Transzvesztiták és háziasszonyok egy fedél alatt

Bőrödön viseled címmel nyílt hiánypótló kiállítás szeptember 30-án a Robert Capa Kortárs Fotógráfiai Központban. Az Oltai Kata kurátor által összeállított tárlat többek között azokra a kérdésekre keresi a választ, miként építjük fel a személyiségünket, kulturális identitásunkat, mit gondolunk magunkról, és mi az, amit a környezetünk lát belőlünk, illetve szabad akaratunkból választunk-e bizonyos társadalmi szerepeket vagy ránk kényszertik azokat.

A férfiasság és a nőiesség határait feszegető tárlat nem véletlenül kapta a Társadalmi konstrukciók vizuális kódjai alcímet. „Kurátorként hiszek abban, hogy a pénztől, a szépségtől, a tabuktól kezdve szinte minden, ami körülvesz minket, társadalmi konstrukció” – mondja Oltai Kata. Ezek a konstrukciók azonban a saját közösségükön kívül sem veszítik érvényüket, mert más nézőpontból egészen új értelmet nyerhetnek.

Barakonyi Szabolcs: Flex (To Do Sorozat), 2012
Forrás: Robert Capa Kortárs Fotógráfiai Központ

Konstrukció természetesen maga a kiállítás is, hogy térben gondolkodni nem ugyanaz, mint könyvet olvasni. El kell vonatkoztatni a termektől, a falaktól, mert ezen a kiállításon végképp nincsen zárt egységek, ami persze nem írja felül a befogadás gyakorlatát, de a látogatók hozzáállása nagyon fontos. Ha nem is tudunk úgy mozogni a termek között, mint egy virtuális térben, a kiállítók és témák szerint csoportosított anyagok egyre szabadabban kapcsolódnak össze egymással.

Fabrícius Anna: Pékek (Magyar Szabvány Sorozat), 2007 Forrás: Robert Capa Kortárs Fotógráfiai Központ

Az elsődleges kapocs közöttük természetesen a kiállítás címében foglalt, általános érvényű gondolat: mindannyian a bőrünkön viseljük az identitásunkat. A nyugati kultúra egyik legalapvetőbb sajátossága szerint ugyanis az identitás már nem sors, hanem választás kérdése.

Megbélyegző testi jelek

Koronczi Endre: Testnyomatok, 1999 Forrás: Robert Capa Központ

A látogatókat a Fantomképek fogadják. László Gergely és Rákosi Péter barátok és családtagok fotóit rendelték rendőrségi fantomképekhez, ezzel demonstrálva, hogy milyen könnyű sztereotípiák szerint ítélni, illetve ezeknek megfelelni.

Koronczi Endre Testnyomatok című sorozata hétköznapi tárgyak – mint például egy karóra vagy egy bevásárlószatyor füle – okozta lenyomatokkal, sérülésekkel játszik el, a képeket pedig néhány, ún. melegedő tárgy teszi a szó szoros értelemben véve is kézzelfoghatóvá. Ezek a tárgyak egy darabig kellemes melegséget adnak, de fokozatosan átforrósodnak, akár nyomot hagyva maguk után.

Urbán Tamás fotói a 80-as évek elhíresült figuráját örökítik meg. Pillangó testét tetőtől talpig tetoválások borították, s talán még ő maga sem sejtette, hogy az utókor majd a test kulturális metaforájaként és a kommunikáció egyik lehetséges médiumaként emlegeti majd. „A rejtőzködés és a nyilvánosság keresésének egyensúlya izgalmas terepnek mutatkozott, hogy a társadalomban működő szerepkényszerek ellenében dolgozzanak, vagy éppen felhasználják azokat” – olvasható a fotók mellé biggyesztett falfeliraton.

A kiállítás épp hogy csak bepillantást enged Pillangó hihetetlenül izgalmas életébe, de szerencsére a hagyatéka, a bírósági tárgyalások jegyzőkönyvei, a levelezései, a barátnői naplói mind-mind Urbán Tamásnál vannak. Sőt, Pillangó végrendelete szerint a bőre is Urbán Tamást illeti. S ha mindez még nem volna elég, a magyar underground világ emblematikus alakját, akit mindenki csak Pillangó néven ismert, Deák Ferencnek hívták.

Urbán Tamás: Pillangó, 1989 Forrás: Robert Capa Központ

Mitró Lilla is a valóságból merít, fotóanyaga Fiáth Titanilla Börtönkönyv című munkájához készült. A kiállított képek azt mutatják meg, hogy a rabok miként próbálják egyedivé tenni a mákosnak nevezett egyenruhát. Még akkor is, ha a mákosra firkált Calvin Klein-felirat vagy a ruhára felvarrt Hugo Boss-márkajelzés rongálásnak minősül és büntetést von maga után.

