A műsor elején Eszenyi Enikő mondott egy rövid beszédet. Elmondta, milyen érdekesebb előadásokra lehet számítani a közeljövőben, kiemelte, hogy bemutatják Edward Albee-től a Nem félünk a farkastól-t, hogy Kern Andrással készülnek a Velencei kalmár-ral, és ismét megemlítette, hogy valamikor a jövőben rendezni fog Robert Wilson.
"Öröm és boldogság, hogy elfogadta a meghívást"
- tette hozzá a színházigazgató.
Ezután a színészek sorba álltak, hogy feldíszítsék a májusfát, amit viszont elsőre nem tudtak felállítani. Nagy lendülettel emelték meg, csakhogy beleakadt egy vezetékbe, és rövid cibálás után ketté is tört. Hatalmas szerencse, hogy nem talált el senkit. Nem is erőltették tovább: felhúzták a fél májusfát, a tetejét pedig mellé állították. "Kis baleset történt" - nyugtázta az eseményeket Eszenyi. Kezdődhetett végre a műsor.
Jutott ének és poén is
Az első igazán szórakoztató előadást Telekes Péter adta, aki a Jajj cicát énekelte el. Akkor tűnt először úgy, hogy nem egy szavalóversenyen vagyunk, hanem profi színészek között, akik tényleg szeretnek játszani. Telekes hatalmas gesztusokkal, széles mosollyal adta elő a Csárdáskirálynő egyik dalát, sőt még egy poénra is futotta az előadásából: az egyik pillanatban bekiáltotta, hogy tánc, amire kissé még ő is elbizonytalanodott, de ügyesen eltéblábolt.
Időközben Kern András és Eszenyi Enikő ültek a lépcsők mellett felállított dedikáló standnál, ahova leginkább az anyukák cipelték el a gyerekeket, átvonszolva őket a tömegen. Mellette volt arcfestőpult is, ahonnan egymás után kerültek elő a cicára és kutyára maszkírozott gyerekek, és felállítottak egy-két lovacskát, amikre felülve
megint csak a felnőttek szórakoztak a legjobban.
Egy rocksztár és Halász Judit
Az előadások közül kiemelkedően nagy tapsot kapott Kútvölgyi Erzsébet előadása, aki könyöklős zakóban, látszólag hajcsavarokkal a fején énekelt. Úgy viselkedett mint egy igazi rocksztár: az előadása végén pedig úgy emelte levegőbe a kezeit, ahogy a biciklisták szokták, amikor megnyernek egy különösen nehéz etapot valamelyik nagyobb körversenyen.
Hatalmas sikere volt még a Nem várunk holnapig című, eredetileg Zalatnay Saroltának írt dal. Halász Juditért pedig már akkor rajongtak, amikor Venczel Vera csak bejelentette, hogy ő következik. Fesztbaum Béla két dalát adta elő, aki egyébként gitáron kísérte őt, és azzal is meg tudott lágyítani minden szívet, amikor az iskolakezdésről és egy konzumidióta mackóról énekelt, akit valamiért mindig áruházba kell vinni.
Kegyes égiek
"Az égiek kegyesek voltak" - mondta háromnegyed 4 körül Eszenyi Enikő, immár az előadás vége felé. Bejelentett még néhány fontosabb előadást: érkezik a kolozsvári társulat, a Szlovák Nemzeti Színház főrendezője is készül egy darabbal. Végül ismét Fesztbaum Béla lépett a mikrofonhoz. "Május egy mindig arról nevezetes, hogy összegyűlt a Tabánban egy zenekar" - vezette fel az előadás végét. Erre többen is bekiáltották, hogy LGT,
utolsónak tehát két LGT-szám szólalt meg.