Sokat köszönhet a magyar népzene Ceausescunak

2014.10.26. 11:55

Nem kell ahhoz feltétlenül népzenerajongónak lenni, hogy Ökrös Csaba neve fogalommá váljon számunkra. Elég, ha lelkesedünk az alternatív színházért és gyakran járunk a Szkénébe.

Műsoron van ott két darab, A nagy füzet és az Irtás, Horváth Csaba rendezésében, a Forte Társulat előadásában. Mindkettő full katarzis, amiben óriási szerepe van Ökrös Csaba zenéjének. Ki ő, hogyan látja a világot, mit gondol a (nép)zenéről? Egy muzsikus portréja.

A társulat minap érkezett haza Görögországból. Thesszalonikiben jártak egy összművészeti fesztiválon, ahol állva tapsolt nekik a közönség A nagy füzet bemutatóján. Valószínűleg a görögök is érezték, hogy Ökrös zenéje nélkül elképzelhetetlen lenne az előadás.

Anyanyelvi szinten beszéli a népzenét

A két Csaba közös munkája A nagy füzettel kezdődött. Régóta ismerték egymást, de sose dolgoztak együtt. Ökrös aktív koncertzenészként működött, mászkált a világban, többször megjárta Amerikát is. Négy évvel ezelőtt Szegeden futottak össze egy munka kapcsán, söröztek, beszélgettek, kiderült, hogy Ökrös zenét is ír (mindig zeneszerző akart lenni), Horváth meg épp komponistát keresett akkor születő darabjához.

Anyanyelvi szinten beszéli a népzenétFotó: Polyak Attila - Origo

Ökrös elolvasta a forgatókönyvet (Agota Kristof regényét nem ismerte), és rögtön tudta, hogy ehhez egy az egyben nem illik a népzene. Ott ült a próbákon egy nagy (kotta)füzettel a kezében, és jegyzetelt. A gyimesi halottkísérőn és a Körtéfán kívül nincs a zenében eredeti népi dallam, noha valamennyi motívum a népzenében gyökerezik, hiszen Ökrös, ahogy Bartók mondaná, anyanyelvi szinten beszéli (35 éve foglalkozik vele) a népzenét.

Van, hogy cakkra nem jön ki a dallam

Egy szál hegedűvel, mint régi időkből megidézett énekmondó, kíséri muzsikájával a történéséket. Minden hegedűvonása olyan, mintha színtiszta improvizáció lenne. Holott valójában végszavakra kiélezett, centire kimért zenéről van szó. A legnagyobb kihívás Ökrös számára, hogy a színészek beszédritmusát pontosan lekövesse. Van, hogy cakkra nem jön ki a dallam, akkor valóban improvizálnia kell, nyújtani vagy kurtítani a dallamot. Görögországban például a feliratok miatt tagoltabban kellett beszélniük a színészeknek, Ökrösnek a megváltozott tempóhoz kellett alkalmazkodni. Nem volt egyszerű történet.

A magyar és ír zenét mixeli benne

A nagy füzet minimalista, szikár dallamvilágához képest az Irtás zenéjének komponálása könnyebb feladatot jelentett. Ökrös annak idején a Muzsikás együttessel Írországban is koncertezett, kapott egy csomó kottát, úgyhogy amikor Horváth Csaba felkérte az ír témájú darab zenéjének megírásához, csak elő kellett vennie a régi kottákat. Sose gondolta, hogy egyszer ilyen konkrét hasznukat veszi majd. Csodás, ahogy Ökrös a magyar és ír zenét mixeli a darabban.

Csodás, ahogy Ökrös a magyar és ír zenét mixeli a darabbanFotó: Polyak Attila - Origo

„Van az elején egy altató, na, az például gyimesi típusú zene, csak átírtam ír dudára. A gitárkísérettel és énekkel megfűszerezve már senkinek eszébe nem jutna, hogy valójában Gyimesben járunk” – mondja a bajsza alatt mosolyogva.

Hatásosan, hatásvadászat nélkül

A darab zenéje gazdag és sűrű, dobbal, harmonikával, gitárral, a végén latin nyelvű (Ego sum via, veritas et vita) négyszólamú kórussal, amit Ökrös gregorián stílusban írt meg, hatásosan, hatásvadászat nélkül.

