajzolt, rendelkezik minden olyan tulajdonsággal, amit élvezet és öröm színpadon eljátszani. Nem okoz számomra problémát ez a fajta ábrázolás, hiszen Napóleon nem éppen szimpatikus alakja a történelemnek. Már csak ezért is előszeretettel figurázom ki.

Szeged ugyan nem borvidék, de ön már elég jól ismeri a magyar borokat. Emlékszik rá, melyik a legjobb?

Magyarország elképesztő klimatikus és talajadottságokkal rendelkezik, remek terroir-borokat lehet itt készíteni. Különösen a badacsonyi és egri borok maradtak meg bennem. Intenzív, gyümölcsös zamatokra, cizellált, nemes savakra emlékszem mindkét borvidék esetében.

Depardieu a Háry JánosbanForrás: Szegedi Szabadtéri Játékok
Háry az életre kelt magyar meseteremtő fantázia

Kodály Zoltán eredetileg öt kalandban írta meg Háry János, a nagyotmondó obsitos figuráját. A daljátékot 1926-ban fergeteges sikerrel mutatták be a Magyar Állami Operaházban. 1938-ban a Szegedi Szabadtéri Színpadon is hasonló sikert aratott. Később masszív repertoárdarabbá vált, az Operában 1954-ben a századik, 1969-ben a kétszázadik előadást érte meg. A darab megért egy-egy bemutatót Kölnben, Aachenben, Augsburgban, Helsinkiben és Moszkvában, de később már nem tűzték műsorra.

Viszont Kodály 1927-ben műve legjellegzetesebb dallamaiból összeállított egy hat tételes zenekari szvitet. Ennek az ősbemutatóját New Yorkban tartották, Kodály nevét rögtön megismerte a világ.

Kodály műve különleges helyet foglal el a népszínművek sorában, melyekben korábban többnyire csak mű népdalok és műparasztok szerepeltek. Ezért nem népszínművet, hanem Garay János reformkori költő Az obsitos című elbeszélő költeményt vette alapul.  Kodály daljátéka az első, amelynek zenéje teljes mértékben a magyar népdalból építkezik. A zeneszerzőt nem a történelem, hanem a mese érdekelte, ezért dallamvilága lírai. Maga mondta, hogy a „Háry az életre kelt magyar meseteremtő fantázia”. Háry alakjában a puszták népének hótreáljából elvágyódó népi hőst teremtette meg. Az opera librettóját Paulini Béla és Harsányi Zsolt öntötte végső formába.