Egy kezünkön meg tudjuk számolni a mostani magyar kísérleti filmeseket, Lichter Péter közülük az egyik, legújabb munkájában Simon Márton egysoros verseit használja fel. Filmjeihez az alapanyagot a bolhapiacon szerzi be, és mielőtt befűzi régi házi vetítőjébe a poros filmtekercseket, összekeni őket körömlakkal, így hoz létre látványos vizuális effekteket. Ezt a műfajt jelenleg nemcsak Magyarországon, de a világon sem űzik sokan, pedig a hatvanas-hetvenes években nagy divatja volt: az olyan klasszikus sci-fik látványelemeit is hasonló kísérleti filmes módszerekkel készítették, mint amilyen a 2001: Űrodüsszeia.

Lichter Péter első filmjét tíz éve mutatták be a miskolci Cinefesten, azóta nyolc rövidfilmet készített, ezeket a New York-i Tribecától a Rotterdami Filmfesztiválig, San Franciscótól Kuala Lumpurig mindenfelé vetítették. Munkáit egy neves párizsi cég, a Light Cone forgalmazza. Idén megkapta a Magyar Filmkritikusok díját Rimbaud című filmjéért, amit a Magyar Filmhéten is vetítettek.

MozgóképfestészetForrás: Lichter Péter

Készített már filmet régi pornófilmekből, új munkájához Simon Márton Libri kiadónál megjelent Polaroidok című verseskötetén vette alapul, aminek előzetesét nálunk nézhetik meg először. Lichter Péterrel a zeneművekhez hasonlító mozgóképekről és a magyar kísérleti film helyzetéről beszélgettünk.

Kép a Polaroidok című filmbőlForrás: Lichter Péter

Hogyan lesz valakiből kísérleti filmes, és mit jelent ez a szókapcsolat?

Erre nehéz válaszolni, legszívesebben azt mondanám, hogy az igazán kattant filmrajongókból lesz kísérleti filmes. Ez a szóösszetétel félrevezető, mert azt sugallja, hogy csak a kísérleti filmek kísérleteznek, pedig a legtöbb jó filmnek kísérleteznie kell, különben unalomba fullad. A kísérleti filmek a film formanyelvével, technikájával játszanak, gyakran például csak geometriai formákból és színekből állnak. Nem mesélnek el történetet, érzéseket, benyomásokat közvetítenek, úgy, mint a zene vagy a költészet. 

Reakcióba lépnek a kemikáliák a celluloidonForrás: Lichter Péter

Ezek a filmek sokszor kamera nélkül készülnek. Ez hogyan lehetséges?

Én magam nem forgatok képeket, hanem másokét használom fel. Ez egy létező műfaj, úgy hívják, hogy found footage-, vagyis talált képekből álló film. A filmjeimhez régi házi videókat és super8-as filmfelvételeket gyűjtök. Ezek sokszor szemcsések, sérültek, de én is „roncsolom” őket: festékeket, körömlakkot, maró kemikáliákat viszek fel a filmszalagra, amik kémiai reakcióba lépnek a celluloiddal, és ezzel váratlan és szép vizuális effekteket lehet előidézni. A módszert már a harmincas években alkalmazták, de igazán a hatvanas években terjedt el.

Kép a Félálom című filmbőlForrás: Lichter Péter

Hogyan kell elképzelni egy found footage-film készítését? Ha nincs forgatás, nincs színész, akkor mit csinál a rendező?

Válogat, rendszerez, szerkeszt és vág. Olyan ez, mint a DJ munkája, csak nem slágerekből, hanem filmek darabjaival játszunk. Mozgóképes Frankensteinek vagyunk és jóságos szörnyeket keltünk életre: olyan elhalt darabokból varrunk össze valami élőt, mint a kidobott családi filmek vagy gagyi reklámok. A régi amatőr, például nyaralásokon készült családi felvételek nagyon hálásak, tele vannak misztikus pillanatokkal.

