Van, akinek még mindig a nyakkendő a névjegye

A zárt gallér és a nyakkendő korunkban az üzletember, a pénz világában, a tőzsdék parkettjén biztosan mozgó bróker, a politikus, a közhivatalnok, a bírósági tárgyalótermek magabiztos jogászának szinonimájává vált.

Nyakkendőt viseltek a férfiak a fehér galléros munkahelyeken, a félhivatalos és hivatalos összejöveteleken, az ünnepi alkalmakkor. A formális megjelenés és az üzleti mindennapok kötelező darabja lett az egyedi csomóval megkötött, formára szabott és hajtogatott selyemdarab.

A 20. század a nyakkendő százada volt

Az nyakkendő a formális megjelenés kötelező darabja Forrás: Schiffer Miklós

A nyakkendőre köthető csomókról könyvek és tanácsadó kisokosok jelentek meg, hiszen más csomó illik a magas és alacsonyabb gallérhoz, a kent vagy cápavágású gallérszárakhoz, de a nyakkendő alapanyagának szövése és a nyakkendő formája is befolyásolja a helyes csomó megválasztását.

A nyakkendő egyben protokolláris választóvonal is, hiszen az előírásos üzleti és formális megjelenés esetében viselése kötelező. Aki mégis mellőzi, annak megjelenése csupán business casual, azaz megengedő üzleti lesz.

A nyakkendő jelenléte végigkísérte a huszadik századot, szélessége, mintázata, viselési módja, csomózási szokásai sokat változtak, de mindvégig oszlopos és megkérdőjelezhetetlen darabja volt a férfi ruhaszekrényének.

A hatvanas évek szürke egyformaságának keskeny és szigorú nyakkendői után a hetvenes évektől a nyakkendő olyan darabbá vált, amelyet a magát komolyan vevő és másokban jó benyomást kelteni kívánó férfiember mindig viselt.

Nyakkendőt viselni mindig presztízst jelentett

Ralph Lauren, az amerikai divat klasszikusa annak köszönheti karrierjét, hogy 1967-ben széles nyakkendőt dobott a piacra. A nyakkendőválaszték a visszafogott és igen elegáns egyszínű és finoman mintázott darabokon át a széles csík- és fantáziamintásokig, a selyemszálból kötött és kasmírból készült nyakkendőkig terjed.

Voltak persze vadhajtások, mint a bőr, a parafa vagy a szintetikus nyakravalók, de a különféle szövési módokban elkészített puha és lágy, máskor darabos és merev tapintású klasszikus selyem rangja és presztízse ma is egyértelmű.

A klasszikus férfiszaküzletek kínálatának fontos részei a különféle minőségi szintek szerint legyártott nyakkendők. Lehetnek gépi vagy kézi megmunkálásúak, visszafogottak vagy élénkek, hagyományos mintázatúak vagy neves divatcégek, tervezők, minőségi terméket gyártó manufaktúrák lógójával ellátott selyem nyakdíszek.

Hermés legendás figuratív mintái, Giorgio Armani art deco motívumai vagy a neves olasz manufaktúrák print fantáziái, valamint az angolok tradicionális csíkmintái könnyen felismerhetőek, és a férfiak világában egyfajta kommunikációs eszközként is funkcionálnak.

Jó minőségű, helyesen megkötött és megfelelő hosszúságú nyakkendőt viselni mindig presztízst jelentett.

Az öltözethez jól megválasztott nyakkendőben megjelenni pedig egyfajta kiválóan megformázott névjegy átadását is jelenteti.

Leáldozóban a nyaktekerészeti mellfekvenc

A begombolt inggallér köré elhelyezett és megkötött – nem görcsbe csomózott – nyakkendőnek a nadrág korcáig, vagy 1- 2 centiméterrel lejjebb szabad érni, az ennél hosszabban lifegő nyakkendő éppen annyira stílustalan, mint a rövid, hasközépig érő verzió.

Az utóbbi években jelentősen megcsappant a nyakkendők iránti vágy, a klasszikus stílussal szemben felerősödtek a lazább casual elemek, és ehhez a hangulathoz a kigombolt galléros megjelenés jobban illeszkedett, mint a hagyományos nyakkendős.

