Az éneklés mágiája - Egy férfi, aki a zenével gyógyít

2014.11.24. 10:04

Jeszenszky István (István Sky) 15 évet töltött Indiában. Klasszikus indiai éneket és zenét tanult, a sarod (perzsa eredetű húros hangszer) művészetét mesterétől, Saran Ranitól sajátította el. Magyarországon a Világok Hangja világzenei projekttel lett ismert, Indiában, Mexikóban, Szingapúrban és Indonéziában is koncertezik. Jelenleg a Káli-medencében él, és gyógyító zenével foglalkozik. 

Ülünk a Napfényszentély kertjében, az öreg diófa árnyékában. Körülvesz minket a béke és a csend. Aztán István kezébe veszi a gitárt, és dúdolni kezd. „Minden énekel. Minden fűszál, virág és ez az öreg diófa is. Gyönyörű, régi dalokkal áldja meg a helyet - énekli. - Itt ülünk alatta, és érzem, hogy szüntelenül mantrázik. Csendben, mozdulatlanul. Itt ülök, és vele repülök. Az ő énekét éneklem, átölelve a derekát, végtelen időkön át. Zöld lombkoronája díszíti az eget. Minden virág mosolyog. Mélyeket lélegzem, és éneklem a dalt, amit az angyalok küldtek ma reggel a virágok illatán és a harmaton keresztül, amit megérintettem hajnalban - folytatja István. - Köszönöm, hogy felébredtem ma reggel!”

Hogyan találtad meg a hangod?

Jeszenszky István: A nagyszüleim és az édesanyám nagyon sokat énekeltek. Ha szomorú volt az édesanyám, ha vidám volt, énekelt. És láttam, hogy annyira boldog közben. Abból a világból, amit úgy hívunk, a felnőttek világa – az irányítás és az elvárások világa - egy olyan világba kerül, ahol mindig boldogan, szabadon szárnyalhat. Ez a világ nekem nagyon tetszett, tiszta gyermekként. Elkezdtem vele énekelni, már a méhében.

Mi történik, amikor énekelünk?

J. I.: Ha szívből énekelünk, kapcsolódunk a gyönyörű kozmikus világhoz, nincs múltunk és nincs jövőnk. Csak az áldott jelenlétünk van. Nem ítélünk el semmit és senkit, csak vagyunk ebben a gyönyörűséges áradásban, ég és föld között. Amikor énekelsz, a teljességgel vagy, Isten áldott tenyerén, a virágok mezején, mosolyog a szíved, és minden nehézség elillan. A lélek örül, a szellem kitágul. A korlátaid, amelyeket az elméd épített, egy pillanat alatt leomlanak. Újra szabad vagy, mint a madár. Újra élsz, újra alkotsz. Az isteni alkotásban, egy varázslatos mágiában van részed, ami őszinte és tiszta. Nem akarsz irányítani, nem akarod megváltoztatni, hanem hagyod, hogy vezessen és tanítson.

Jeszenszky IstvánForrás: Jeza - PhotoGraphyArt - dr. Berényi Lia Aurélia

Akkor ez olyan, mint egy mély meditáció?

J. I.: Varázslatban vagy, amikor énekelsz. Főleg, ha mély elmélyülésben énekelsz, ami a pillanat örömébe visz. Ha mindennap énekelsz, kinyílik az a csatorna, ami összeköt a természettel. Elhagyod azokat az érzéseket, amikkel soha nem volt dolgod, és csak fájdalmat okoztak neked. Megújulsz. Az ének megtisztítja és kinyitja mind a hét energiaközpontodat. Újra boldogan élsz a tested templomában, ezen a szent helyen.

Hogyan gyógyít az éneklés?

J. I.: Minden sejted örül és boldog, amikor énekelsz. Akkor nem beszélsz, nem gondolkozol. Minden ének a jelenben van, a jelen pedig az isteni teljesség pillanata. Sokan sírnak a koncertjeimen. Azért sírunk, hogy a mérgek, a problémák, fájdalmak, keménységek eltűnjenek a testünkből, és újra helyet kapjon az érzékenység, a kedvesség, a szépség, a szeretetteljes befogadás és a harmónia. Nem kell védekezned és nem kell félned senkitől sem ebben az állapotban, csak létezni időtlenségben, mint egy virág, ami nyújtózik a fény felé, boldog az esőben, a harmatban, a szélben.

Az iskolában sokunknak azt mondták, hogy nincs jó hangunk, és nem tudunk énekelni. Hogyan lehet  ezen túllépni?

J. I.: Úgy, hogy visszamész ahhoz a pillanathoz, amikor ez elhangzott. Aki ezt mondta, nem szeretettel, nem őszintén mondta. Minden ember gyönyörűen énekel, minden ember tehetséges. Csak a korlátaik és a negatív hozzáállás miatt elzárják ezeket az energiákat. A fájdalomtest megjegyzi, ha ilyet hallasz, és kihagyod az éneklés mágiáját az életedből. Fájdalommal gondolsz rá, és ezáltal csak energiát adsz a fájdalomtestednek.

Mit tanítasz annak, aki elmegy hozzád a Napfényszentélybe?

J. I.: Először is arra kérem, hogy vesse le a félelmeit. Hagyja otthon azt a fajta a védekezést, állandó kontrollt, félelmet, amivel utazott eddig. Érkezzen meg a helyre, a virágok közé, simogassa meg őket. Csak üljön a fűben, és érezze meg ezt az isteni állapotot. Érkezzen meg ebbe a szentélybe. Aztán arra kérem, hogy bocsásson meg magának, és másoknak is. Üljön be a szentélybe, és meditáljon. Hallgassa a kozmikus teremtés hangját, térjen vissza az anyaméhbe. Szülessen újjá, fájdalom, szomorúság, mindenfajta megfelelés nélkül. Csak figyeljen, legyen ő a tanú, a figyelő. Ne ítéljen, csak figyeljen, áradjon a természettel, hullámozzon a széllel.  

Forrás: Christine Chilembu.

 

 

Hogyan születnek az énekeid?

J. I.: Révülésben, kántálásban. Lélekjelenlétben. A Gate Gate például Isztambulban érkezett, korán reggel egy tavaszi napon. Jön egy különleges érzés, hogy valaki üzen nekem. Nem veszek elő papírt, tollat, csak becsukom a szemem, és hagyom, figyelem az áradást. És egyre csak jönnek a fényúton a hangok, úszom ebben a fényben. Ritkán lehet ezt megtapasztalni a földi életben. És megjön az első hang:„Vidd tovább az embereknek ezt a dallamot. Énekeld nekik, hogy legyenek boldogabbak, legyenek a jelenben.” Máskor pedig böjtölök. Várok, mert tudom, hogy bármelyik pillanatban megkaphatom a hangokat. Várok, egy csendes helyen ülve, szép természeti környezetben, a cédrus alatt, a tó partján. Előkészítem a testem. Nem veszek magamhoz se vizet, se étket. Hagyom, hogy a testem éhezze és szomjazza ezt a gyönyörű fényt. El nem mondható a katarzis, amikor a dallamok megérkeznek hozzám. Aztán nagy tisztelettel és szeretettel köszönöm az égnek, hogy ilyen nagy ajándékban részesített, hogy ezek a dalok a szívemben helyet kaphattak.

Legközelebb november 30-án tart előadást Jeszenszky István a Kiscelli Múzeumban. Az esemény részleteit itt találod.