Ők nem kuncsorognak állami pénzért

Csörgő Attila Clock-work című kiállítása a Der Punkt Galériában

Az első magyar független biennále egy csendes forradalom, amit a fennálló renddel szembeni elégedetlenség hajt. Demonstráció, ami visszaadja a kortárs magyar képzőművészek önérzetét, kapcsolatot teremt a kevésbé ismert művészek és a szélesebb magyar közönség között. Megtöltötték Budapestet kortárs művészettel, egyetlen állami forint felhasználása nélkül! De miért OFF ez a biennále? És hogy kerül a képbe a szexizmusról szónokló Szél Bernadett?

Pár évvel ezelőtt Ivan Moudov besétált egy ablaktalan fehér szobába, amiben egy faliórán kívül semmi sem volt. Az óra mutatóját a művész minden perc elteltével elmozdította, egy napon át, de úgy, hogy csak a saját belső órájára hagyatkozhatott. Eggyé vált az óraszerkezettel, így a mutatók az ő belső idejét mutatták. 23 óra 15 perc után vetett véget a performansznak. Nem is tévedett sokat.

Csak a saját, belső órájára hagyatkozhatott. Forrás: Off-Biennale / offbiennale.hu

Ez az alkotás látható az utóbbi évek talán legfontosabb magyar képzőművészeti kezdeményezése, az OFF-Biennále főhadiszállásán, a Henszlmann Imre utcai OFFice-ban egy lapostévén. A bolgár művész április 24-e, az OFF kezdete óta méri itt a saját alternatív idejét, és május 31-én fogja befejezni, amikor leszerelik a tévét a falról.

Nem kérnek az állam pénzéből

Moudov órája szépen érzékelteti a mintegy 160 kortárs képzőművészeti projektet felvonultató rendezvény lényegét: az OFF a hazai fősodortól eltérő, a kortárs művészetet szabadon, saját elképzeléseik szerint művelni akarókat tereli össze. Az alapszabály a következő: sem az esemény lebonyolítására, sem a műalkotásokra egyetlen egy állami forintot sem költenek.

„Az a döbbenetes, hogy Moudov csak háromnegyed órát tévedett” – mutat az órára Somogyi Hajnalka, az OFF-Biennále ötletgazdája és főszervezője, amikor leülünk az asztalhoz.

Ez a mi óránk, itt ketyeg az OFF-idő. Az az idő, amit a művészet teremt meg.

A OFF szervezői stáb három tagja, Somogyi Hajnalka, Stepanovic Tijana és Nagy Gergely Forrás: OFF-Biennále

Somogyi Hajnalka művészettörténetet végzett az ELTÉ-n, öt és fél évig vezette a Trafó Galériáját, majd New York-ban elvégezte a múzeumkurátori mesterképzést. Onnan a Ludwig Múzeumba vezetett az útja, ahol két évig dolgozott kurátorként. Erőss Nikolettel közösen jegyzi Yona Friedman kiállítását, ahol vagy ötven önkéntes segédkezett a hatalmas építészeti installációk felállításánál. Az utóbbi években független kurátorként dolgozott.

Az OFF-Biennále alapötlete 2013-ra nyúlik vissza. Somogyi Hajnalka akkor mintegy húsz szakembernek dobta be az önszerveződésre épülő, az államtól független kortárs képzőművészeti esemény gondolatát. A fogadtatás elsöprően pozitív volt, gyorsan össze is állt egy hétfős kurátori stáb.

Ők összeraktak egy százas listát azokból, akikkel együtt akartak dolgozni. „A művészeket, kurátorokat, szakembereket egyenként kerestük meg, hogy ötleteljünk. Eldöntöttük: a stáb szűrni fog, bármit nem lehet hozni” – meséli a szervező.

Szűcs Attila: Plankin Projekt, Nagymező utca 54-56 Forrás: Dragon Zoltan/Dragon Zoltan

Nem ígértek semmit, mégis bíztak bennük

Közben az OFF sikeresen pályázott nemzetközi alapítványokhoz, támogatást gyűjtöttek magánszemélyektől, aztán január végén álltak ki a nyilvánosság elé. Nyílt pályázatot hirdettek, amin nem ígértek semmit a résztvevőknek. Aki jelentkezik, vállalja, hogy önerőből létrehozza a művészeti projektjét és ezért felelősséget vállal – mondták a kiírásban a szervezők. Ehhez képest 160 pályázat érkezett be.

Az OFF valamire nagyon rátapintott.