Sok divatíró a nyakkendő létjogosultságát már a kilencvenes évektől megkérdőjelezte, és egyfajta beragadt, itt felejtett tizenkilencedik századi rekvizitumnak tartotta. Jóslatuk, úgy tűnik, mára valósággá vált. Jelentős tervezők már a kétezres évek derekán egyre gyakrabban és kitartóan csak a keskeny, egyszínű verziókat mutatták be, majd egyre több lett a bemutatókon a nyakkendő nélküli öltönyös modell.

A legnépszerűbb nyakkendőcsomók Forrás: Murányi János

A lazuló felfogás hatására a nyelvújító elődeink által nyaktekerészeti mellfekvencnek elkeresztelt selyemdarab pár éve kezdett visszaszorulni. Ez először a minták választékának ritkulásában mutatkozott meg. Majd az egyszínű – leginkább fekete – nyakkendők elterjedése következett.

Ezután lassan elmaradt a kötelező darab és az ingek felső vagy felső két gombját nyitva viselő férfi már nemcsak a magazinok trendrovatában, hanem a valóságos életben is általánossá vált. A szabadabb életszemlélethez a nyitott gallér jobban illeszkedik a fegyelmet megkívánó nyakkendős megjelenésnél.

A nyakkendő izgalmat vitt a férfiak öltözködésébe

Olyan férfiként, aki gyakran visel öltönyt, én is szeretem a nyitott inges megjelenést, és távolról sem gondolom azt, hogy csak a nyakkendővel lezárt öltözet lehet tökéletes.

Nyakkendő nélkül nincs klasszikus öltözködés Forrás: Schiffer Miklós

Mégis meggyőződésem, hogy a nyakkendő igenis izgalmas és nélkülözhetetlen darabja kell, hogy maradjon a klasszikusan öltözködők üzleti és alkalmi ruhatárának.

Egykor ez a díszítő- és kiegészítő ruhadarab az öltözetet változatossá, a megjelenést izgalmassá és egyedivé tette. Bár a fehér inges, sötét öltönyös összeállítások fiatalosak és dinamikusak, ma már inkább egyenruhára emlékeztetnek.

Igenis érdekesebb volt a férfiak megjelenése az Esterházy kockás öltönyhöz viselt apró pettyes, Windsor-csomós nyakkendővel vagy a széles krétacsíkos öltönyhöz felvett keskenycsíkos vagy egyszínű four in hand változatokkal. A nyakkendő eltűnésével stílusunk igen izgalmas és kifinomult darabját mellőzzük a ruhatárból.

Hiszen ahogy Balzac is mondta, a férfiember első komoly lépése az életben a saját kezűleg megkötött nyakkendő. Ezzel üzenünk stílusunkról, és arról, hogy mit gondolunk a világról magunk körül.

Örömmel látom, hogy a fiatal generáció napjainkban felfedezte magának ezt a klasszikus ruhadarabot, és nem azért viseli, mert kell, hanem mert szereti.

Schiffer Miklós Budapesten született, itt végezte iskoláit, az ELTE jogi karán jogi doktorátust szerzett. A divat világának meghatározó alakja kezdetben egy német-magyar cég művészeti igazgatójaként, majd ügyvezetőjeként híres márkaneveket vezetett be a magyar piacra, később saját üzletet, márkanevet és tanácsadócéget alapított.

Giorgio Armani dedikálta egy öltönyét, illetve olyan nagy nevekkel került személyes kapcsolatba, mint Gianfranco Ferré, Yves Saint Laurent vagy Pierre Cardin.

Schiffer Miklós a divat, az öltözködési kultúra és a vizuális kommunikáció területén Magyarország egyik legismertebb és legelfogadottabb szaktekintélyévé nőtte ki magát. Hovatartozástól függetlenül, jobb- és baloldali politikusok és üzletemberek öltözködési tanácsadója. Nagy cégeknél tart több száz fős workshopokat, nem egy vállalatnak ő írta a „company dress code”-ot, azt a kis útmutatást, miben illik dolgozni járni.

Nevéhez fűződik az esztétikai profizmus elmélet, a jól megválasztott vizuális kommunikációval elérhető tökéletes megjelenés elméleti és gyakorlati módszere.

Számos könyvet publikált, a Stílusról férfiaknak vagy A stílusos nő a 2000-es évek elején jelentek meg először.