Billy Idol bemutatta az underground királyait és királynőit

Vágólapra másolva!

Közel 10 év után új albummal jelentkezett Billy Idol. Meghallgattuk, és bár egy időutazás az egész lemez, mi mégis nagyon jónak találtuk.

Quart

Vágólapra másolva!

Billy Idol Kings and Queens of the underground

Billy Idol a ’80-as évek egyik legnagyobb zenei ikonja volt. Bár már a hetvenes évek végén ismertté vált a Generaton X nevű bandájával, 1981-ben New Yorkba költözött, és Bill Aucoin (a Kiss egykori menedzsere) segítségével szólókarrierbe kezdett. A mai napig Steve Stevens gitárossal dolgozik együtt, aki 1981-ben hozzájárult Idol glam rock besorolásához. Akkori zenéit nagymértékben felkarolta az MTV. Ez a párosítás sokat tett azért, hogy az USA-ban elfogadják a brit előadókat. Már az első lemezen található White Wedding és Dancing With Myself dalok az egekbe repítették, de az igazi robbanás a ’83-ban kiadott Rebel Yell című sláger lett. Ezek olyan alapművek, amelyeket a mai napig rendszeresen játszanak a rádiók.

Az ezt követő lemezei mind-mind sikeresek voltak, magánéletében pedig a botrányok sorakoztak. Kevesen tudják, hogy James Cameron neki szánta a Terminátor egyik főszerepét, de 1990-ben súlyos motorbalesetet szenvedett (majdnem elvesztette az egyik lábát), és ez akadályozta meg abban, hogy ő kapja a Terminátor 2. T-1000-es szerepét.

Az 1990-ben megjelent Charmed Life lemezről ismét hatalmas siker lett a Cradle Of Love című dal. Több filmben szerepelt betétként, és meghozta Idol harmadik Grammy-jelölését is. Ez a lemez egy melankolikusabb, kifinomultabb album volt. Ezután következett a nagy váltás.

Billy Idol október 22-én los angelesi koncertjén. Forrás: AFP/Imeh Akpanudosen

1993-ban jelent meg a „Cyberpunk” című album. Ez egy teljesen jól felépített lemez volt, futurisztikus, a távoli jövőbe tekintő témáival és a rockzenét vegyítve az elektronikus befolyások tömkelegével. De még ez a zenei váltás sem akadályozta meg abban, hogy a Shock To The System dal meghódítsa a világot.

Ezután hosszas csönd következett. Néhány „best of” albummal, amin mindig szerepelt egy-két új dal (mint például a Speed, ami a nagy sikerű Féktelenül című akciófilm slágere lett), de számottevő teljes album nem született.

Már-már el is feledkeztünk Idolról, mikor 2005-ben egy új nagylemezről kaptunk híreket. Sokan, mi is, úgy álltunk hozzá, hogy biztosan elfogyott a pénze az „öregnek”, és kidob valami silány, idejétmúlt vacakot, amit a neve úgyis elad. Utólag be kell látnunk, tévedtünk, méghozzá óriásit: karrierje legjobb albumát készítette el. Húzós rockslágerek, változatos zenei hozzáállás, profi munka jellemezte a CD-t.

Majd újabb, majdnem 10 éves csend a lemezgyártás területén, bár napvilágot látott egy "best of" CD két új dallal, és egy karácsonyi album is. Most szeptemberben végül jött a hír, hogy itt az új teljes értékű album, a Kings and Queens of the Underground.

Az album kicsit visszakanyarodott a 80-as évek felé. Leginkább a ’86-os Whiplash Smile lemezhez lehetne hasonlítani, ami bár nagyon igényes zenei világgal rendelkezik, mégis egy visszafogottabb, lassabb hangvételű album. Az új lemeznél nincs az a kitörő energia, mint a 2005-ös albumnál, de tény, hogy nagyon kellemes anyag. Olyan, mintha Billy Idol egy nosztalgiaalbummal kívánná visszahozni a hőskort, de az biztos, hogy aki a régebbi zenéit szerette, annak maximálisan megfelel majd ez az új CD is. Van azért rajta gyors hangvételű dal, például az utolsó Whiskey and Pills track, ami azért robban rendesen, de inkább a lassabb és közepes tempójú dalok dominálnak. Dalszövegeiben továbbra is az igényes, mondanivalóval igencsak megrakott témák kerülnek előtérbe. Steve Stevens gitártechnikája továbbra is megadja a hamisítatlan Billy Idol soundot. Nincs ok panaszra, az őszi európai turné pedig bizonyította, hogy az energia még mindig megvan. De hát mit várunk egy igazi „idoltól"? Egy szó mint száz, hatalmas respect Billy Idolnak, aki meg tudott maradni most is annak, aki a 70-es évek végén is volt: egy igazi szupersztárnak, egy igazi energiabombának, egy igazi zenésznek!