A Société Réaliste Egyetemes himnuszát adják elő a Szabadság téren az Eleven Emlékműnél Forrás: The Orbital Strangers Project/OFF-Biennále

„Ezzel az ötlettel ráéreztünk a magyar képzőművészeti színtér vágyaira és igényeire. Hiányzott egy olyan keret, ami biztosítja, hogy a műalkotások, kiállítások nem szállnak el a szélben. Hiányzott, hogy láthatóvá váljon a kortárs képzőművészet, és hogy összeadódjon ez az energia” – mondja Somogyi Hajnalka.

Nincs mögöttük hátszél

„Az OFF-Biennále a civil önszerveződéséről, a közös munkáról, a közönséggel való kapcsolatteremtésről szól. Nincs mögöttünk intézmény, nincs sok pénzünk, nincs hátszelünk, nincsenek saját kiállító helyszíneink. Tehát sok kreativitás, újfajta gondolkodásmód és munkamódszer, merészség kell az újrakezdéshez.

Nekünk szakmai tapasztalatunk és kapcsolati tőkénk van, és ezt nem lehet pénzre váltani. Hiába van valakinek nagy hátszele, semmire sem megy, ha nem tud hitelesen megnyilvánulni. Az OFF-Biennále alkalmas arra, hogy ezt a szakmai potenciált összegyűjtse és megmozgassa. Ez kell ahhoz, hogy megváltozzon a tárgyalási pozíciónk.”

Ez jó kiindulópont

A képernyőn Moudov éppen odébblöki egy perccel a nagymutatót, miközben Somogyit arról kérdezem, vajon milyen lesz az OFF négy év múlva? Mennyi ideje van hátra a projektnek? Az önkéntes munkára nem lehet hosszú távon építeni, hiszen úgy az OFF felzabalná önmagát.

Komoróczky Tamás és a Moebius Rajziskola projektje a Pagony kertben Forrás: Csányi Krisztina / OFF-Biennale

„Nem lehetséges hosszú távon az önkizsákmányolásra építeni. Az OFF olyan, mint egy start-up. A jövőben kell fenntarthatóvá tenni: új forrásokat keresni, bevonni a támogatóinkat, a résztvevőkkel közösen eldönteni, hogy merre tovább. Akkor lennék elégedett, ha az OFF megőrizné a rugalmasságát és hitelességét. Ha a jövőben is a kortárs magyar képzőművészet függetlenségét, sokszínűségét, demokratikusságát erősítené.”

Az elégedetlenség hajtja őket

Az OFF-Biennále átütő sikere egyben a progresszív magyar képzőművészeti színtéren uralkodó elégedetlenség bizonyítéka. A színtér a 2010-es években a központosítással, a Magyar Művészeti Akadémia térnyerésével rossz helyzetbe került, de ez nem jelenti azt, hogy korábban minden rendben lett volna.

A szakma problémái elég régiek, „másképp nem tudott volna ilyen drasztikusan szétesni a 2010-es évekig ismert rendszer.” Somogyi szerint a következők a bajok:

• A kortárs képzőművészetnek nincs elegendő társadalmi bázisa, amit 25 év alatt sem sikerült kiépíteni. Kicsi a közönség, a kulturális beágyazottság.
• A terület rosszul kommunikál, és nincs megfelelően beágyazva az oktatásba.
• A kortárs képzőművészet nagy százalékban az állami infrastruktúrától függ, amelyen belül a szakmai autonómia nem volt fontos.
• A szakma sokáig nem érezte szükségét, hogy enyhítse az állami függést és kiharcolja, hogy több lábon álljon. Ez kiszolgáltatottá tette.
• A 2010-es évek előtt egyre intenzívebben folyt a kapcsolatépítés a magyar szakemberek és a nemzetközi színtér között. Ez megakadt, sőt visszafejlődött az utóbbi években.

Az OFF úgy oldja meg ezeket a problémákat, hogy tudatosabbá teszi a szakmát, láthatóvá teszi a bajokat és megerősíti a magyar képzőművészetben az önszerveződést.

Az Escape Routes című kiállítás a Bródy ArtYardban Forrás: Marton Szilvia / OFF-Biennále Budapest

Totális inkompetencia és durva cinizmus

Az OFF-Biennále tehát politikai tett. Ugyanakkor az állami támogatásokról teljesen lemondó magas színvonalú képzőművészet felmutatása azt az üzenetet is közvetítheti egy politikus számára, hogy nem kell jelentősen támogatni ezt a színteret, hiszen láthatóan anélkül is működtethető, ha nagyon akarják.

