Quidam, a fej nélküli ember - Interjú Bánhegyi Katával és Katona Viktorral

A Cirque du Soleil egyik magyar tagja Katona Viktor ad interjút 2015 január 13.-án.

A Cirque du Soleil Quidam műsora 1996 áprilisában debütált Montrealban nagy sátras produkcióként, mára pedig arénashow-ra nőtte ki magát. A nemzetközi gárda 46 világklasszis akrobatából, zenészekből, énekesekből és néhány különleges karakterszereplőből áll. Köztük van két fiatal magyar tehetség, velük beszélgettünk.

A Cirque du Soleil Quidam műsora 1996 áprilisában debütált Montrealban nagy sátras produkcióként, mára pedig arénashow-ra nőtte ki magát. A budapesti négy előadásra hamar elfogytak a jegyek, a nagy érdeklődés miatt plusz egy előadást tartanak a szervezők. A történetben az ifjú Zoé unatkozik; fásult és szótlan szülei nem vesznek róla tudomást. Értelmetlennek érzi mindennapjait. Keresi, mivel tölthetné ki az életében tátongó űrt, amikor egy képzeletbeli világba csusszan át - a Quidam világába -, ahol olyan karakterekkel talákozik, akik lelke felszabadítására biztatják.

A világhírű produkciónak két magyar tagja is van: Bánhegyi Kata, háromszoros világ- és ötszörös Európa-bajnok ugrókötélklasszis és Katona Viktor légtornász. Ők meséltek nekünk a Quidam világáról és az életről egy cirkuszban, amely évek óta utazik a világ körül.

A Cirque du Soleil Quidam előadásának két magyar artistája: Bánhegyi Kata és Katona Viktor. Fotó: Polyák Attila - Origo

Mondhatom azt, hogy életed fele ugrókötelezéssel telt? Így eljutni a Cirque du Solielbe, nem hétköznapi.

Bánhegyi Kata: Amikor elkezdtem ugrókötelezni, még nem is hallottam a cirkuszról. És még akkor sem tudtam sok mindent, amikor elküldtem a videoanyagomat a társulatnak. Sosem álmodtam erről, hogy egyszer majd cirkusszal fogok dolgozni. Mindig is a sporttal akartam foglalkozni, de az ugrókötelezés hobbiszinten kezdődött. Még akkor is, amikor elkezdtünk komolyabban versenyezni. Az ugrókötelezés nem egy profi sport, nem egy olimpiai sportág, de ettől függetlenül vannak európai és világversenyek is. Ebből a szempontból a felkészülés ugyanaz, mint egy normális sportágnál. De ez a cirkuszi lehetőség tényleg a semmiből jött.

Ha karrier szempontjából nézzük, jelenleg a Cirque du Soleilnél lehet feljebb jutni?

Katona Viktor: Karrierépítés szempontjából nem, de ismertség szempontjából igen. Ha tovább akarsz lépni a Cirque du Soleilnél, akkor ott kezdesz el gondolkodni, hogy Budapesti Cirkuszfesztivál vagy Monte-carlói Nemzetközi Cirkuszfesztivál, mert azok tényleg versenyek. Ott olyan produkciót kell mutatnod, amit nemcsak a közönség néz, hanem komoly szakmai bírák is. Ennél feljebb nem tudsz jutni. Van a szakma csúcsa, és a Cirque du Soleil egy picit alatta van. Ha csak artistáskodni akarok a közönségnek, akkor Cirque du Soleil.

Fotó: Polyák Attila - Origo

Egyikőtök sem cirkuszdinasztiából származik, otthon mit szóltak a választott pályához?

B. K.: Nálunk mindenki a tanári pályán helyezkedett el. Amikor bejelentettük a tesómmal együtt, hogy ezt szeretnénk csinálni, akkor az apukámnak az első kérdése az volt, hogy cigányéletmódot akartok folytatni? De a varietécirkusz világa nem hasonlít a tradicionális cirkusz világához, amikor állatokkal utazol együtt vagy karavánban laksz. Mindig szállodában vagyunk elszállásolva, teljesen más, mint egy hagyományos cirkuszi világ. Miután a szüleink is megismerték, hogy ez egy másfajta életmód, örültek a lehetőségnek, ami nekem adatott.

K. V.: Az én családfámban akadnak cirkuszosok, édesapám nagyapja és nagybátyja is cirkuszi előadó volt.

A Cirque du Soleilnek van saját képzése?