Szépleányok

Ujj Zsuzsi: Tanulmány az esküvőshöz III., 1986 (2014) Forrás: Robert Capa Központ

A kiállítás egyik legizgalmasabb része a nőiséggel és a legkülönbözőbb női szerepekkel, sorsokkal foglalkozik. Oltai Kata mindenekelőtt a szépségkirálynő-választások abszurditására hívja fel a figyelmet. Cseke Csilla 1991-es fotói szembemennek a szépségversenyek ideológiájával, hiszen valódi pillanatokat örökítenek meg.

Utólag derült csak ki: ezen a szépségkirálynő-választáson Bálint Antónia nyert, aki FIDESZ-KDNP színekben indul az önkormányzati választásokon, de az indulók között találjuk Rába Tímeát is, aki a szocialista politikus, Tóbiás József felesége. Oltai Kata pedig mentegetőzhet, hogy a szépségverseny fotóival nem a politikai szembenállásra szeretett volna reflektálni.

Cseke Csilla képei mellett Dér András és Hartai László annak idején hatalmas port kavart dokumentumfilmje, a nyolcvanas évek végi Magyarország talán egyik legfontosabb kordokumentuma, a Szépleányok látható. A film az első magyar szépségkirálynő-választás eseményeit követi végig az előkészületektől egészen a tragikus végkifejletig. Molnár Csilla Andrea fonyódi gimnazista ugyanis a győzelmet követően öngyilkos lett.

A Szépleányokból kiderül, hogy a magyar média hogyan élt vissza az indulók jóhiszeműségével, ahogyan (48:25-től) azt is pontosan rögzíti, hogy Pauer Gyula hogyan készített szobrot a királynőről és két udvarhölgyéről. Az olajozás és a gipszlenyomat-készítés folyamatát Fenyő János és Bacsó Béla fotói is megörökítették, majd a képek Ernyey Béla jótékony közreműködésével, de a lányok tudta nélkül az osztrák és a német Lui magazinban jelentek meg.

A szépségverseny pedig csak a kiindulópont, hiszen a tárlat a házasság legkülönfélébb variációival folytatódik. Ujj Zsuzsi Tanulmány az esküvőhöz címmel készít rendhagyó sorozatot, Barakonyi Szabolcs az esküvők hervasztó pillanataiból nyújt át egy albumot, Gőbölyös Luca fotóin pedig esküvői ruhába öltözött transzvesztiták láthatók. A tárlat ráadásul egy igazi kuriózumot is tartogat: a látogatók nem mindennapi fotókat láthatnak az éppen házimunkát végző Csehák Juditról, aki az MSZMP pártbizottságának egyetlen női tagja volt 1988-ban.

Punkok, szuperhősök és még több transzvesztita

A kiállításon a legextrémebb alakok is helyet kaptak: az egyik teremben a legendás ifjúsági klub, a Fekete Lyuk punkjai között a CPG zenekar punkjai bukkannak fel, a Hypnotic Fashion Budapestről készült gyorsított felvétel Király Tamás ruháinak groteszk hatását fokozza, Szombat Éva Hétvégéi hologramján pedig kosztümös hősök pózolnak.

Velledits Éva: Zsuzsi, a férfi, 1993 Forrás: Robert Capa Kortárs Fotógráfiai Központ

Hajdú D. András Brits Behave Badly című munkája női ruhába öltözött vőlegényt örökít meg, Velledits Éva képei Zsuzsit, a férfit mutatják be, akiről az 1993-as Kurír is beszámol, de a prímet alighanem Szent-Iványi Réka Nincs abban semmi című anyaga viszi a 18-as karikát kapott különszobában. A képeken felbukkanó középkorú férfire, aki az anyjával él, sosem hagyja el a panellakásukat és nagyon szeret női ruhába bújni, nincsen szavak.

Legénybúcsú Forrás: Hajdú D. András

Bőrödön viseled

Vékony Dorottya – Farkas Júlia: Oltárok, 2012 Forrás: Robert Capa Központ

A kiállítást Hermann Veronika irodalomtörténész nyitja meg, aki Oltai Katához hasonlóan szintén a kiállítások és a szövegek között von párhuzamot. Hermann Veronika okosan, szellemesen megírt, frappáns és feszes beszédet mond, ami olyan ritka a műfajában, hogy nehezemre esik kivonatolni.

„Politika, szexualitás, társadalmi nem, zenei és művészeti szubkultúrák, jelöltek és jelölők vezetik a látogatót a kiállításban, aki leselkedhet, elszégyellheti magát, gondolkodhat és magára ismerhet. Mert miközben a másikhoz való viszony kialakításán fáradozik, észrevétlenül végig a sajátjával foglalkozik. Mert a másság egészen addig érdekes, ameddig magunkra nem ismerünk benne” – fejtegeti a kultúrakutató, amivel éppen a kiállítás tételmondatát fogalmazza meg.

A Bőrödön viseled. Társadalmi konstrukciók vizuális kódjai című kiállítás november 2-áig látható a Robert Capa Kortárs Fotógráfiai Központban.