Hogyan szerzed be a nyersanyagot?

Bolhapiacokról, amiket régebben mániákusan hajkurásztam. Bárhol jártam, felkerestem a helyi piacot, hogy negyven évvel ezelőtti házi felvételeket vásároljak. De vannak gyűjtők, velük is szoktam üzletelni.

Régi filmtekercsekForrás: Lichter Péter

Hol lehet kísérleti filmeket nézni?

A kísérleti filmeknek kicsi a közönsége, mert eleve nem piacra készülnek, mint például a hollywoodi filmek vagy a hagyományos művészfilmek, inkább olyanok, mint a mozgóképes festmények. De sok technika, módszer átszivárog a kísérleti film "alvilágából" az ismertebb filmekbe, például David Lynch munkáiba. Az is gyakran előfordult régebben, hogy sci-fik trükkfelvételeit kísérleti filmesekre bízták, Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeaiájának hipnotikus utazását például James Whitney kísérleti filmes készítette.

Milyen helyzetben van a kortárs magyar kísérleti film?

Amióta megszűnt a Balázs Béla Stúdió, a magyar kísérleti film feloldódott a rövidfilmgyártásban. Nagyon kevesen alkotnak Magyarországon csak és kizárólag kísérleti filmet. A Buharov-testvérek Hotel Tubu vagy Nemes Gyula Letűnt világ című filmje volt leginkább meghatározó számomra, de Fliegauf Bence Tejút című filmje is izgalmas kísérlet volt.

Az előző filmed Rimbaud-ról szólt, a mostani megint irodalmi alapanyagból, Simon Márton könyvéből készült. Miért választasz újra irodalmi alapanyagot?

Rimbaud verseit tinédzserként olvastam, tulajdonképpen a példaképem volt. A kalandos élettörténete is megfogott: az, hogy valaki ekkora tehetségként eldobja magától az irodalmi pályát és tizenkilenc évesen világgá megy, fegyverkereskedőnek és vándorcirkuszosnak áll. Néha talán mindannyian átérezzük Rimbaud szökésének csábítását, hogy milyen jó is lenne otthagyni mindent, beállni cirkuszosnak vagy örökre felszívódni a dzsungelben. Simon Márton kötetének a töredezettsége fogott meg, apró, sokszor szürreális, néha teljesen hétköznapi hangulattöredékekből épít fel valamiféle nagyvárosi szorongást.

Simon Márton rendhagyó verseskötetének borítójaForrás: Libri

Simon Márton könyve is egy kísérleti kötet, hiszen nincsenek benne hagyományos értelemben vett versek, mégis elég nagy siker lett, több kiadást megélt. Vannak ilyen példák a kísérleti filmes szcénában?

A kötet körül kialakult kultusz nagyon ritka kísérleti filmes körökben, ahogy a költészetben is.

Mikor és hol lehet megnézni a Polaroidokat?

Szervezünk a filmnek felolvasással egybekötött vetítéseket, szórakozóhelyeken és galériákban, december elején. De az ilyen filmeket leginkább filmfesztiválokon szokták játszani.

Úgy látom, a kísérletező mozgóképek egyre inkább múzeumok és galériák fennhatósága alá kerülnek. Mit gondolsz erről a folyamatról?

A kísérleti film még nem került ki teljesen a filmes intézményekből, de valóban sok kísérleti filmes galériában mutatja be munkáit installációként, emiatt a kísérleti filmre egyre inkább képzőművészetként gondolunk. Kanadában, Franciaországban és az Egyesül Államokban ez másképp van, sok mozi és filmfesztivál foglalkozik kísérleti filmekkel. Én szerencsésnek mondhatom magam, mert amióta a francia Light Cone nevű kísérleti filmes forgalmazó cég felkarolta a munkáimat, azóta sokat viszik a filmjeimet fesztiválokra mindenfelé a világban.