Somogyi Hajnalka szerint „ha a kormányunk az OFF-Biennáléból ezt szűri le, az vagy totális inkompetencia vagy durva cinizmus. Ez csak még jobban megerősítené a fő üzenetünket, már ami a függetlenedés fontosságát illeti.”

Vissza kell nyesni a politikai akaratot

De mi van akkor, ha az OFF nem más, mint a progresszív kortárs magyar képzőművészet berendezkedése egy Magyar Művészeti Akadémia által meghatározott kultúrpolitikára?

Profi marketing és arculat Forrás: OFF-Biennále

Somogyi elgondolkozik, majd így válaszol a felvetésre: „Azt szeretnénk, hogy a politikának, a saját kompetenciáját túllépő politikai akaratnak ne legyen akkora befolyása a művészeti életre, mint most. A túlkapásokat visszaszorítani, a szakmai függetlenségét kiharcolni csak úgy lehet, ha nem kiszolgáltatottak, ha jól kommunikálunk. Ha az eredményeink és sikereink miatt megkerülhetetlenné válunk”

Ennek megfelelően az OFF-Biennále tele van bátran politizáló projektekkel. Ilyen Eperjesi Ágnes Hatalmi szóval című munkája, ami politikusok beszédeiből csinál művészetet.

Ez iszonyatosan szürreálisan hangzik, de igaz.

Egy politikus beszéde is lehet művészet

A művész négy magyar ellenzéki politikust kért fel, hogy az Országgyűlés üléstermében elmondjon egy-egy általa választott, külföldi politikustól származó beszédet. Eperjesi a műfaj pozitív példáit a parlamentbe csempészve szembesít minket a hazai politikai beszédkultúra rossz állapotával.

Ez a performansz aztán átlépett a politikai színtérre, meséli Somogyi. Szél Bernadett LMP-s képviselő a projekt keretében előadott beszéde a politikában uralkodó szexizmusról szólt. Egy héttel később a politikus egy nagyinterjúban pont erről a témáról beszélt.

„A művészetnek lehet egészen direkt hatása a mainstream politikára”

– mondja Somogyi, aki kifejezetten örül annak, hogy sok politikus műalkotás is van az OFF-on.

Alföldivel is lehet majd sétálni

A biennáléból még két hét van hátra: lesznek szervezett séták a városban a kiállító helyszínek között például Alföldi Róbert vagy Winkler Nóra vezetésével, bemutatják Marina Abramovic egykori társaként is ismert Ulay projektjét a Neon Galériában, lesz árnyjáték az Aurórában és abszurd zenekari performansz a Károlyi-kertben. Lehet majd életnagyságú társasjátékot játszani az OFF-Capitalyn, ahol mindenki átélheti, milyen nehéz az önérvényesítés egy fiatal képzőművésznek.

Csörgő Attila Clock-work című kiállítása a Der Punkt Galériában Forrás: Balogh Máté / OFF-Biennále

A jövő egy nagy kérdőjel

Az első magyar független biennále indulása nagyon jól sikerült – mondhatnánk, önmagában forradalmi tett az, hogy létrejött. Hogy meddig viszi az OFF-ot ez a belső tűz,

meddig ketyeg még a művészet által megteremtett alternatív időszámítás, nagy kérdés.

Az OFF tanulságait nemzetközi konferencián fogják kiértékelni szeptemberben. Hogy milyen szervezeti formában, kikkel működik tovább, legkorábban akkor fog eldőlni.

Elvándorlás

Az Off több olyan művészt és szakembert felvonultat, akik az utóbbi években helyezték át székhelyüket Magyarországról. „Sokan mentek külföldre, kurátorok, művészek, szakemberek. Itt van az Offon például Molnár Edit, aki jelenleg egy oldenburgi intézmény igazgatója. Vagy Páldi Lívia, aki a Műcsarnokban dolgozott, jelenleg egy svéd produkciós helyet vezet. Simon Katalin a Ludwig Múzeum főkurátora volt, két éve Berlinben él. Sorolhatnám tovább. Persze a mi területünkön krízishelyzet nélkül is jönnek-mennek az emberek. Aki jó, az lehetőségekhez jut külföldön, a progresszív képzőművészeti színtér így működik. Ugyanakkor​ ​ez az elvándorlás egyáltalán nem független a konkrét magyar politikai helyzettől” – mondja Somogyi Hajnalka.