A színészek komolyan kiveszik részüket a zenélésből. Egyikük csak két akkordot pöncögött a húrokon, de azt olyan meggyőzően, mintha valóban tudna gitározni.

„A színészek betanításán kívül csupán annyi befektetést igényelt a darab muzsikájának megszólaltatása, hogy kellett venni egy ír dobot meg egy tangóharmonikát, és csináltattunk egy ír dudát, amit egy magyar dudakészítő, Nagy Zoltán készített el nekünk”– meséli Ökrös.

Honnan ez a zenei bravúr, tudás, kvalitás? Hát, ennek, kérem, története van.

Hegedűmet a bőrdzsekidért

Ökrös Csaba kilenc éves, amikor síbalesetet szenved. Miközben épülget, hegedűt kér a szüleitől. Hogy miért éppen ezt a hangszert választotta, arra nincs racionális magyarázata. Tény, hogy akkor már zenei általánosba járt, nyilván hallott hegedűszót. Hogy aztán végül népzenész lett belőle, annak sem sok köze volt az általános iskolában tanultakhoz. Mert amit ott hallott, nem is tetszett neki. A rádióban viszont elbűvölte Mozart, utánozta a karmestereket, vezényelt lelkesen.

Mindig is zeneszerzőnek készültFotó: Polyak Attila - Origo

’76-ban kapott valakitől egy felvételt, a Sebő együttes egyik előadását. Széki sűrű tempó meg kalotaszegi legényes volt a szalagon. Na, azok az akkordok megcsavarták a szívét. „Mintha a holdról jött volna az a zene” – emlékszik vissza.

Előtte azonban a hegedűjét elcserélte egy bőrkabátra. A szülei nem rajongtak az ötletért, de hát egy szem gyerekük volt, nem szóltak semmit. A bőrkabát meg menő volt.

A cigányoktól tanult meg hegedülni

Csabát tehetségesnek tartották, egy év alatt két évet végzett el a sátoraljaújhelyi zeneiskolában. Ennek ellenére a bőrkabátos biznisz környékén abbahagyta a hegedülést, amit azonban hamar megbánt.

Egyik barátja a helyi néptáncegyüttesben klarinétozott. Akadt ott néhány jó cigányprímás is, igen virtuózan muzsikáltak. Csaba azt gondolta, ha nem a zeneiskolában, akkor majd a cigányoktól tanul meg hegedülni egy barátjától kölcsön kapott hangszerrel.

Ha nem a zeneiskolában, akkor majd a cigányoktól tanul meg hegedülniFotó: Polyak Attila - Origo

Pont jókor állított be, fújtak már a táncházas szelek Pestről (’72-ben indult a táncház mozgalom). A cigányok húzódoztak, ők bizony nem tanulják meg azt az új zenét, az nekik román muzsika, mindig csak A-dúr.

„Széki zene volt az, nem román, a Hegyalja Néptáncegyüttes vezetője akarta volna betanítani. Odaadta nekem, tanuljam meg. Nagyon tetszett, nemsokára már játszani is tudtam.”

Besúgók és besúgottak

Mindez ’76-ban történt. Akkor indult az első táncházzenészképző tanfolyam Abaújszántón. Kéthetes tábor volt, az állam (Népművelési Intézet) fizette az útiköltséget, kollégiumban laktak. Ezzel nem ért véget a történet, három éves képzés követte Pesten, a Marczibányi téri Művelődési Központban. Az útiköltséget továbbra is fizette a népművelési intézet, a szállás ingyen volt.

A Szkénében beszélgetünk, a háttérben Pintér BélaTitkaink című előadásának díszlete. Az előadás éppen a néptáncmozgalom bemutatásán keresztül néz szembe Magyarország közelmúltjával, besúgókkal és besúgottakkal.

A háttérben Pintér Béla Titkaink című előadásának díszlete, illett a beszélgetéshezFotó: Polyak Attila - Origo

Ökrös maga is hallotta annak idején, hogy beszerveztek embereket, de szerinte főleg a szervezőket környékezték meg, a zenészeket többnyire békén hagyták. Őt messze elkerülte minden ilyen incidens. Még a román határon sem érte soha semmi atrocitás.

Móricz Zsigmond utca 37.

Úgy beleszerelmesedett az erdélyi zenékbe, hogy azonnal a helyszínre akart sietni. Nem volt ezzel egyedül akkoriban.