B. K.: Mikor a műsorba felvesznek, akkor át kell esned egy ilyen formációs képzésen, ahol lényegében megtanulod a műsorszámot. Például Viktor tornász volt, neki meg kellett tanulnia a kötélmászást. Az én esetemben egy kicsit más volt a történet, mivel a társulatnak ugróköteles kellett a műsorba, amit én már gyerekként elkezdtem. Csak azért kellett Montrealba utaznom, hogy megtanuljam, amit nekem kell majd a műsorban csinálnom, így elég volt három hetet eltöltenem ott. De ha ebben a formációban részt veszel, akkor egy négy hónapos képzésen esel át. Ilyenkor megtanítják a műsorszámot, de ez mindenkinek más, attól függ, kinek milyen feladata van.

Mik a szerepeitek a produkcióban?

B. K.: Nekem az ugrókötelezés a fő műsorszámom, ezért abban van egy karakterem, ami egy kislányszerep. Az előadásban a társam egy japán srác, mi ketten vagyunk a főemberek, a többiek kiegészítenek minket. A műsor folyamán kell más szerepben is szerepelnem, helyettesítem például az anyát is a darabban. Úgyhogy különböző kosztümökben és szerepekben kell, hogy megjelenjek a színpadon.

Fotó: Polyák Attila - Origo

K. V.: Nekem annyival könnyebb életem van, hogy csak két kosztümöm van összesen. Az egyikben ugrálókötelezek, abban a részben vagyok benne, a másik a kötél. Rengeteg választ kaptam arra, hogy milyen szerepünk van a kötéllel. Nekem azt is mondták, hogy vadmotorosok vagyunk, de én nem így gondolom. Maga a zene, amit hallasz, az egy tangó zene. Ha megnézed magát a tangót, az inkább magatartáson alapszik, tolás - húzás, szeretem - nem szeretem, mint egy női-férfi viszony. Én erre hoztam le az egész produkciót, mert mindenki egyedül dolgozik. Az eredeti produkcióban három lány és két fiú áll a színpadon, öt kötél van a színpadon, de mi heten vagyunk, a fiúk többségének tudnia kell az összes kötélszámot, így be tudunk segíteni a lányoknak. Nem együtt, hanem egyenként dolgozunk, de mégis szinkronizálva, ezáltal létrejön az, hogy tolom – húzom, mint az érzelmeket egymás között.

Azt olvastam, helyettes bohóc is vagy, ami teljesen más műfaji sajátosságokat igényel.

K. V.: Maga a bohóc, amit csinál ott a színpadon, az egy bohózat. Nem az a lényeges, amit te csinálsz, hanem a bohózat, amit ki tudsz hozni az emberekből. A bohócszám alatt négy különböző embert hozunk fel a színpadra a közönség soraiból. Nekik kell megmutatnod azt, hogy mit csináljanak, nekik csak a sztorit kell tudniuk, ami a Rómeó és Júlia történetén alapszik, amit általában ismernek, és csak a koreográfiát kell megtanulniuk, ami elég szórakoztató tud lenni.

Katona Viktor jelmezben a Quidamban. Forrás: Kálló Peter

Mit jelent maga a Quidam, és miről szól a darab?

K. V.: Maga a szó azt jelenti, hogy anonim.

B. K.: A Quidam karaktere egy fej nélküli ember. Van egy nagy szerkezet, amit ráraknak az emberre, így nem látszódik a fej. Ezért a Quidam igazából bárki lehet, akárki az utcán, a vasútállomáson vagy akár a reptéren.

K. V.: A Quidam hozza a kalapot, és a kalapból indul ki az egész varázslat. Bárki képes arra, hogy varázslatossá változtassa az életedet. Az egész show magára az életre alapul. Amikor a Quidam elkezdődik, egy kislányt látsz a családjával. Az egész arról szól, hogy a szülők nem foglalkoznak vele, az egész család fásulttá vált. Nem igazán figyelnek a gyerekre, sem egymásra, és a műsor második felében jön össze a család megint. A kislány keres valamit, amivel meg tudja tölteni a napjait, mivel a szülők nem foglalkoznak vele, és itt jön be a képbe Quidam a varázskalappal. Éppen ezért a Quidam nem egy személy, akiről szól a produkció, hanem maga az érzés, az, hogy valami megváltoztatja az életedet. Ebben az esetben egy széthullott család jön rendbe.

Bánhegyi Kata produkciója a Quidamban. Forrás: Kálló Peter

Körülbelül hány országban vagy városban turnéztatok eddig ezzel a műsorral?

K. V.: Ez pontosan le van írva, várj, előveszem a puskámat.

B. K.: Ez szerintem nincs leírva. Minden héten váltjuk a városokat.

K. V.: De le van, elolvastam, emlékszem. Tessék, háromszáz városban voltunk öt kontinensen.