Mestere, Halmos Béla, a táncházmozgalom egyik elindítója igazította útba. „Keresd Kallós Zoltánt Kolozsváron. Móricz Zsigmond utca 37.”

Ökrös nem sokat hezitált. A szülei azt hitték, Pestre megy, de ő már Miskolcon átszállt, és meg sem állt Kolozsvárig. Ha tudják, hova készül, nem engedik el a 16 éves fiút egyedül Erdélybe. Pénze volt, hiszen a néptáncegyüttes zenészeként 500 forintot keresett, a jegy meg csak 136 forintba került oda-vissza.

A karácsonyi szünet első napjaiban érkezett Kolozsvárra. Hajnali fél négykor gördült be a vonat a pályaudvarra. Kutyák ugattak, köd gomolygott, ropogott a hó a talpa alatt. A csengőfrász lehetett az oka, hogy csak nagy sokára nyílt ki az ajtó.

-         Hát te ki fia borja vagy? – kérdezte az öreg.

-         Halmos Béla bácsi küldött.

Az öreg hunyorogva szétnézett az utcán, nem járt arra senki sem.

-        Gyorsan gyere be.

A cigányprímásnak hegedűhúrt

Néha Kallós Zoltánnal, máskor egyedül vagy többedmagával járta az erdélyi falvakat, és gyűjtötte a népzenét.

„Hülyén hangzik, tudom, de tulajdonképpen sokat köszönhet a magyar néprajz és népzene Ceaușescunak. A diktatúrában az ellenállás ugyanis konzerválta a hagyományokat. A népviseletet, a népzenét, a magyar nyelvet. A Ceaușescu házaspár kivégzése után mindez eltűnt szinte egy év alatt.”

Hogy ment a gyűjtés? Magnót Kallós Zoli bácsi adott, Ökrös Csabának csak kazettát kellett vinnie, abból viszont sokat. Kazetta, könyv, fogamzásgátló (be volt tiltva Romániában), ezek voltak a legfontosabb portékák. A falusi cigányprímásnak meg hegedűhúrt vitt.

Ő már nem orsós, hanem kazettás magnóval dolgozottFotó: Polyak Attila - Origo

„A profi prímás csak cigány lehetett. Minden falunak megvolt a maga prímása (a széki prímás sem felelt meg Gyimesben és fordítva), a cigányok szolgáltatták a zenét az adott falu igényei szerint. A cigányok nem cigány zenét játszottak, nekik ugyanis eredetileg nincs hangszeres zenéjük. Az autentikus cigányzene a szájbőgővel kísért, kanna basszussal kísért vokális zene. A cigányok között mindig is sok volt a híres zenész Cinka Pannától (1711-1772) kezdve, akit az első prímásként tartanak számon.”

Híd Európa és Ázsia között

Ökrös Csaba ma három iskolában tanít. Ő is azok közé tartozik, akik nem szolfézzsal próbálják kiölni a gyerekekből a természetes érdeklődést, hanem igyekeznek sikerélményhez juttatni őket.

„A népzene egyre népszerűbb. Pont azért, mert már az első órán sikerélménye van a gyereknek. Rögtön megérzi a közösségi zenélés örömét, elcincog egy ugróst, amire mások táncolnak.”

Ökrös először mindig hallás után tanítja növendékeit, és nemcsak a magyar népzenét, Telemannt is. A kotta csak azután következhet, ha már megvolt a zenei élmény. Ha szegény gyerek félóráig bogarássza a kottát, mire meg tud belőle valamit szólaltatni, az élettől is elmegy a kedve, nemhogy a zenéléstől.

A népzene egyre népszerűbb. Pont azért, mert már az első órán sikerélménye van a gyereknekFotó: Polyak Attila - Origo

A magyar népzenének Ökrös szerint ma is ugyanaz a küldetése, mint Kodály idejében. Nem a köldöknézős magyarkodás kiszolgálása a feladata, hanem valami sokkal nemesebb.

Mert ahogy Kodály mondja: „Egyik kezünket még a nogáj-tatár, a votják, cseremisz fogja, másikat Bach és Palestrina. Össze tudjuk-e fogni e távoli világokat? Tudunk-e Európa és Ázsia kultúrája közt nem ide-oda hányódó komp lenni, hanem híd, s talán mindkettővel összefüggő szárazföld? Feladatnak elég volna újabb ezer évre.”